Cifka Miklós
XXI. századi űrverseny: Kína, a kezdetek
Miért is gondolják olyan sokan, hogy Kínának köszönhető a XXI. századi űrverseny?
XXI. századi űrverseny:
I. rész: Amerikai Egyesült Államok / NASA
II. rész: Az Orion űrhajó
III. rész: Európa / ESA
IV. rész: Szojuz - a halhatatlan űrhajó
V. rész: A Buran
VI. rész: Angarától a Kliperig
VII. rész: Orosz tervek a Holdon és a Marson
VIII. rész: Az orosz Mars-program
Kína, az új remény?
A kínai rakéta- és űrprogram kezdete meglepően korainak hat: 1955-ben kezdett el igazán felpörögni, a két nagy szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió árnyékában. Ahogy az amerikai rakétaprogram atyja és motorja von Braun volt, a szovjeté pedig Koroljev, úgy a kínai rakétaprogramnak is szüksége volt egyre - ő Csien Hszüe-Sen (Qián Xuésēn).
Csien (középen) és Kármán Tódor (jobbra) 1944-ben, amerikai katonai egyenruhában
Csien Kínában született 1911-ben, majd átköltözött az Egyesült Államokba, ahol mérnökként Kármán Tódor alatt tanult. Olyan szinten elismert tudás birtoklója volt, hogy a II. világháború vége felé ő hallgatta ki von Braunékat az elért eredményeikről, és részt vett a németországi aerodinamikai és rakétakutatások eredményeinek kvázi elrablásában. A háború után a nagy sebességű aerodinamika és a sugárhajtóművek egyik legmegbecsültebb kutatómérnökeként tovább építette karrierjét, és ki is dolgozott egy interkontinentális utasszállító rakéta-repülőgépet a V-2 technológiájára építve.
Csien azonban csak ekkoriban, 1949-ben szerzi meg az amerikai állampolgárságot, egy évvel később azonban nagy bajba kerül: az FBI a kommunistaellenes üldözés során megtalálja, mivel az 1930-as években belépett az Amerikai Kommunista Pártba. Munkahelyéről elbocsátják, és esélye sincs arra, hogy tudományos munkáját folytatni tudja, mikor pedig vissza szeretne menni Kínába, házi őrizet alá helyezik, mivel félnek attól, hogy tudása rossz kezekbe kerülhet. 1955-ben egy Koreában lelőtt amerikai pilótáért cserébe végül mégis átengedik.
Csien (balra) Mao-Ce Tung társaságában, már kínában
Csien régi-új hazájában levelet ír a népköztársaság vezetőségének, amelyben saját rakétaprogram felállítását sürgeti. Szavai meglepő módon meghallgatásra találnak. Kínai, valamint az ekkor még élő szovjet-kínai barátság jegyében szovjet szakemberek nekiállnak kínai diákoknak rakétatechnológiát és aerodinamikát oktatni. Ehhez persze nagy lökést ad az, hogy Mao Ce-tung 1958-ban kijelenti, hogy Kínának fel kell zárkóznia a szovjetekhez és az amerikaiakhoz, és minél hamarabb műholdat kell indítania a világűrbe.
A szovjetek először az R-1 (a német V-2 szovjet másolatát) technikai dokumentációját és komplett rakétákat adnak át, majd miután Csien modernebb rakétákat követel, két R-2 (az R-1 megnyújtott, nagy teljesítményű változata) rakétával megtoldják a támogatást. Itt kiütközik egyébként egyik problémája: mivel öt hosszú évig el volt zárva a tudományos világtól, tudása ha el nem is avult, de nem éppen naprakész, ezért igyekszik minden lehetséges módon utolérni magát. Helyzetét nem könnyítik meg a kínai állapotok, hiszen gyakorlatilag a semmiből kell megteremtenie egy komplett infrastruktúrát és szakembergárdát.
Egy DF-1 rakéta kiállítva, származását letagadni nehéz lenne
1960-ban elkészül az első kínai gyártású R-2 rakéta, amelynek a DF-1 (Dong-Feng-1) nevet adják. Ez egyben már egy új korszak kezdete - a szovjet-kínai barátság megromlásakor 1343 szovjet mérnök és tudós hagyja félbe a munkát és távozik az országból, 3 hónappal az első DF-1 indítás előtt. A DF-1 alapján elkészítik a kétfokozatú DF-2-t, amely első körben persze egy hadászati rakéta, de másodsorban egy újabb lépcsőfok a világűr felé.
