Béres Zsolt
Turistaosztály-szindróma okozta Jézus halálát
Az eddigi kutatások szerint Jézus halálát vagy fulladás vagy a nagy vérveszteség okozta. Egy izraeli orvos új megvilágításba helyezte a kérdést, mondván hogy az igazi ok a turistaosztály-szindrómának is nevezett tüdőembólia volt.
A trombózisos megbetegedésekre specializálódott izraeli tudós, Benjamin Brenner állítása szerint Jézus halálának igazi oka egy vérrög lehetett, mely a vádlijában keletkezett és a véráramba elszabadulván elzárta a tüdő nagyobb ütőereit. Ennek a kórképnek a létrejöttében több tényező is közrejátszik: hosszabb mozdulatlanság (mint pl. a repülőgépek turistaosztályán), kiszáradás, sebészi beavatkozások vagy hosszadalmas állás. Míg a repülőgépek utasai csak egy ilyen tényezőnek vannak kitéve, addig Jézus esetében több tényező együttes hatása okozhatta a tüdőembóliát.
Az Újtestamentum írásaira és az 1986-os kutatásokra támaszkodva Brenner arra a következtetésre jutott, hogy Jézus halálában jelentős szerepet játszott, hogy keresztre feszítése előtt 12 órán keresztül nem evett és nem ivott, valamint súlyos sebeivel egyedül cipelte fel keresztjét Golgota hegyére. Ezen tényezők vér- és folyadékveszteséghez vezettek, ami növelte a vér sűrűségét és végül trombózishoz vezetett. Ezenkívül Brenner teóriája mellett szól még az a tény is, hogy minden negyedik fehérbőrű ember génállománya trombózisra hajlamossá teszi az illetőt, így Jézus is egy olyan népcsoporthoz tartozott, mely kifejezetten hajlamos a tüdőembóliára.
William Edwards egyike azon tudósoknak, akik 1986-ban Jézus halálának körülményeit vizsgálva kizárták annak lehetőségét, hogy tüdőembólia végzett volna vele. Véleménye szerint csupán 6 órát töltött el a kereszten, ami nagyon rövid idő ahhoz, hogy trombózis alakuljon ki. Az izraeli kutató teóriája rámutat viszont arra, hogy Poncius Pilátus elcsodálkozott Jézus gyors halálán, ami arra enged következtetni, hogy a rómaiak eltörték a lábszárát, tudván, hogy trombózis következtében így perceken belül beállhat a halál.
Jézus testi szenvedései csupán tudományos szempontból lehetnek érdekesek, ugyanis nem szabad megfeledkezzünk szellemi dimenziójának fontosságáról sem, és a hívőket nem is az érdekli, hogyan halt meg, hanem hogy miért áldozta fel magát.
A trombózisos megbetegedésekre specializálódott izraeli tudós, Benjamin Brenner állítása szerint Jézus halálának igazi oka egy vérrög lehetett, mely a vádlijában keletkezett és a véráramba elszabadulván elzárta a tüdő nagyobb ütőereit. Ennek a kórképnek a létrejöttében több tényező is közrejátszik: hosszabb mozdulatlanság (mint pl. a repülőgépek turistaosztályán), kiszáradás, sebészi beavatkozások vagy hosszadalmas állás. Míg a repülőgépek utasai csak egy ilyen tényezőnek vannak kitéve, addig Jézus esetében több tényező együttes hatása okozhatta a tüdőembóliát.
Az Újtestamentum írásaira és az 1986-os kutatásokra támaszkodva Brenner arra a következtetésre jutott, hogy Jézus halálában jelentős szerepet játszott, hogy keresztre feszítése előtt 12 órán keresztül nem evett és nem ivott, valamint súlyos sebeivel egyedül cipelte fel keresztjét Golgota hegyére. Ezen tényezők vér- és folyadékveszteséghez vezettek, ami növelte a vér sűrűségét és végül trombózishoz vezetett. Ezenkívül Brenner teóriája mellett szól még az a tény is, hogy minden negyedik fehérbőrű ember génállománya trombózisra hajlamossá teszi az illetőt, így Jézus is egy olyan népcsoporthoz tartozott, mely kifejezetten hajlamos a tüdőembóliára.
William Edwards egyike azon tudósoknak, akik 1986-ban Jézus halálának körülményeit vizsgálva kizárták annak lehetőségét, hogy tüdőembólia végzett volna vele. Véleménye szerint csupán 6 órát töltött el a kereszten, ami nagyon rövid idő ahhoz, hogy trombózis alakuljon ki. Az izraeli kutató teóriája rámutat viszont arra, hogy Poncius Pilátus elcsodálkozott Jézus gyors halálán, ami arra enged következtetni, hogy a rómaiak eltörték a lábszárát, tudván, hogy trombózis következtében így perceken belül beállhat a halál.
Jézus testi szenvedései csupán tudományos szempontból lehetnek érdekesek, ugyanis nem szabad megfeledkezzünk szellemi dimenziójának fontosságáról sem, és a hívőket nem is az érdekli, hogyan halt meg, hanem hogy miért áldozta fel magát.
