Kutatók megtalálták a világ legnagyobb ismert kígyójának kövületeit. A busz méretű óriás ma könnyedén nyelne el egy tehenet, a régmúltban valószínűleg a krokodilok őseivel táplálkozhatott. A felfedezés a múlt trópusainak éghajlatát is elénk tárhatja.

A tudósok becslése szerint a kígyó 58-60 millió évvel ezelőtt élhetett, hossza 13 méter körül mozoghatott. Az óriás mellett eltörpülnek a modern pitonok és anakondák, a ma élő legnagyobb kígyók többnyire nem haladják meg a 6-6,5 métert. Mivel a kígyók az emberrel ellentétben hidegvérűek, hőre van szükségük a környezetükből metabolizmusuk működtetéséhez, ezért a kutatók arra következtetnek hogy a gigantikus hüllő élőhelyéül szolgáló területen, ami a mai Kolumbia északkeleti része, akkoriban 30-34 Celsius fokos hőmérsékletnek kellett uralkodnia, hogy a kígyó különösebb nehézségek nélkül fennmaradjon. A ma élő óriáskígyók többsége Dél-Amerikában és a délkelet-ázsiai trópusokon él, ahol a meleg lehetővé teszi számunkra a méretes testet. A kígyó, akárcsak az anakonda, idejének nagy részét a vízben tölthette.


"Vettük a kígyót és egy hatalmas hőmérővé változtattuk" - nyilatkozott a Nature magazinban megjelent tanulmány vezető szerzője, Jason Head, a kanadai Toronto Egyetem gerincesekre specializálódott paleontológusa, akit saját bevallása szerint enyhén szólva is megdöbbentett a fosszíliák méretének puszta látványa. Munkatársaival 28 különböző példány gerinc és borda darabjainak kövületeit találták meg egy cerrejóni szénbányában. A gerincek szerkezete szerint a kígyó közeli rokona a boa konstriktornak, ezért a Titanoboa cerrejonensis nevet adományozták a régmúlt óriásának. Az ős és a ma élő óriáskígyók alakja és méreteik összevetéséből a kutatók kiszámították, hogy az ősi példányok 12,8 méter hosszúk és 1135 kilogramm súlyúak lehettek.

"Ezzel az eddig ismert legnagyobb kígyóvá lépett elő" - utalt a Titanoboára Harry Greene, a Cornell Egyetem evolúciós biológusa, aki nem vett részt a kutatásban. "Igen látványos lehetett". Az őshüllő közel 3,5 méterrel előzi meg az eddigi csúcstartót, ami 40 millió évvel ezelőtt a mai Egyiptom területén élt, illetve a ma élő legnagyobb kígyónál is 4,5 méterrel hosszabb lehetett egy átlagos példány. A különbségeket jól példázza a jobb oldalon lévő kép. Bal oldalon egy mai anakonda, jobb oldalon az őskígyó gerince látható.

A legnagyobb ma élő kígyók alapján készült modellek szerint, melyek a méret és a súly kiszámításában is segítettek, kikalkulálható az 58-60 millió évvel ezelőtti paleocén trópusok hőmérséklete is, ami ahogy már említettük 30-34 Celsius, ez lehetett az éves átlagos középhőmérsékletük. Ez az érték megegyezik a paleocén klíma modellek korábbi becsléseivel, ami magas légköri széndioxid koncentrációt feltételez. Az eredmény azt is megerősíti, hogy a paleocén időszak trópusai és nagyobb magasságokban fekvő területei között ugyanolyan nagy hőmérsékletbeli különbségek voltak, mint ma - bár akkoriban utóbbiak melegebbek voltak, mint jelenleg. Ebből arra lehet következtetni, hogy működik az úgynevezett "termosztát elmélet",mely szerint a trópusok hőmérséklete viszonylag egyenletes marad, akkor is, ha a világ más területein jelentős melegedés megy végbe.