Hunter

Kielemezték Mona Lisa mosolyát

A retina különböző sejtjei különböző kategóriájú információkat vagy "csatornákat" közvetítenek az agyba. Ezek a csatornák a tárgyak mérete, kivehetősége, fényessége és a látómezőben való elhelyezkedése szerint kódolják az adatokat. Egy spanyol kutatás szerint ezeknek a csatornáknak, jeleknek a keveredése teszi olyan különössé Leonardo híres festményének, a Mona Lisának a mosolyát a szemlélődők számára.

"Időnként egy csatorna felülkerekedik a másikon és a mosolyt látjuk, néha a másik kerül előtérbe, ekkor nem látjuk a mosolyt" - magyarázta Luis Martinez Otero, a spanyol Alicantei Idegtudományi Intézet kutatója. Nem ez az első alkalom, hogy a tudósok megpróbálják visszafejteni Leonardo da Vinci mesterművét. 2000-ben Margaret Livingstone a Harvard Orvosi Egyetem idegtudósa, nagyrészt művészettörténeti érdeklődéséből fakadóan bebizonyította, hogy Mona Lisa mosolya sokkal szembetűnőbb a perifériás látásban, mint a látógödörben, ahová a szem látóélessége összpontosul. Egy amerikai csapat pedig 2005-ben arra a következtetésre jutott, hogy a retina és a vizuális kéreg közötti útvonalba keveredő véletlen zaj határozza meg, hogy látjuk-e a mosolyt vagy sem.

Hogy teljesebb képet kapjunk a Mona Lisa el-eltünedező mosolya mögött meghúzódó okokról, Martinez Otero és kollégája, Alonso Pablos különböző nézőpontokba és fényviszonyok közé helyezték a képet, majd önkénteseket kérdeztek, hogy látnak-e mosolyt vagy sem?

Kezdésként a kutatópáros különböző távolságokból, különböző méretekben vetette szemügyre a festményt. A kísérletben résztvevők a portrétól távol állva, vagy csak egy parányi reprodukcióját látva igencsak bajban voltak az arckifejezés felismerésével. Közelebbről, vagy egy nagyobb képet szemlélve azonban egyre inkább kezdték látni a mosolyt. Ez arra utal, hogy a retina látógödri, vagyis foveális látást feldolgozó sejtjei ugyanolyan jól szállítják az információt a mosolyról, mint a perifériás látásban közreműködő sejtek.

Ezután Martinez Otero csapata azt próbálta ki, hogyan befolyásolják a mosolyt a fényviszonyok. Egy tárgy a környezetéhez viszonyított fényességét két sejttípus határozza meg, az "on-center" és "off-center" sejtek, melyek intenzitása a fény növekedésére, illetve csökkenésére növekszik. Az on-center sejtek csak akkor stimulálódnak, ha középpontjuk világítódik meg; ezek teszik lehetővé, hogy lássuk a fényes csillagokat a sötét égbolton, míg az off-center sejtek csak akkor kapcsolódnak be, amikor középpontjuk sötét; ezek teszik lehetővé, hogy kibetűzzük a szavakat egy könyv oldalain.

A kutatók azáltal, hogy 30 másodpercig fekete vagy fehér képernyőket mutattak az önkénteseknek összepréselték ezeket a csatornákat, majd felvillantották a festményről készült képet. A kísérletben résztvevők többsége a sötét képernyő után látta inkább a mosolyt, ami azt jelzi, hogy az off-center sejtek elfojtásával az on-center sejtek észlelik a mosolyt.


A kép merev nézése szintén befolyásolja, hogyan látjuk a mosolyt, állítja Martinez Otero. Csapatával egy szoftvert használt, ami nyomon követte a 20 önkéntes szemének mozgását, miközben a festményt nézve megpróbálták meghatározni az arckifejezést. Egy percnyi bámulás során a kísérletben résztvevők leginkább Mona Lisa szájának baloldalára fókuszáltak, ami újabb bizonyíték arra, hogy a foveális látás észleli a mosolyt. Ez azonban elvileg még mindig nem a teljes igazság, mivel amikor a jelentkezőknek csak pár másodpercük volt a mosoly felismerésére, szemeik az arc baloldalára összpontosítottak, ami azt sugallja, hogy a perifériás látás is szerephez jut.

