Hunter
Kína űrtervei: űrállomás vagy űrlabor?
A Sencsu 7 és egyben az első kínai űrséta sikere megnyitotta az utat Kína számára nagyobb tervei megvalósítása előtt.
Kína szeme előtt már következő nagy feladata, első űrállomásának megépítése lebeg, amit jól példáznak a legutóbbi küldetés visszatérése után adott nyilatkozatok is. Az állomás megnevezés alatt nem egy Nemzetközi Űrállomás szintű projekt értendő, valójában a kínai média is egy űrlaboratóriumról beszél. Egyre több hír lát napvilágot, azonban az információ mennyisége arányosan növeli az egész tervezet körüli bizonytalanságot, így lassan már kezd kétségessé válni, mit is tervez pontosan Kína. A témában dr. Morris Jones, a SpaceDaily szakírója próbál némi útmutatást adni.
Mindössze egy hónappal ezelőtt még egészen egyértelműnek tűnt, hogy a Sencsu 8 küldetéssel már maga a labor fog földkörüli pályára állni. Neve ellenére itt nem a már megszokott Sencsu kapszuláról van szó, hanem egy teljesen új járműről. Ezt egy robot Sencsu küldetés követi, ahol már a hagyományos űrhajó indul az űrbe, ami összekapcsolódik a laborral, majd végül a Sencsu 10 három űrhajóssal a fedélzetén elfoglalja a Sencsu 8-9 komplexumot.
Ez a koncepció hosszú időn át megbízhatónak tűnt, de kiderült, hogy nem ez a valódi terv. Kína azóta bejelentette elképzeléseit egy kisméretű laboratórium modullal, a Tiangong 1-gyel kapcsolatban. A név nagyjából "égi erődként" fordítandó. A Tiangong 2010 vagy 2011 környékén hagyja el a Földet, majd ehhez kapcsolódik az ember nélküli Sencsu 8 űrhajó. Ebben a verzióban a Sencsu 8 egy hagyományos Sencsu, csupán a legénység hiányzik róla. Röviddel a dokkolás után egy újabb automatizált űrhajót lőnek fel, ez lesz a Sencsu 9, ami szintén bedokkol a Tiangonghoz. Végül elindul a Sencsu 10 a fentebb említett háromfős legénységgel.
A két változat nem sokban tér el egymástól, csupán az elsőben nem szerepel a Tiangong, vagy legalábbis a neve, illetve utóbbiban már négy űreszközről beszélnek a korábbi három helyett, ami némileg megbonyolítja a dolgokat. Mindez lehet a cenzúra műve, vagyis a Sencsu 7 befejezése előtt nem kívántak túlzott részletességgel belemenni az űrállomás témába. A második verzió mindenesetre világosabbnak tűnik, de koránt sem ad magyarázatot az űrállomás/űrlabor program talányaira, sőt, mint fentebb említettük, valójában most csak még több a megválaszolatlan kérdés.
Mindenek előtt milyen lesz a Tiangong? Kína korábban már bemutatott egy teljes életnagyságú "űrlabor" makettet, ami hasonlított az európai-amerikai Spacelab modulra. Azt úgy tervezték, hogy az amerikai űrsikló rakterében jusson fel az űrbe, viszont az űrsikló nélkül nem volt használható, és bár önmagában soha nem került ki az űrbe, olyan volt, mint egy miniatűr űrállomás. A kínai változat ugyanúgy egy rövid, zömök henger, mint a Spacelab. Az interneten keringő rajzok szerint a kínai űrállomás a korai szovjet Szaljut állomásokra hasonlítana, azonban ez nem biztos, hogy azonos az űrlaborral. A kínai beszámolókból az derül ki, hogy három Sencsu űrhajónak kell majd kapcsolódnia a Tiangonghoz. De vajon miért? Kína egyetlen ember nélküli küldetéssel is letesztelhetné dokkolási technológiáját, majd küldhetné űrhajósait, ezért is tűnik ésszerűbbnek az eredeti űrállomás sztori.
A kínai rajzok egyikén sem látható olyan Tiangong tervezet, ami kettőnél több dokkoló porttal rendelkezne. A két robot űrhajóból tehát egynek el kellene hagynia a Tiangongot, hogy helyet adjon a Sencsu 10-nek és legénységének. Vajon melyik fog leválni, és mikor tér vissza?