A DF-széria alapján megkezdték a hordozórakéták fejlesztését is, amelyekhez hasznos teherként kommunikációs és kémműholdak fejlesztése is társul. A folyamatos fejlesztések segítségével, még ha nagyon kacskaringós úton is, de ezek a rakéták vezetnek el a ma használatos Hosszú Menetelés-2 (illetve az azt leváltó HM-3, HM-4 és HM-5) hordozórakéta-család megalkotásához.
1966-ban Csien a Hetes Minisztérium (elég rosszul fordítható, de másik nevét helyesen talán a Gépépítő Minisztériumnak lehetne magyarítani) élére kerül, ám a kirobbanó kulturális forradalom csaknem elsöpri. Egy évvel később elmozdítják pozíciójából, de végül a vezetés kiáll mellette, és később védőőrizetet rendel el a legfontosabb mérnökök részére. Ám erre csak azután kerül sor, hogy a Hetes Minisztérium egyik mérnökét a vörös gárdisták halálra verték.
Sajnos elég rossz minőségű kép a 714-es program űrhajótervéről
Még 1966-ben megkezdik az emberes repülés előkészítését, az első tervek szerint egy az amerikai Gemini űrhajóhoz hasonló felépítésű lett volna, és két embert vitt volna elvileg 1973-ban a világűrbe. Közben 1968-ban megalapítják az Űrrepülés Egészségügyi Kutató-központját, ahol az emberes űrrepülés alanyai válogatásának is nekiállnak. 1968-at írunk, nem tévedés.
A nehézségek ellenére a többi fejlesztés is jól halad, és végül 1970. április 24-én az első kínai műholdat Föld körüli pályára állítják. A műhold 28 napig kering fent, folyamatosan sugározva egy kínai kommunista dalt. A munkatempó ugyanakkor lelassult, egyfelől a feszült belpolitikai helyzet (már ha ez helyes megfogalmazás a kulturális forradalomra), másfelől az egyre tornyosuló kihívásoknak és az egyre apadó forrásoknak is köszönhetően.
A "714-es egység" fedőnevű, emberes űrrepülésért felelő egész csoport számára például mindössze egyetlen autót és telefonvonalat utaltak ki. A Lin Biao (Mao Ce-tung legnagyobb kritikusa és riválisa) halála után bekövetkező politikai nagytakarítás során az űrprogram számos prominens vezető személyiségét elhurcolták. Ettől függetlenül az űrhajósok válogatása lezajlott, ám a 19 kiválasztott felkészítése komoly nehézségekbe ütközött, miután egész egyszerűen nem volt elégséges pénz az eltervezett kiképzési programhoz.
A lelkesedés miatt azonban nem adták fel, az űrhajó makettje kartonpapírból és fából készült el, az űrhajósok pedig kényszerűségből gőzölt kenyéren éltek a kiképzés ideje alatt. Végül a program egyik vezetője találkozhatott Maóval, aki azonban az eredetileg általa életre hívott program támogatása helyett annyit válaszolt, hogy először a földi javakat kell biztosítani a kínaiaknak, a világűr várhat még egy kicsit. Így 1972-ben az első kínai emberes űrprogram feloszlott, az űrhajósjelöltek pedig visszatértek eredeti egységeikhez.
Hosszú Menetelés-1 hordozórakéta, egy ilyen jutatta Kína első műholdját Föld körüli pályára 1970-ben
A kínai mérnököknek nemcsak a finoman szólva sem ideális belpolitikai helyzettel, de a fejletlen kínai iparral is meg kell birkózniuk. A modern könnyű fémötvözeteket egyszerűen nem képesek megfelelő minőségben és mennyiségben előállítani, a gyártástechnológia terén is komoly az elmaradás. A gyenge gyártási minőség számlájára nem egy, nem két rakétaindítási kudarc írható. Ezek fényében még figyelemreméltóbb, mit sikerült elérniük a kínai mérnököknek...
