Hunter
Leonardo Da Vinci találta fel a műanyagot
Egy olasz tudós szerint Leonardo da Vinci nem csupán a repülőgépet, a mentőmellényt, a telefont és a robotot álmodta meg, de megalkotta az első természetes műanyagot is.
Alessandro Vezzosi, a toscanai Museo Ideale igazgatója megtalálta Leonardo mesterséges anyagainak receptjét számos oldalnyi rajzos feljegyzésben. Da Vinci jellegzetes "tükörírásával" készült feljegyzéseit a londoni British Library-ben őrzött Arundel kódexben, a szintén Londonban található Forster kódexben és a milánói Biblioteca Ambrosiana Atlanti kódexében találták meg.
Festékkel bevont levél
"Egy keverékről ír. Festékeket elegyített állati vagy növényi enyvvel, egyes esetekben szerves rostokat adva hozzá" - elemezte Vezzosi a Discovery News-nak. A reneszánsz mester a műanyaghoz és törhetetlen üvegekhez hasonló hatást ért el azzal, hogy "színekkel ruházta fel" a káposzta és saláta leveleket, a papírt vagy éppen a marha pacalt. A bevont anyagok palettája a "marha gyomrának hátuljától" kezdve, a "saláta ráncos levelein" át egészen a "papírig és a hatalmas milánói káposzta levélig" terjedt, utóbbit a feljegyzések szerint decemberben vagy januárban volt érdemes begyűjteni.
Leonardo instrukcióit követve Vezzosi kipróbálta a kotyvalékot, majd több rétegben felkente, ahogy Leonardo leírta. Amikor az anyag megszáradt a múlt század elején megjelent bakelithez hasonló végeredményt kapott. "Türelmesnek kell lenni és kivárni, hogy a festék minden rétege megszáradjon. Hasonló festékanyagokat használtunk, mint amik Leonardo rendelkezésére álltak, a hagyományos olajfestéktől kezdve különböző szerves anyagokig bezáróan" - magyarázta Vezzosi.
Aranyszínű réteggel bevont, bakelitszerű papirdarab
Leonardo természetes polikróm műanyagjának sikeres reprodukciója bebizonyította, hogy az 1452-ben született zseni megalkotta az első ember által készített műanyagot jelentősen megelőzve Alexander Parkes-t, aki 1862-ben találta fel a parkezint, egy szerves anyagot, amit cellulózból nyertek, illetve Leo Hendrik Baekeland 1909-es bakelitjét. "Leonardo megalkotott egy anyagot, ami valahol a természetes és a vegyi műanyag között helyezkedik el. Valójában akkor már szintetizált egy acetonhoz nagyon hasonló vegyületet, azonban kísérleteiben mindig nem mérgező, szerves anyagokat használt" - mondta Vezzosi.
Leonardo polikróm keverékei annyira hasonlítottak a fenol gyantához, hogy késnyelekként, tárolóedényekként és nyakláncokként is alkalmazhatók voltak, míg monokróm keverékeit használhatták edények vagy vázák készítésénél, melyek "ha leesetek, akkor sem törtek el".
"Érdekes hogy Leonardo rétegeket alkalmazott a törhetetlen tárgyak készítéséhez. Az olajfesték esetében például lenmagolaj a kötőelem. Ez az olaj a levegővel érintkezve elkezd lassan polimerizálódni, egy a linóleumhoz hasonló ellenálló, vízálló műanyagot alkotva" - tette hozzá. "Ez megint csak Leonardo hatalmas újító képességét bizonyítja - bár ez nyilvánvalóan semmit nem tesz hozzá jelen tudásunkhoz" - mondta Alessandro Bagno, a Padova Egyetem szerves kémia tanszékének professzora.
Alessandro Vezzosi, a toscanai Museo Ideale igazgatója megtalálta Leonardo mesterséges anyagainak receptjét számos oldalnyi rajzos feljegyzésben. Da Vinci jellegzetes "tükörírásával" készült feljegyzéseit a londoni British Library-ben őrzött Arundel kódexben, a szintén Londonban található Forster kódexben és a milánói Biblioteca Ambrosiana Atlanti kódexében találták meg.
Festékkel bevont levél
"Egy keverékről ír. Festékeket elegyített állati vagy növényi enyvvel, egyes esetekben szerves rostokat adva hozzá" - elemezte Vezzosi a Discovery News-nak. A reneszánsz mester a műanyaghoz és törhetetlen üvegekhez hasonló hatást ért el azzal, hogy "színekkel ruházta fel" a káposzta és saláta leveleket, a papírt vagy éppen a marha pacalt. A bevont anyagok palettája a "marha gyomrának hátuljától" kezdve, a "saláta ráncos levelein" át egészen a "papírig és a hatalmas milánói káposzta levélig" terjedt, utóbbit a feljegyzések szerint decemberben vagy januárban volt érdemes begyűjteni.
Leonardo instrukcióit követve Vezzosi kipróbálta a kotyvalékot, majd több rétegben felkente, ahogy Leonardo leírta. Amikor az anyag megszáradt a múlt század elején megjelent bakelithez hasonló végeredményt kapott. "Türelmesnek kell lenni és kivárni, hogy a festék minden rétege megszáradjon. Hasonló festékanyagokat használtunk, mint amik Leonardo rendelkezésére álltak, a hagyományos olajfestéktől kezdve különböző szerves anyagokig bezáróan" - magyarázta Vezzosi.
Aranyszínű réteggel bevont, bakelitszerű papirdarab
Leonardo természetes polikróm műanyagjának sikeres reprodukciója bebizonyította, hogy az 1452-ben született zseni megalkotta az első ember által készített műanyagot jelentősen megelőzve Alexander Parkes-t, aki 1862-ben találta fel a parkezint, egy szerves anyagot, amit cellulózból nyertek, illetve Leo Hendrik Baekeland 1909-es bakelitjét. "Leonardo megalkotott egy anyagot, ami valahol a természetes és a vegyi műanyag között helyezkedik el. Valójában akkor már szintetizált egy acetonhoz nagyon hasonló vegyületet, azonban kísérleteiben mindig nem mérgező, szerves anyagokat használt" - mondta Vezzosi.
Leonardo polikróm keverékei annyira hasonlítottak a fenol gyantához, hogy késnyelekként, tárolóedényekként és nyakláncokként is alkalmazhatók voltak, míg monokróm keverékeit használhatták edények vagy vázák készítésénél, melyek "ha leesetek, akkor sem törtek el".
"Érdekes hogy Leonardo rétegeket alkalmazott a törhetetlen tárgyak készítéséhez. Az olajfesték esetében például lenmagolaj a kötőelem. Ez az olaj a levegővel érintkezve elkezd lassan polimerizálódni, egy a linóleumhoz hasonló ellenálló, vízálló műanyagot alkotva" - tette hozzá. "Ez megint csak Leonardo hatalmas újító képességét bizonyítja - bár ez nyilvánvalóan semmit nem tesz hozzá jelen tudásunkhoz" - mondta Alessandro Bagno, a Padova Egyetem szerves kémia tanszékének professzora.