Hunter

Ismét működik az LHC

14 hónap kihagyás után újraindult a Nagy Hadronütköztető. A mérnökök két stabil protonsugarat keringettek egymással ellentétes irányban a francia-svájci határ alatt húzódó hatalmas körgyűrűben, és nemsokára rekordot dönthetnek a részecskegyorsító energiaszintjét illetően.

Az LHC a két protonsugár minden korábbinál magasabb energiaszinteken történő ütköztetéséből próbál fényt deríteni a fizikai univerzum természetére. "Az LHC egy méretében, és megépítésének nemzetköziségében is példátlan gépezet" - jelentette ki Dennis Kovar, az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának (DOE) vezető tisztségviselője. "Gratulálok a helyreállításon dolgozó tudósoknak és mérnököknek, már nagyon várjuk a felfedezéseket."


Nem véletlenül szólalt meg az USA az újraindítással kapcsolatban, az amerikai tudósoknak ugyanis komoly szerepük volt az LHC megépítésében: a DOE nemzeti laboratóriumainak, a Fermi, a Berkeley és a Brookhaven közel 150 tudósa vett részt a kulcsfontosságú komponensek megalkotásában. A sugarak körbevezetése fontos mérföldkőnek számít a végcél felé vezető úton. Az elkövetkező néhány hónapban számos ütközést idéznek elő a két protonsugárral, amiből értékes adatokat olvashatnak ki az LHC négy fő részecskedetektorával.

A legelső LHC ütközések viszonylag alacsony, 900 GeV energián mennek majd végbe, a sugarak energiáját azonban fokozatosan emelik a világcsúcsnak számító 7 TeV szintig, amit várhatóan a jövő év elején érnek el. Ez lesz az az energiaszint, amin elkezdődhet a vadászat az egzotikus részecskék után. "Nagyszerű újra sugarat látni az LHC-ben" - mondta a CERN vezérigazgatója, Rolf Heuer. "Még bőven akad tennivalónk mielőtt az érdemi munka elkezdődhet, azonban ezzel a mérföldkővel is jeleztük, hogy már úton vagyunk."


A sugarak körbeküldése a vártnál simábban ment, az első teljes kört pénteken este 8 óra 30 perckor tették meg a 27 kilométeres gyűrűben, miközben a mérnökök csak szombat reggel 7 órára várták ennek a teljesülését. "Minden rendkívül simán ment" - tette hozzá James Gillies, a CERN kommunikációs igazgatója, aki a BBC-nek nyilatkozott. Gillies reményét fejezte ki, hogy a folytatás is hasonlóan jó lesz és már napokon belül elérik a kitűzött 1,2 TeV sugárenergiát, ami eddig csak az amerikai Tevatron részecskegyorsítónak sikerült.

A tudományos csapat tagjainak nyilatkozataiból az derült ki, hogy nem szeretnék elsietni a dolgot, az első ütközéseket alacsony energián hajtanák végre. "Sokkal jobban ismerjük az LHC-t, mint egy évvel ezelőtt" - nyilatkozott Steve Myers, a CERN részecskegyorsítókért felelős igazgatója. "Saját kárunkon tanultunk, és úgy készítettük fel a technológiát, hogy tovább tudjunk lépni." Ennek megfelelően a mérnökök a szombatot a sugarak élettartamának növelésének szentelték. "Jelenleg egy sugár élettartama félóra körül mozog, ami egész jó a jelen helyzetben. Összességében a cél egy sugár 10-12 órán keresztüli fenntartása a gyorsítóban" - tette hozzá másnap Gillies.


A mérnökök megvitatták az 1,2 TeV szintre történő emelését, erre azonban egyelőre kevés az esély, a működtetésért felelős csapat az első alacsony energiájú ütköztetésekre összpontosít, amikre két héten belül kerülhet sor. A leállást okozó sérülés, amit egy elektromos hiba okozott 53 szupravezető mágnes és a hozzájuk tartozó elektromos rendszer teljes cseréjét tette szükségessé. A mérnökök egy új korai figyelmeztető rendszerrel is ellátták az LHC-t, ami elvileg kizárja a legutóbbihoz hasonló incidenseket. A CERN 720 millió forintnak megfelelő svájci frankot költött a javításokra.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Bandew #122
    Hát jah, mindenesetre ezek durván kérdőjeles dolgok még.
    Habár biztos vannak koponyák, akik frankón kenik a témát a matematika nyelvének köszönhetően, de hát én azt nem igazán beszélem. :)
  • Bandew #121
    Nem baj az, ha csoportosan dolgoznak, ez mindig is így ment! Közösen könnyeb túljutni a homályon. A nagy felfedezések viszont mindig egy-két emberé! És miután megtörtént egy-egy nagy felfedezés, az eloszlik az emberek között. Ezek a felfedezések csak halmozódtak az évszázadok folyamán, viszont egy új generációs ember meg tudja tanulni őket.
    Gondolj csak bele te is mennyivel okosabb vagy például egy középkori embernél! Az is csodálatos a tudományban, hogy mennyire egymásba kapcsolódnak a tanulmányok, tehát egy idő után könnyebben érted meg a dolgokat, mint amikor az elején elkezded. Hidd el, lehet még pumpálni az agyba bőven! :D
    Más kérdés, hogy manapság ez nem nagyon dívik...
    Azt is fontos megjegyezni, hogy az emberi agy sem állandó, tehát nem olyanok vagyunk, mint egy két literes pet palack, amibe két liternél nem tudsz többet önteni, hanem változunk, mindig az aktuális élethelyzethez. Jah és még ott vannak a kedves computer társaink, akik azért baromi sokat segítenek, hogy ne kelljen egy életen át számolgatni. :D
  • halgatyó #120
    Hm.. érdekes kérdést feszegetünk. Szerintem a választ még senki sem tudja (bár spekulációk lehetnek, de az igazi válasz csak a kisérlet lehet)
    100 kg az valóban 100 kg, és normális hétköznapi távolságokon érvényes az 1/r2 távolságfüggés, ez világos.