Az FSW kémműhold visszatérő kapszulája, ennek embert szállító változata lehetett volna az első kínai űrhajó 1980-ban
1978. február elsején Kína azonban hivatalosan is bejelentette, hogy embert szándékozik küldeni a világűrbe, amit ugyanazon év októberében még annyi információval fejeltek meg, hogy egy embert szállító űrkapszulán és Skylab-szerű (az 1970-es évek közepén aktív amerikai űrállomás) űrállomáson dolgoznak. Ennél több konkrétummal nem szolgáltak. Az általános titkolózás miatt csak a tudománytörténelemmel foglalkozó kutatóknak köszönhető, hogy egyáltalán valamit is tudunk az ekkori kínai elképzelésekről.
* A jelek szerint Csien két verzión dolgozott. Az egyik egy kis méretű űrkapszula a kínai FSW kémműhold alapján (hasonlóan a szovjet Zenyit / Vosztok kémműhold és űrhajó pároshoz), amely egy embert képes felvinni. A másik elképzelés egy kis méretű űrrepülőgép lett volna, amely egy hagyományos hordozórakéta orráról indulna a világűrbe, kialakítása pedig a korábbi amerikai "Dynasoar" programban alkalmazott formához hasonlított.
Egy 1980-ban publikált fotó a kínai űrhajósjelöltek kiképzéséről, egy űrrepülőgép-szerű kabin belsejében
1980 januárjában a kínai média fotókat és jelentést tett közzé, amelyeken kínai űrhajós-jelöltek kiképzése és felkészítése folyt, illetve egy űrrepülőgép-kabin szimulátorban ülnek. Aztán 1980 decemberében hirtelen az egészet elkaszálták ismét: az ország vezetése a magas költségek miatt elhalasztotta az emberes űrrepülésre vonatkozó terveket, kevesebb mint egy évtized alatt másodszor. Egészen az 1980-as évek második feléig nem is lehetett erre vonatkozó tervekről hallani.
1985-ben ismét megkezdődtek az előkészületek, köszönhetően a növekvő űrversenynek. Az Egyesült Államok már használta az űrsiklót, tervezte a Freedom űrállomást, és aktívan dolgozott a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés (SDI) programján, amely a világűr katonai felhasználását takarta. A Szovjetunió válasza a Buran űrrepülőgép, a Mir-1 és a tervezett Mir-2 űrállomás volt, illetve a saját ellen-SDI katonai űrprogramja. Európa a Hermes kis méretű űrrepülőgép megépítését tervezte, illetve hozzá egy kisebb méretű űrállomáson, sőt még Japán is saját űrrepülőgép-terveket mutatott be a Hope program keretében.
Kína nem akart elmaradni, így (a Szovjetunióhoz hasonlóan felépülő) konkurens tervezőirodáknak kiadták, hogy készítsenek terveket a kínai emberes program megvalósítására. Összesen hat tervet tettek le 1988-ban az asztalra:
1.: Egy hagyományos repülőgép kifutóról induló és oda leszálló "H-2" űrrepülőgép, amelynek első fokozata egy hordozó repülőgép lett volna. Az ambiciózus terv azzal kecsegtetett, hogy az összes többi űrhatalom elé ugorhatna Kína az űrtechnológia terén - ám azon az áron, hogy a szükséges technológia kifejlesztésre nem várható 2015 előtt.
2.: Egy kétfokozatú, függőlegesen (rakéta módra) indított űrrepülőgép, amely hagyományos rakétahajtóműveket használna, és repülőgépként száll le. Ezen verzió elkészülte sem várható 2015 előtt. A program jelölése "V-2" volt.
3.: Csang Cseng 1 ("Nagy Fal 1") űrrepülőgép egy kétfokozatú hordozórakéta orráról indulna, a harmadik fokozat maga az űrrepülőgép, amely akkor már rendelkezésre álló (tehát külön fejlesztést nem igénylő) rakétahajtóművekkel lenne felszerelve, és az előző tervhez hasonlóan függőlegesen szállna fel, majd vízszintesen landolna egy kifutópályán. Az első repülés leghamarabb lett volna 2008-ra várható.