Nem kizárt hogy az első bedokkoló Sencsu, a 8-as csak egy megbízhatósági teszt alanya lesz. Az oroszok például saját Szojuz űrhajójukra hat hónap megbízhatósági garanciát adnak, ha az ISS-hez csatolva kering. Lehet, hogy Kína egy hathónapos megbízhatósági tesztküldetést tervez a Sencsu 8-al? Ez ésszerűen hangzana. A Sencsu 8 hat hónap után leválna, és automatikusan visszatérne a Földre. Kísérleti minták is tárolhatók lennének az űrhajó visszatérő moduljának fedélzetén, ahol elég hosszú időt tölthetnének a világűrben.
Egy másik alternatíva szerint a Sencsu 8 csak egy-két hónapig maradna bedokkolva, ennyi idő is elegendő lenne igazolni az űrhajó képességét, hogy ki tudja szolgálni az első emberi űrlabor küldetést, ami első nekifutásra legfeljebb néhány hétig tartana. Miután a Sencsu 8 visszatért, Kína elindíthatja a Sencsu 9-et a Tiangonghoz. Ezen az űrhajón sem utaznának emberek, helyette viszont értékes mennyiségű ellátmányt juttathatnak fel az űrlétesítményhez. Innen számítva egész rövid időn belül útnak indulhatna az űrlabor első legénysége, akik kipakolják az ellátmányt és begyűjtik a Tiangong kísérleteit, azon túl, hogy saját kísérleteiket is elvégezhetik ott tartózkodásuk alatt. A Sencsu 9 egy alternatív visszatérő járművet jelent az űrhajósok számára, akik ha az orosz példát követik, akkor a frissebb Sencsu 10-et hagyják a komplexumhoz csatolva.
Visszatérve a Szaljutra emlékeztető rajzokhoz, ezek feltehetőleg már egy valódi űrállomást sejtetnek, ami a jóval kisebb űrlabort követheti idővel. A nagyobb állomás darabjait a Long March 5 hordozórakétával juttathatják majd fel, szemben a Sencsukhoz használt kisebb Long March 2-kel.
Kína szeme előtt már következő nagy feladata, első űrállomásának megépítése lebeg, amit jól példáznak a legutóbbi küldetés visszatérése után adott nyilatkozatok is. Az állomás megnevezés alatt nem egy Nemzetközi Űrállomás szintű projekt értendő, valójában a kínai média is egy űrlaboratóriumról beszél. Egyre több hír lát napvilágot, azonban az információ mennyisége arányosan növeli az egész tervezet körüli bizonytalanságot, így lassan már kezd kétségessé válni, mit is tervez pontosan Kína. A témában dr. Morris Jones, a SpaceDaily szakírója próbál némi útmutatást adni.
Mindössze egy hónappal ezelőtt még egészen egyértelműnek tűnt, hogy a Sencsu 8 küldetéssel már maga a labor fog földkörüli pályára állni. Neve ellenére itt nem a már megszokott Sencsu kapszuláról van szó, hanem egy teljesen új járműről. Ezt egy robot Sencsu küldetés követi, ahol már a hagyományos űrhajó indul az űrbe, ami összekapcsolódik a laborral, majd végül a Sencsu 10 három űrhajóssal a fedélzetén elfoglalja a Sencsu 8-9 komplexumot.
Ez a koncepció hosszú időn át megbízhatónak tűnt, de kiderült, hogy nem ez a valódi terv. Kína azóta bejelentette elképzeléseit egy kisméretű laboratórium modullal, a Tiangong 1-gyel kapcsolatban. A név nagyjából "égi erődként" fordítandó. A Tiangong 2010 vagy 2011 környékén hagyja el a Földet, majd ehhez kapcsolódik az ember nélküli Sencsu 8 űrhajó. Ebben a verzióban a Sencsu 8 egy hagyományos Sencsu, csupán a legénység hiányzik róla. Röviddel a dokkolás után egy újabb automatizált űrhajót lőnek fel, ez lesz a Sencsu 9, ami szintén bedokkol a Tiangonghoz. Végül elindul a Sencsu 10 a fentebb említett háromfős legénységgel.