Vajon Leonardo szándékosan szőtt ennyi zavaró tényezőt a festményébe? Martinez Otero szerint ez egyértelmű. "Egyik jegyzetében azt írja, hogy megpróbálja megfesteni a dinamikus arckifejezéseket, mivel ezt látta az utca emberének az arcán is" - tette hozzá.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • hdo #49
    Drága kedves műértő szakik!

    Én is azt gondoltam, hogy ezt a sok faszságot tuti nem képzelte bele a költő, amit aztán meg kielemeznek róla ... egészen addig amíg neki nem álltam írni az első könyvemet - másodiknál tartok -.

    Ekkor már rögtön felmerült egy rakat gond. Hogyan kell cselekedeteket, mozgásfolyamatokat színesen leírni, hogyan tudnám narráció nélkül bemutatni a karaktereimet az olvasóknak, úgy, hogy nem adok egy kész képet, hanem a karakter cselekedetei, belső gondolatai alapján döntse el az olvasó, hogy milyen személyiségű karakterről olvas éppen stb.
    ...
    és ilyenkor mind-mind előjönnek azok a csúnya szakkifejezések, amiket az irodalomtudósok elővesznek, olyan mint a belső monológ/dialógus, és a többi, amelyeket nem árt __szándékosan_ célul kitűzni, beleépíteni, a mű sikeressége érdekében!
  • Zoliz #48
    Mrs Mona mosolya olyan mint egy HR-es undorodó szája.
    Mosolyog, de közben hányingere van, a tipikus Trendy Be Positive attitűd, miközben xarba lóg a kezed :)
  • pasi29uk #47
    De 20 év múlva megtudhatjuk mi a kis titkod ugye?
  • agyalok #46
    Szerintem jó az, hogy kutatják az észlelés titkait. Az, hogy itt épp egy híres képpel kapcsolatban történt, inkább csak valami pr-fogás lehetett. Talán így, lebulvárosítva könnyebben találtak támogatókat.

    Az alapkutatások eredményei nem mindig hoznak közvetlen, gyakorlati hasznot. Belátható időn belül általában nem. Mindenesetre nem ritka, hogy a fejlesztésekre irdatlan pénzt és energiát fordító haditechnika lecsap egy ilyen látszólag értelmetlen dologra is. Mi van, ha ezáltal új optikákat hoznak létre, amikkel jobban tudnak célozni? Például. Ezért sem mindegy, hogy kik és milyen szándékkal vizsgálják a Louvre kincsét.:)

    Ami pedig a műelemzéseket illeti, szerintem csak annyi, hogy arányosan kell tenni. Vannak alkotások, amiket igenis lehet és kell is elemezni. Létezik sok olyan mű, aminek az üzenete olyan finoman kódolt, olyan árnyalt és rétegezett, hogy a teljesebb befogadásukhoz bizony agyalni kell. Ráadásul ha az adott közönség meglehetősen alulművelt, ismerethiányos, akkor az elemzésnek az oktató és a nevelő feladata is fontos cél lehet. Egy klasszikus példa: Az Isteni színjátékot már Dante idejében is lelkes elemzők, feltárók magyarázták Itália szerte.
    Leonardónak ez a képe, ha jól tudom, négy évig készült. Brahms I. Szimfóniája megszületéséhez 25 év kellett. (Igaz, eközben megírta a II., III. és IV. Szimfóniát is.) Van mit tanulmányozni a zseniális alkotók hosszú vajúdásának az eredményein.
    Saját példát most nem hozok...:)
  • Tetsuo #45
    :)
  • Tetsuo #44
    Ez nem teljesen igy van, a gazdasagi lufik jelenlegi csucspontjarol mar nincs nagyon hova novekednie, viszont kihasznalt es kihasznalhato ember egyre tobb..
  • Szemjuel #43
    amúgy ezt a kutatást én is elvégzem nekik:
    megkapom nagyfelbontásban a képet, és fotóbolton: új léjer, kicsihomály majd játszok a blendingel :D
  • johnsmitheger #42
    Szerintem egyszerűbben kellene festeni, hogy a fotonok szépen zavarmentesen menjenek. Ez a sok "trükk" mindekit összezavarodok
  • babajaga #41
    A saját pénzükön kutatnak? Ez itt a kérdés!
  • Sanyix #40
    Addig amíg vannak emberek akiket még szegényebbé lehet tenni és kihasználni, addig növekedhet a gazdaság. Mert ugye senki sem gondolta hogy a fantasztikus kápítálizmusban mindenkinek egyre jobb lesz, és a semmiből teremtenek valamit?