4.: T'ien Csiao űrrepülőgép, gyakorlatilag külsőre az amerikai (és szovjet) űrrepülőgép alakját másolta le, de sokkal kisebb méretben, és egy hagyományos hordozórakéta orráról indulhatott volna a világűrbe, saját főhajtóművel nem is rendelkezett, csak kisebb manőverező rakétákkal. A visszatéréskor természetesen ő is egy hagyományos leszállópályára szállna le. Ez a terv ideális esetben 2003-ban valósíthatná meg az emberes kínai repülést.
5.: Egy érdekes megoldás lett volna a kínai-francia együttműködésre épülő elképzelés, mely szerint a Hermes űrrepülőgép licencét váltotta volna meg úgy, hogy a fejlesztésbe is beszállnának. A legfőbb érv mellette, hogy így a fejlesztés költségei is alacsonyabbak lennének, továbbá a francia fejlesztésekkel is bővülhetne a tudásuk. Ha a Hermes megvalósult volna, ezzel akár már az 1990-es évek közepére elkészülhettek volna.
6.: A "legföldhözragadtabb" elképzelés a Szojuz lemásolására épült. Ugyanúgy három modulból (műszaki modul, parancsnoki-visszatérő modul és orbitális modul) épülne fel, a visszatéréskor pedig ejtőernyővel fékeznék le a kapszulát. Előnye a gyorsan kifejleszthető, nem túlságosan összetett technológia, amely azt ígérte, hogy 2000 körül indulhatna el a fedélzetén az első kínai űrhajós, miközben a háttérben akár folyhatnának a fejlettebb űrrepülőgép-szerű megoldások fejlesztései is.
Egy szakértői csoport vizsgálata után végül 1989-ben azt a megoldást javasolták, hogy párhuzamosan kezdjék meg a Szojuz-szerű kapszula-űrhajó fejlesztését, és a háttérben pedig egy előremutató, kifutópályáról induló és oda vissza is térő űrrepülőgépen is dolgozzanak, amely később leválthatja a kapszula kialakítású űrhajót. Ez azonban nem elégítette ki a kínai nép vezetőjét, Teng Hsziao-pinget, mivel úgy vélte, életében egyik megoldás sem valósul meg. Ettől kezdve Kína hivatalosan nem mutatott érdeklődést az emberes űrrepülés iránt.
Érdekesség, hogy a Kínával való kapcsolat javítása érdekében Ronald Reagan felajánlotta 1984-ben, hogy egy kínai űrhajós helyet kapjon egy űrsikló misszióban, de a kínaiak erre udvariasan nemet mondtak. Hasonlóan cselekedtek az 1990-es évek elején, mikor szóba került, hogy a Nemzetközi Űrállomás (ISS) építésére összefogó országok közé meghívnák őket. Ez a lehetőség egyébként újra és újra előkerül azóta is, főleg az első SzenCsou-repülés óta.
Csien Hszüe-sen, itt épen festményen dicsőítve
1991-ben Csien visszavonult, az űrprogram új vezetője Zsen Hszia Min lett. Miközben kifelé nem propagálták, a kínaiak szépen csendben folytatták a munkát, és az előzetes terveknek megfelelően egy Szojuzra emlékeztető, űrkapszula-alapú rendszeren (a későbbi SzenCsoun) és egy űrrepülőgépen dolgoztak. Utóbbi egyike volt a 2000-ben, a Hannoveri Nemzetközi Kiállításon bemutatott több, űrprogramhoz tartozó elképzelésnek, a másik pedig egy, a Hold felszínén két kínai űrhajóst ábrázoló dioráma, amelyen éppen egy kínai zászlót tűznek le.
Kínai űrrepülőgép makett a Hannoveri Expon
Az űrrepülőgépről még kisebb hírek felreppentek, majd végleg elsikkadt az űrrepülés erre vonatkozó része. Feltehetően az a tény, hogy először az amerikaiak, majd később az oroszok is felhagytak az űrrepülőgép-alapú technológiai megoldással abba az irányba terelte őket, hogy ők is így tegyenek. Hozzá kell tenni, hogy a szükséges hiperszonikus kutatások terén sem áll túl jól a kínai repülőgépgyártó és űripar, így mindenképpen sokkal nagyobb erőfeszítésekre lenne szükségük a cél eléréséhez. Jelenleg az egyetlen emberes kínai emberes űrrepülésre szolgáló eszköznek a SzenCsout hirdetik, mellyel következő cikkünkben foglalkozunk.
