Amikor a Wright fivérek először emelkedtek el a talajtól egy kétfedelű géppel, aligha gondolták volna, hogy olyasvalamivel kísérleteznek, amit már a természet is kipróbált 125 millió évvel előttük.

Egy új tanulmány szerint ugyanis a legelső tollas dinoszauruszok elvileg két szárnypárral rendelkeztek, egy alsóval és egy felsővel, akárcsak a repülés történetének korai gépei, melyek nem igazán ragadtak meg a gyakorlatban, ma már inkább csak ritkaságnak számítanak. Érdekes módon a madaraknál is ez a tendencia, nem ismerünk olyan madarat melynél fennmaradt volna ez a dupla szárny. Az sajnos nem ismert hogy a szárnykombináció az ősidőkben egy lépcsőfok volt-e a modern madarak irányába, vagy egyszerűen csak egy zsákutca, amit a természet kipróbált, majd el is vetett.

A "kétfedelű" dinoszaurusz - polgári nevén Microraptor gui - lehetőségét a Texas Műszaki Egyetem egyik munkatársa, Sankar Chatterjee vázolta fel a Proceedings of the National Academy of Sciences online kiadványában. A Microraptor különleges repülési képességeiről, a lábakon és a karokon is megtalálható repülést segítő, az aerodinamikát javító tollazatról először 2003-ban számolt be a Kínai Tudományos Akadémia tagja, Xing Xu. Véleménye szerint az őslény sikláskor hátranyújtotta lábait, így szárnyai egymás mögött helyezkedtek el. Ez azonban aerodinamikailag nem lett volna igazán hatékony, szögezte le Chatterjee, aki szerint a mindössze egy kilót nyomó lény lábai inkább lefelé, a test alá irányulhattak a repülés közben, két lépcsőzetesen elhelyezkedő szárnyrészt alkotva, ahol a felső egy kicsit az alsó előtt helyezkedett el.


Egy másik repülő dínó, a Pedopenna szintén rendelkezett tollakkal a lábán, akárcsak a mai ragadozómadarak, mint például a sólymok, akiknek rövid tollaik a lábak felső részén csökkentik a légellenállást repülés közben. Mint tudjuk a repülőgép tervezők rendszeresen nyúltak a természet megoldásai után, sok esetben nem is tudatosan. Chatterjee szerint a Microraptor alkalmazta elsőként a kétfedelű repülést, nagyjából 125 millió évvel a Wright fivérek előtt.

Xu elmondta, hogy az általa felvázolt repülési mód óta számos variáció látott napvilágot. A kínai tudós Chatterjee elméletét is lehetségesnek tartja, azonban figyelmeztet, hogy a biztos végeredményhez és a pontos rekonstrukcióhoz az összes parányi részletet alaposan ki kell elemezni, majd a különböző modelleket számítógépes szimulációkban vagy akár szélcsatornában is le kell ellenőrizni. A rekonstruálás azonban elég komoly feladatnak ígérkezik. A figyelmet a lábakra, illetve azok teljesítőképességére kellene összpontosítani, azonban a lapos kövületekből nem könnyű választ nyerni, először három dimenzióssá kell alakítani azokat.

Xu úgy véli, a Microraptor kulcsfontosságú láncszem a repülés eredetének megismerésében, a paleontológusok viszont inkább afelé hajlanak, hogy a szóban forgó lény inkább csak egy mellékág volt, semmint evolúciós lépcsőfok a mai madarak kialakulása felé vezető úton. Matthew Carrano, a Smithsonian Természettudományi Nemzeti Múzeum dinoszaurusz kurátora a Discovery News-nak kifejtette, a Microraptor aligha volt olyan technikás repülő, sokkal esetlenebbnek tűnik a rendelkezésre álló adatok alapján, annak ellenére, hogy elméletileg az őslény képes lehetett arra, amit Chatterjee neki tulajdonít.