    -- Nem tudom, hogy viselkedik a gravitáció 10-a-minusz-tizenhetediken nanométeres távolságokon

    -- Nem tudom, hogy egy protont össze tud-e préselni bármi is egy 10^-17 nanométer méretű dobozba (tekintettel arra, hogy a proton saját elektrosztatikus taszítását is valahogy le kell győzni, ami ugye kb. 40 nagyságrenddel erősebb a gravitációnál)
    Meghát a proton belső szerkezete is beleszól a dologba, nem biztos, hogy az elektrosztatikus taszításra érvényes az 1/r2 törvény ilyen kicsi távolságon

    -- Még azt sem tudom, hogy mi történne (ez nagyon elméleti kérdés!) ha tiszta protonokból vagy tiszta elektronokból csinálnánk egy nagyobb fekete lyukat. A gravitáció, amely 40 nagyságrenddel gyengébb az elektrosztatikus taszításnál, egysercsak hirtelen erősebbé válik?

    -- A nagyon kicsi fekete lyuk még egy jelentős tulajdonsággal bír: magától is jelentős mennyiségű energiát veszít a vákum polarizációja következtében (Hawking sugárzás) Emiatt az élettartama meglehetősen lerövidülhet. (Ezt persze jó lenne megfigyelni... úgy értem, kissé távolabb tőlünk:-))
  • halgatyó #119
    Vannak elitiskolák, és vannak Magyarországon kívüli más országok, ahol nem dugnek fel seprűnyelet a hulladék "diákok" az értékes, szorgalmas, okos társaiknak.
    Az emberi agy valóban nagyon sokra képes, ha az utcákon naponta ezrével látható össze-piercingezett, agyontetovált, 3 szavas szókinccsel rendelkező fiatalokhoz hasonlítjuk. De szerintem nem ez lehet a mérce.

    Ha a világ vezető tudósait tekintjük, akik nagyon rész-rész-problémával foglalkoznak, és még így is csak évek-évtizedek alatt, sőt egyre inkább csak csapatmunkában tudnak valami nagyot csinálni, akkor el kell gondolkodnunk, hogy kb. meddig mehet ez még így.

    Előbb-utóbb elérünk a teljesítőképességünk határáig (énszerintem már most is ott vagyunk) és akkor valamit ki kell találni, az sem baj, ha nem akkor kezdünk el töprengeni rajta:-))
  • halgatyó #118
    Tényleg nem te írtad, BOCS!!
    Valahogy egymásba csúszott két külön hozzászólás
  • Bandew #117
    Értem amit írsz, de tudtommal (javíts ki ha tévedek!) a gravitáció a tömegtől függ, nem pedig a sűrűségtől. Tehát lehet az a 100 kg akármilyen tömör, az attól még 100 kg marad, a 100 kg-ra jellemző gravitációs erővel.
  • Bandew #116
    Amit írtam az csak egy elképzelés, nem kell feltétlenül komolyan venni. :)
    A békás példa sztem azért nem jó, mert az a saját közeged (a te bolygódon) és ha kimentesz egy békát a kő alól, az még nem fogja fenekestül felforgatni a béka-társadalmat. :)
    Egyébként az sem igaz, hogy az emberi agy ne lenne többre képes. Sőt! Gondolj csak bele abba is, hogy a mai oktatás eleve gáz, még akkor is, ha nagyon kitanulja magát az ember, mert ma minden szakosított. Ez olyan, mintha mondjuk csak a jobb vádlimra gyúrnék. Emellett ott van még az az igen komoly hiányosságunk (mármint a mai nyugati társadalomban), hogy rengeteg a stressz és nagyon eltávolodtunk a természet spiritualitásától, ami mérhetetlen erőt képes adni. Egy kiegyensúlyozott társadalomban, ahol az élet harmonikus, az oktatás pedig maximalizált, elképzelhetetlenül más lenne az ember.
  • Epikurosz #115
    Na, jó, de a "fingja sincs"-et nem én írám.
  • halgatyó #114
    Nagyon logikus, amit írsz. Valóban, az egész világegyetem elpusztíthatóságának az esélye gyakorlatilag nulla. (Bár egyesek már ilyeneket is állítanak. Hogy a puszta megfigyelés olyan rossz irányba viszi el a dolgokat... ez azért durva.)

    Viszont más a helyzet a csak egyetlen bolygóra (esetleg egyetlen naprendszerre) kiható eseményekkel.

    "egy igazán fejlett társadalom, ami képes a csillagközi utazásra, már nem háborúzik és fingja sincs a konkurencia fogalmáról" háááát....
    én nem írnék le ilyesmit
    Ez olyan kissé szdsz-szagú állítás. Ahhoz hasonlít, mint amit 30 évvel ezelőtt gondoltak néhányan: a nagyon fejlett civilizációk TERMÉSZETESEN kommunizmusban élnek
  • halgatyó #113
    Úgy értem, hogy azért nem annyira a legtetején, hanem kb. 1-2 km mélységű földrétegnek megfelelő gázréteg alatt. Mint itt a Földön, a bánya mélyén.