XXI. századi űrverseny:
Kína, az új remény?
A kínai rakéta- és űrprogram kezdete meglepően korainak hat: 1955-ben kezdett el igazán felpörögni, a két nagy szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió árnyékában. Ahogy az amerikai rakétaprogram atyja és motorja von Braun volt, a szovjeté pedig Koroljev, úgy a kínai rakétaprogramnak is szüksége volt egyre - ő Csien Hszüe-Sen (Qián Xuésēn).
Csien (középen) és Kármán Tódor (jobbra) 1944-ben, amerikai katonai egyenruhában
Csien Kínában született 1911-ben, majd átköltözött az Egyesült Államokba, ahol mérnökként Kármán Tódor alatt tanult. Olyan szinten elismert tudás birtoklója volt, hogy a II. világháború vége felé ő hallgatta ki von Braunékat az elért eredményeikről, és részt vett a németországi aerodinamikai és rakétakutatások eredményeinek kvázi elrablásában. A háború után a nagy sebességű aerodinamika és a sugárhajtóművek egyik legmegbecsültebb kutatómérnökeként tovább építette karrierjét, és ki is dolgozott egy interkontinentális utasszállító rakéta-repülőgépet a V-2 technológiájára építve.
Csien azonban csak ekkoriban, 1949-ben szerzi meg az amerikai állampolgárságot, egy évvel később azonban nagy bajba kerül: az FBI a kommunistaellenes üldözés során megtalálja, mivel az 1930-as években belépett az Amerikai Kommunista Pártba. Munkahelyéről elbocsátják, és esélye sincs arra, hogy tudományos munkáját folytatni tudja, mikor pedig vissza szeretne menni Kínába, házi őrizet alá helyezik, mivel félnek attól, hogy tudása rossz kezekbe kerülhet. 1955-ben egy Koreában lelőtt amerikai pilótáért cserébe végül mégis átengedik.
Csien (balra) Mao-Ce Tung társaságában, már kínában
Csien régi-új hazájában levelet ír a népköztársaság vezetőségének, amelyben saját rakétaprogram felállítását sürgeti. Szavai meglepő módon meghallgatásra találnak. Kínai, valamint az ekkor még élő szovjet-kínai barátság jegyében szovjet szakemberek nekiállnak kínai diákoknak rakétatechnológiát és aerodinamikát oktatni. Ehhez persze nagy lökést ad az, hogy Mao Ce-tung 1958-ban kijelenti, hogy Kínának fel kell zárkóznia a szovjetekhez és az amerikaiakhoz, és minél hamarabb műholdat kell indítania a világűrbe.
A szovjetek először az R-1 (a német V-2 szovjet másolatát) technikai dokumentációját és komplett rakétákat adnak át, majd miután Csien modernebb rakétákat követel, két R-2 (az R-1 megnyújtott, nagy teljesítményű változata) rakétával megtoldják a támogatást. Itt kiütközik egyébként egyik problémája: mivel öt hosszú évig el volt zárva a tudományos világtól, tudása ha el nem is avult, de nem éppen naprakész, ezért igyekszik minden lehetséges módon utolérni magát. Helyzetét nem könnyítik meg a kínai állapotok, hiszen gyakorlatilag a semmiből kell megteremtenie egy komplett infrastruktúrát és szakembergárdát.
Egy DF-1 rakéta kiállítva, származását letagadni nehéz lenne
1960-ban elkészül az első kínai gyártású R-2 rakéta, amelynek a DF-1 (Dong-Feng-1) nevet adják. Ez egyben már egy új korszak kezdete - a szovjet-kínai barátság megromlásakor 1343 szovjet mérnök és tudós hagyja félbe a munkát és távozik az országból, 3 hónappal az első DF-1 indítás előtt. A DF-1 alapján elkészítik a kétfokozatú DF-2-t, amely első körben persze egy hadászati rakéta, de másodsorban egy újabb lépcsőfok a világűr felé.
