Hunter

Újra részecskesugarak az LHC-ben

A Nagy Hadronütköztető (LHC) év végi újraindításán dolgozó mérnököknek sikerült két szekcióba részecskesugarakat injektálniuk.

A több mint egy éve bekövetkezett kényszerű leállás óta ez volt az első alkalom, hogy protonokat küldtek a hatalmas részecskegyorsítóba. A tudósok jelentős "mérföldkőként" értékelték a sikert, terveik szerint novemberben már a gyűrű teljes 27 kilométeres hosszán körbe küldhetnek egy sugarat.

Az LHC-t 2008 szeptemberének a végén, nem sokkal az üzembehelyezését követően állították le az egyik mágnes-rendszer meghibásodása miatt, mivel közel egy tonna folyékony hélium szivárgott be az alagútba. A mérnökök azóta dolgoznak a sérülések kijavításán és a részecskegyorsító üzemkész állapotba hozásán, aminek eredményeként jelenleg már mind a nyolc szektor üzemi hőmérsékletre, azaz 1,9 Kelvin (-271 Celsius) fokra le van hűtve. A világűr hőmérsékleténél is hidegebb közeg lehetővé teszi az LHC mágneseinek a szupravezetést, így egészen minimális a rendszer energiavesztesége.


A sugarakat október 23-án és 25-én lövellték be az LHC gyűrűjébe, melyekkel mind az óramutató járásával megegyező, mind ellentétes irányba sikeresen bejártak a nyolc szektorból kettőt. Egy-egy szektor megközelítőleg 3,5 kilométer hosszú. "Ez a szinkronizációs munkafázis" - nyilatkozott Gianluigi Arduini az LHC egyik vezetője a BBC-nek. "A mágneseket szinkronizálni kell a sugár gyorsításához és átjuttatásához az egyik gyorsítóból a következőbe, majd végül az LHC-be, amit szintén szinkronizálnunk kell a fogadásához, miközben ez az egész folyamat 100 pikoszekundumon belül zajlik le. Egy pikoszekundum egy másodperc milliomodának a milliomod része."

A sugarakat 450 milliárd elektronvolton injektálták be, ami csupán töredéke annak az energiának, amivel majdan két részecskesugarat ütköztetni fognak egymással. "A cél a sugár 3,5 trillió elektronvoltra (TeV) való felgyorsítása" - tette hozzá Arduini, aki elmondta, hogy ez egy fokozatos folyamat lesz, először csak 1 TeV-re, utána 3,5-re gyorsítják a sugarakat, majd 2011-től megpróbálják elérni a 7 TeV-et.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • BlackRose #53
    http://blog.larshenriksen.com/wp-content/largehadroncollider.jpg

    :) persze én nem tartozom azok közé akik ezt hiszik... de mégis érdekes :)

  • Balogh G #52
    A témával kapcsolatban sztem érdemes végighallgatnia annak, aki még nem tette :

    Lukács Béla
  • Caro #51
    Nem sikerült, több tekercs is tönkrement.
  • Deus Ex #50
    Az idétlen fogalmazásért elnézést, három órát aludtam.
  • Deus Ex #49
    A kérdésem azokhoz szól, akik tudnak konkrét vagy valószínűsíthető választ tudnak arra.

    Az LHC elődjével. a LEP-pel kapcsolatban olvastam valahol, hogy a mágnesek szupravezető állapotban tartása, s ennek az állapotnak a szabályos, tervezett módon történő megszüntetése létkérdés, lévén ha a mágnes üzem közben valamiért kiesik a szupravezető állapotból, akkor a megjelenő villamos ellenállás miatt akár meg is olvadhat.
    A kérdésem arra vonatkozik, a tavalyi meghibásodás alkalmával sikerült-e a mágnesek ilyen jellegű károsodását megelőzni, és ha igen, ez hogyan volt lehetséges? A hűtőközegként használt hélium kiömlésétől nem következett be azonnal a szupravezető képesség elvesztése, és mód nyílt valamilyen tervezett vészleállításra?
  • iambg #48
    Európa azért ne költsön kutatásra, hogy Afrikában még több fegyverre menjen el a pénz?

    Van pénzük csak kalasnyikovot meg rakétát vesznek belőle!
  • djhambi #47
    A lényeg, hogy Afrika messze van, mi, európaiak meg sóherek vagyunk. Lehet azzal jönni, hogy az LHC pénzéből az éhezést meg lehetne szüntetni, de tudva, hogy az LCH is a "mi" pénzünkből épült és van üzemeltetés alatt, ha választani lehetne, hogy 10%-kal kevesebb adó, vagy afrikai éhezés megszüntetése, senki se szavazna az afrikaiakra. Mert messze vannak és sóherek vagyunk.
  • Caro #46
    Lett volna, sőt, sokkal nagyobb energiájú ütközések is vannak. Az LHC messze elmarad a kozmikus energiáktól.
    Csak éppen ezek a bajok:
    1) Nem tudják az ütközés energiáját, bár ezt a kirepülési szögből ki lehet számítani
    2) Rettentően kicsi a fluxus. Az LHC igaz "csak" 14 TeV-ra képes, de sok részecske van benne egyszerre

    Ezen kívül hiába nagy az energia, mert az ütközésnél a tömeggközépponti rendszerben mért energia számít. Ha a céltárgy áll, akkor lényegesen nagyobb energiára van szükség ugyanahhoz az energiához a tömegközépponti rendszerben (márpedig ott fent csak álló céltárgyat tudnak csinálni).
    Pl. protonokra 1 TeV TK rendszerben mért energiához közel 500 TeV-os nyalábot kellene alkalmazni.
    Ekkora energiák azért már ott is ritkák, bár még mindig nem lehetetlenek.
    AZ LHC-nél viszont a TK rendszerben is 14 TeV az energia.
  • kamov #45
    A jelenlegi várakozások szerint az űrben 100Tev energiájú részecskék is kolbászolnak. Ezeket a várakozásokat akarják az AMS-el ellenőrizni.
  • hdo #44
    Csak te, mert te szeretsz annyira kurvára kötekedni ... és nem közel keleti, hanem EU cikkek, és azok se netről, hanem az Európa Parlament kiadványaiból.