A két változat nem sokban tér el egymástól, csupán az elsőben nem szerepel a Tiangong, vagy legalábbis a neve, illetve utóbbiban már négy űreszközről beszélnek a korábbi három helyett, ami némileg megbonyolítja a dolgokat. Mindez lehet a cenzúra műve, vagyis a Sencsu 7 befejezése előtt nem kívántak túlzott részletességgel belemenni az űrállomás témába. A második verzió mindenesetre világosabbnak tűnik, de koránt sem ad magyarázatot az űrállomás/űrlabor program talányaira, sőt, mint fentebb említettük, valójában most csak még több a megválaszolatlan kérdés.
Mindenek előtt milyen lesz a Tiangong? Kína korábban már bemutatott egy teljes életnagyságú "űrlabor" makettet, ami hasonlított az európai-amerikai Spacelab modulra. Azt úgy tervezték, hogy az amerikai űrsikló rakterében jusson fel az űrbe, viszont az űrsikló nélkül nem volt használható, és bár önmagában soha nem került ki az űrbe, olyan volt, mint egy miniatűr űrállomás. A kínai változat ugyanúgy egy rövid, zömök henger, mint a Spacelab. Az interneten keringő rajzok szerint a kínai űrállomás a korai szovjet Szaljut állomásokra hasonlítana, azonban ez nem biztos, hogy azonos az űrlaborral. A kínai beszámolókból az derül ki, hogy három Sencsu űrhajónak kell majd kapcsolódnia a Tiangonghoz. De vajon miért? Kína egyetlen ember nélküli küldetéssel is letesztelhetné dokkolási technológiáját, majd küldhetné űrhajósait, ezért is tűnik ésszerűbbnek az eredeti űrállomás sztori.
A kínai rajzok egyikén sem látható olyan Tiangong tervezet, ami kettőnél több dokkoló porttal rendelkezne. A két robot űrhajóból tehát egynek el kellene hagynia a Tiangongot, hogy helyet adjon a Sencsu 10-nek és legénységének. Vajon melyik fog leválni, és mikor tér vissza?
Nem kizárt hogy az első bedokkoló Sencsu, a 8-as csak egy megbízhatósági teszt alanya lesz. Az oroszok például saját Szojuz űrhajójukra hat hónap megbízhatósági garanciát adnak, ha az ISS-hez csatolva kering. Lehet, hogy Kína egy hathónapos megbízhatósági tesztküldetést tervez a Sencsu 8-al? Ez ésszerűen hangzana. A Sencsu 8 hat hónap után leválna, és automatikusan visszatérne a Földre. Kísérleti minták is tárolhatók lennének az űrhajó visszatérő moduljának fedélzetén, ahol elég hosszú időt tölthetnének a világűrben.
Egy másik alternatíva szerint a Sencsu 8 csak egy-két hónapig maradna bedokkolva, ennyi idő is elegendő lenne igazolni az űrhajó képességét, hogy ki tudja szolgálni az első emberi űrlabor küldetést, ami első nekifutásra legfeljebb néhány hétig tartana. Miután a Sencsu 8 visszatért, Kína elindíthatja a Sencsu 9-et a Tiangonghoz. Ezen az űrhajón sem utaznának emberek, helyette viszont értékes mennyiségű ellátmányt juttathatnak fel az űrlétesítményhez. Innen számítva egész rövid időn belül útnak indulhatna az űrlabor első legénysége, akik kipakolják az ellátmányt és begyűjtik a Tiangong kísérleteit, azon túl, hogy saját kísérleteiket is elvégezhetik ott tartózkodásuk alatt. A Sencsu 9 egy alternatív visszatérő járművet jelent az űrhajósok számára, akik ha az orosz példát követik, akkor a frissebb Sencsu 10-et hagyják a komplexumhoz csatolva.Visszatérve a Szaljutra emlékeztető rajzokhoz, ezek feltehetőleg már egy valódi űrállomást sejtetnek, ami a jóval kisebb űrlabort követheti idővel. A nagyobb állomás darabjait a Long March 5 hordozórakétával juttathatják majd fel, szemben a Sencsukhoz használt kisebb Long March 2-kel.