A DF-széria alapján megkezdték a hordozórakéták fejlesztését is, amelyekhez hasznos teherként kommunikációs és kémműholdak fejlesztése is társul. A folyamatos fejlesztések segítségével, még ha nagyon kacskaringós úton is, de ezek a rakéták vezetnek el a ma használatos Hosszú Menetelés-2 (illetve az azt leváltó HM-3, HM-4 és HM-5) hordozórakéta-család megalkotásához.
1966-ban Csien a Hetes Minisztérium (elég rosszul fordítható, de másik nevét helyesen talán a Gépépítő Minisztériumnak lehetne magyarítani) élére kerül, ám a kirobbanó kulturális forradalom csaknem elsöpri. Egy évvel később elmozdítják pozíciójából, de végül a vezetés kiáll mellette, és később védőőrizetet rendel el a legfontosabb mérnökök részére. Ám erre csak azután kerül sor, hogy a Hetes Minisztérium egyik mérnökét a vörös gárdisták halálra verték.
Sajnos elég rossz minőségű kép a 714-es program űrhajótervéről
Még 1966-ben megkezdik az emberes repülés előkészítését, az első tervek szerint egy az amerikai Gemini űrhajóhoz hasonló felépítésű lett volna, és két embert vitt volna elvileg 1973-ban a világűrbe. Közben 1968-ban megalapítják az Űrrepülés Egészségügyi Kutató-központját, ahol az emberes űrrepülés alanyai válogatásának is nekiállnak. 1968-at írunk, nem tévedés.
A nehézségek ellenére a többi fejlesztés is jól halad, és végül 1970. április 24-én az első kínai műholdat Föld körüli pályára állítják. A műhold 28 napig kering fent, folyamatosan sugározva egy kínai kommunista dalt. A munkatempó ugyanakkor lelassult, egyfelől a feszült belpolitikai helyzet (már ha ez helyes megfogalmazás a kulturális forradalomra), másfelől az egyre tornyosuló kihívásoknak és az egyre apadó forrásoknak is köszönhetően.
A "714-es egység" fedőnevű, emberes űrrepülésért felelő egész csoport számára például mindössze egyetlen autót és telefonvonalat utaltak ki. A Lin Biao (Mao Ce-tung legnagyobb kritikusa és riválisa) halála után bekövetkező politikai nagytakarítás során az űrprogram számos prominens vezető személyiségét elhurcolták. Ettől függetlenül az űrhajósok válogatása lezajlott, ám a 19 kiválasztott felkészítése komoly nehézségekbe ütközött, miután egész egyszerűen nem volt elégséges pénz az eltervezett kiképzési programhoz.
A lelkesedés miatt azonban nem adták fel, az űrhajó makettje kartonpapírból és fából készült el, az űrhajósok pedig kényszerűségből gőzölt kenyéren éltek a kiképzés ideje alatt. Végül a program egyik vezetője találkozhatott Maóval, aki azonban az eredetileg általa életre hívott program támogatása helyett annyit válaszolt, hogy először a földi javakat kell biztosítani a kínaiaknak, a világűr várhat még egy kicsit. Így 1972-ben az első kínai emberes űrprogram feloszlott, az űrhajósjelöltek pedig visszatértek eredeti egységeikhez.
Hosszú Menetelés-1 hordozórakéta, egy ilyen jutatta Kína első műholdját Föld körüli pályára 1970-ben
A kínai mérnököknek nemcsak a finoman szólva sem ideális belpolitikai helyzettel, de a fejletlen kínai iparral is meg kell birkózniuk. A modern könnyű fémötvözeteket egyszerűen nem képesek megfelelő minőségben és mennyiségben előállítani, a gyártástechnológia terén is komoly az elmaradás. A gyenge gyártási minőség számlájára nem egy, nem két rakétaindítási kudarc írható. Ezek fényében még figyelemreméltóbb, mit sikerült elérniük a kínai mérnököknek...
