Hunter
Csúcson az LHC
Vasárnap 21 óra 28 perctől a Nagy Hadronütköztető (LHC) a világ legerősebb részecskegyorsítója.
A CERN 27 kilométeres köralakú alagútjában 1,05 TeV energiaszintre gyorsítottak egy proton sugarat, ami túlszárnyalta a 2001 óta fennálló korábbi rekordot, a Fermilab Tevatronjának 0,98 TeV-ját, majd éjfél után 44 perccel újabb csúcsot, 1,18 TeV-t jelenthettek be. "Kiváló" - összegzett Steve Myers, a CERN kutatási és műszaki igazgatója. "Fáradtak vagyunk, ugyanakkor rendkívül boldogok, mert minden sokkal gyorsabban zajlik, mint azt a legoptimistább álmainkban gondoltuk volna"
Az LHC a részecskegyorsítóban keringetett mindkét sugarat az óramutató irányával megegyezően, és az ellentétesen haladót is 1,18 TeV-ra gyorsította. A sugarakat ütköztetni fogják, megkezdve a detektorok kalibrálását, hogy biztosítsák a detektorok pontos működését. "Azon fáradozunk, hogy detektoraink ténylegesen lássák az adatokat" - nyilatkozott a Discovery-nek Jonathan Butterworth professzor az ATLAS detektoron dolgozó fizikus. "Rendkívül szégyenteljes lenne ha elszalasztanánk az LHC ütköztetéseit."
A CERN tervei szerint december 18-ig ezen az energiaszinten üzemeltetik az LHC-t , majd az ünnepek alatt két hétre leállítják a rendszert. "Azt tervezzük hogy a detektorokat ellátjuk némi fizikai adatokkal" - mondta Myers. Az eddigi alacsony energiaszinteken végbement ütközések csak kis mennyiségű adatot produkáltak, azonban a rendszer pontos kalibrálása nélkül nem lehet ennél magasabb energiaszinteken is felmérni az LHC teljesítőképességét. Amint az összes rendszer rendeltetésszerűen működik, megkezdődhet a sugarak energiájának felpumpálása egészen 7 TeV-ig. Ezen a szinten már újraalkothatók az ősrobbanás utáni állapotok, olyan szabad részecskéket állítva elő, amiket a világegyetem 13,73 milliárd éve nem látott.
Közben a mérnökök letesztelik az úgynevezett "sugárlerakó" mechanizmust, ami abban az esetben lép működésbe, ha egy sugarat már nem tudnak megfelelően kezelni a szupravezető mágnesekkel. Ilyen esetben minden egyes sugarat eltérítenek körpályájáról egy 600 méteres hosszú alagútba, ahol egy erős, 7 méter hosszú, rozsdamentes acéllal és betonnal megerősített kompozit grafit tömbbe ütköznek. Minden "lerakóhely" 7 TeV energia elnyelésére képes, ezek hiányában az irányíthatatlanná vált sugarak a körgyűrűbe csapódva megsérthetnék a sugárcsövet körülvevő kényes elektronikát.
A CERN 27 kilométeres köralakú alagútjában 1,05 TeV energiaszintre gyorsítottak egy proton sugarat, ami túlszárnyalta a 2001 óta fennálló korábbi rekordot, a Fermilab Tevatronjának 0,98 TeV-ját, majd éjfél után 44 perccel újabb csúcsot, 1,18 TeV-t jelenthettek be. "Kiváló" - összegzett Steve Myers, a CERN kutatási és műszaki igazgatója. "Fáradtak vagyunk, ugyanakkor rendkívül boldogok, mert minden sokkal gyorsabban zajlik, mint azt a legoptimistább álmainkban gondoltuk volna"
Az LHC a részecskegyorsítóban keringetett mindkét sugarat az óramutató irányával megegyezően, és az ellentétesen haladót is 1,18 TeV-ra gyorsította. A sugarakat ütköztetni fogják, megkezdve a detektorok kalibrálását, hogy biztosítsák a detektorok pontos működését. "Azon fáradozunk, hogy detektoraink ténylegesen lássák az adatokat" - nyilatkozott a Discovery-nek Jonathan Butterworth professzor az ATLAS detektoron dolgozó fizikus. "Rendkívül szégyenteljes lenne ha elszalasztanánk az LHC ütköztetéseit."
A CERN tervei szerint december 18-ig ezen az energiaszinten üzemeltetik az LHC-t , majd az ünnepek alatt két hétre leállítják a rendszert. "Azt tervezzük hogy a detektorokat ellátjuk némi fizikai adatokkal" - mondta Myers. Az eddigi alacsony energiaszinteken végbement ütközések csak kis mennyiségű adatot produkáltak, azonban a rendszer pontos kalibrálása nélkül nem lehet ennél magasabb energiaszinteken is felmérni az LHC teljesítőképességét. Amint az összes rendszer rendeltetésszerűen működik, megkezdődhet a sugarak energiájának felpumpálása egészen 7 TeV-ig. Ezen a szinten már újraalkothatók az ősrobbanás utáni állapotok, olyan szabad részecskéket állítva elő, amiket a világegyetem 13,73 milliárd éve nem látott.
Közben a mérnökök letesztelik az úgynevezett "sugárlerakó" mechanizmust, ami abban az esetben lép működésbe, ha egy sugarat már nem tudnak megfelelően kezelni a szupravezető mágnesekkel. Ilyen esetben minden egyes sugarat eltérítenek körpályájáról egy 600 méteres hosszú alagútba, ahol egy erős, 7 méter hosszú, rozsdamentes acéllal és betonnal megerősített kompozit grafit tömbbe ütköznek. Minden "lerakóhely" 7 TeV energia elnyelésére képes, ezek hiányában az irányíthatatlanná vált sugarak a körgyűrűbe csapódva megsérthetnék a sugárcsövet körülvevő kényes elektronikát.