Az FSW kémműhold visszatérő kapszulája, ennek embert szállító változata lehetett volna az első kínai űrhajó 1980-ban
1978. február elsején Kína azonban hivatalosan is bejelentette, hogy embert szándékozik küldeni a világűrbe, amit ugyanazon év októberében még annyi információval fejeltek meg, hogy egy embert szállító űrkapszulán és Skylab-szerű (az 1970-es évek közepén aktív amerikai űrállomás) űrállomáson dolgoznak. Ennél több konkrétummal nem szolgáltak. Az általános titkolózás miatt csak a tudománytörténelemmel foglalkozó kutatóknak köszönhető, hogy egyáltalán valamit is tudunk az ekkori kínai elképzelésekről.
* A jelek szerint Csien két verzión dolgozott. Az egyik egy kis méretű űrkapszula a kínai FSW kémműhold alapján (hasonlóan a szovjet Zenyit / Vosztok kémműhold és űrhajó pároshoz), amely egy embert képes felvinni. A másik elképzelés egy kis méretű űrrepülőgép lett volna, amely egy hagyományos hordozórakéta orráról indulna a világűrbe, kialakítása pedig a korábbi amerikai "Dynasoar" programban alkalmazott formához hasonlított.
Egy 1980-ban publikált fotó a kínai űrhajósjelöltek kiképzéséről, egy űrrepülőgép-szerű kabin belsejében
1980 januárjában a kínai média fotókat és jelentést tett közzé, amelyeken kínai űrhajós-jelöltek kiképzése és felkészítése folyt, illetve egy űrrepülőgép-kabin szimulátorban ülnek. Aztán 1980 decemberében hirtelen az egészet elkaszálták ismét: az ország vezetése a magas költségek miatt elhalasztotta az emberes űrrepülésre vonatkozó terveket, kevesebb mint egy évtized alatt másodszor. Egészen az 1980-as évek második feléig nem is lehetett erre vonatkozó tervekről hallani.
1985-ben ismét megkezdődtek az előkészületek, köszönhetően a növekvő űrversenynek. Az Egyesült Államok már használta az űrsiklót, tervezte a Freedom űrállomást, és aktívan dolgozott a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés (SDI) programján, amely a világűr katonai felhasználását takarta. A Szovjetunió válasza a Buran űrrepülőgép, a Mir-1 és a tervezett Mir-2 űrállomás volt, illetve a saját ellen-SDI katonai űrprogramja. Európa a Hermes kis méretű űrrepülőgép megépítését tervezte, illetve hozzá egy kisebb méretű űrállomáson, sőt még Japán is saját űrrepülőgép-terveket mutatott be a Hope program keretében.
 |
| Az 1988-as kínai elképzelések, az ötödik a későbbi SzenCsou elképzelés |
Kína nem akart elmaradni, így (a Szovjetunióhoz hasonlóan felépülő) konkurens tervezőirodáknak kiadták, hogy készítsenek terveket a kínai emberes program megvalósítására. Összesen hat tervet tettek le 1988-ban az asztalra:
1.: Egy hagyományos repülőgép kifutóról induló és oda leszálló "H-2" űrrepülőgép, amelynek első fokozata egy hordozó repülőgép lett volna. Az ambiciózus terv azzal kecsegtetett, hogy az összes többi űrhatalom elé ugorhatna Kína az űrtechnológia terén - ám azon az áron, hogy a szükséges technológia kifejlesztésre nem várható 2015 előtt.
2.: Egy kétfokozatú, függőlegesen (rakéta módra) indított űrrepülőgép, amely hagyományos rakétahajtóműveket használna, és repülőgépként száll le. Ezen verzió elkészülte sem várható 2015 előtt. A program jelölése "V-2" volt.
3.: Csang Cseng 1 ("Nagy Fal 1") űrrepülőgép egy kétfokozatú hordozórakéta orráról indulna, a harmadik fokozat maga az űrrepülőgép, amely akkor már rendelkezésre álló (tehát külön fejlesztést nem igénylő) rakétahajtóművekkel lenne felszerelve, és az előző tervhez hasonlóan függőlegesen szállna fel, majd vízszintesen landolna egy kifutópályán. Az első repülés leghamarabb lett volna 2008-ra várható.
4.: T'ien Csiao űrrepülőgép, gyakorlatilag külsőre az amerikai (és szovjet) űrrepülőgép alakját másolta le, de sokkal kisebb méretben, és egy hagyományos hordozórakéta orráról indulhatott volna a világűrbe, saját főhajtóművel nem is rendelkezett, csak kisebb manőverező rakétákkal. A visszatéréskor természetesen ő is egy hagyományos leszállópályára szállna le. Ez a terv ideális esetben 2003-ban valósíthatná meg az emberes kínai repülést.
5.: Egy érdekes megoldás lett volna a kínai-francia együttműködésre épülő elképzelés, mely szerint a Hermes űrrepülőgép licencét váltotta volna meg úgy, hogy a fejlesztésbe is beszállnának. A legfőbb érv mellette, hogy így a fejlesztés költségei is alacsonyabbak lennének, továbbá a francia fejlesztésekkel is bővülhetne a tudásuk. Ha a Hermes megvalósult volna, ezzel akár már az 1990-es évek közepére elkészülhettek volna.
6.: A "legföldhözragadtabb" elképzelés a Szojuz lemásolására épült. Ugyanúgy három modulból (műszaki modul, parancsnoki-visszatérő modul és orbitális modul) épülne fel, a visszatéréskor pedig ejtőernyővel fékeznék le a kapszulát. Előnye a gyorsan kifejleszthető, nem túlságosan összetett technológia, amely azt ígérte, hogy 2000 körül indulhatna el a fedélzetén az első kínai űrhajós, miközben a háttérben akár folyhatnának a fejlettebb űrrepülőgép-szerű megoldások fejlesztései is.
Egy szakértői csoport vizsgálata után végül 1989-ben azt a megoldást javasolták, hogy párhuzamosan kezdjék meg a Szojuz-szerű kapszula-űrhajó fejlesztését, és a háttérben pedig egy előremutató, kifutópályáról induló és oda vissza is térő űrrepülőgépen is dolgozzanak, amely később leválthatja a kapszula kialakítású űrhajót. Ez azonban nem elégítette ki a kínai nép vezetőjét, Teng Hsziao-pinget, mivel úgy vélte, életében egyik megoldás sem valósul meg. Ettől kezdve Kína hivatalosan nem mutatott érdeklődést az emberes űrrepülés iránt.
Érdekesség, hogy a Kínával való kapcsolat javítása érdekében Ronald Reagan felajánlotta 1984-ben, hogy egy kínai űrhajós helyet kapjon egy űrsikló misszióban, de a kínaiak erre udvariasan nemet mondtak. Hasonlóan cselekedtek az 1990-es évek elején, mikor szóba került, hogy a Nemzetközi Űrállomás (ISS) építésére összefogó országok közé meghívnák őket. Ez a lehetőség egyébként újra és újra előkerül azóta is, főleg az első SzenCsou-repülés óta.
Csien Hszüe-sen, itt épen festményen dicsőítve
1991-ben Csien visszavonult, az űrprogram új vezetője Zsen Hszia Min lett. Miközben kifelé nem propagálták, a kínaiak szépen csendben folytatták a munkát, és az előzetes terveknek megfelelően egy Szojuzra emlékeztető, űrkapszula-alapú rendszeren (a későbbi SzenCsoun) és egy űrrepülőgépen dolgoztak. Utóbbi egyike volt a 2000-ben, a Hannoveri Nemzetközi Kiállításon bemutatott több, űrprogramhoz tartozó elképzelésnek, a másik pedig egy, a Hold felszínén két kínai űrhajóst ábrázoló dioráma, amelyen éppen egy kínai zászlót tűznek le.
Kínai űrrepülőgép makett a Hannoveri Expon
Az űrrepülőgépről még kisebb hírek felreppentek, majd végleg elsikkadt az űrrepülés erre vonatkozó része. Feltehetően az a tény, hogy először az amerikaiak, majd később az oroszok is felhagytak az űrrepülőgép-alapú technológiai megoldással abba az irányba terelte őket, hogy ők is így tegyenek. Hozzá kell tenni, hogy a szükséges hiperszonikus kutatások terén sem áll túl jól a kínai repülőgépgyártó és űripar, így mindenképpen sokkal nagyobb erőfeszítésekre lenne szükségük a cél eléréséhez. Jelenleg az egyetlen emberes kínai emberes űrrepülésre szolgáló eszköznek a SzenCsout hirdetik, mellyel következő cikkünkben foglalkozunk.
