SG.hu·
Cápaevő dinoszaurusz kövületei Utahból
A Júra kor első időszakát elénk táró ásatás egy hatalmas, eddig ismeretlen húsevő dinoszauruszt, egy új cápafajt és legalább három másik új halfajt, valamit három új fát tárt az őslénykutatók elé.
A felsorolt organizmusok mindegyike egy hatalmas tóban, illetve környezetében élt 200 millió évvel ezelőtt a mai Utah állam területén. A dinoszaurusz anatómiai jegyeiből és lábnyomaiból arra lehet következtetni, hogy a tó lakosságát tizedelte. Méreteinél fogva nem riadhatott meg a cápáktól vagy a legnagyobb halaktól sem, pedig utóbbiak pikkelyei leginkább egy fémvérthez hasonlíthattak, amit nem lehetett könnyű elrágcsálni. A halevő dínó a tarajos Dilophoszaurusszal rokonítható, nyilatkozott a kutatást vezető James Kirkland paleontológus a Discovery Newsnak.
A halevő...
A most felfedezett faj egyedei 5,5-6 méter hosszúak voltak, csípőjük 180-210 centi magasságban helyezkedett el, súlyuk körülbelül 350-450 kilogramm között mozgott. Hosszú, éles metszőfogaik tökéletesen alkalmasak voltak a halak foglyul ejtéséhez, míg a többi, karcsúbb fog a steak-kések recézetére emlékeztető kopási nyomokkal volt ellátva, hegyétől egészen tulajdonosa ínyéig. Ilyen fogkopási jegyeket a húsevők körében eddig csak a Szpinoszauruszok esetében észleltek, akik szintén nagy halak által uralt területeken éltek Észak-Afrikában, ismertette a részleteket az egyik helyi paleontológus, Andrew Milner.
A Dixie-tónak elkeresztelt területen felfedezett egyik halfaj egy igazi semionotid volt, a halak korai formájának képviselője, melyek jellemzően elnyújtott testtel, kopoltyúval, álkapcsokkal és pikkelyekkel rendelkeztek, utóbbiak inkább csontlemezkéknek nevezhetők. A régi idők halai jóval erőteljesebb külső védelemmel rendelkeztek, mint ma élő társaik, tette hozzá Kirkland. A felfedezett új cápa - ami a Lissodus johnsonorum nevet kapta - ennél jóval könnyebb prédának tűnt, mivel belső váza elsősorban porcokból épült fel, nem kemény csontokból. Azonban jóval kevesebb élt belőlük a tóban, a rágós falatok elkapására körülbelül tízszer nagyobb esélye lehetett egy éhes dinoszaurusznak.
...és az ebéd
A Dilophoszaurusz rokon a mai krokodilokéhoz és aligátorokéhoz hasonló orrnyílásokkal rendelkezett, melyekkel akkor is tudott lélegezni, amikor szája a víz alatt volt. A kutatók számára a legérdekesebb lelet a helyszínen talált dinoszaurusz lábnyomhalmaz volt, melyek Milner szerint számos lénnyel párosíthatók, köztük más dínó fajok, hüllők és az emlősök korai őseinek képviselőivel. A nyomokból kiolvasható hogyan gázolt bele a vízbe - időnként mellkasig - a halevő dinoszaurusz, melyek szerint nem lehetett könnyű dolga a hatalmas halakkal. Ezt sugallják többek közt a vergődésre utaló dinoszaurusz karomnyomok az egykori tó fenekén.
A paleontológusok több mint 3000 elkülöníthető karom- és lábnyomot fedeztek fel, melyek rendkívül jó állapotban konzerválódtak.
A felsorolt organizmusok mindegyike egy hatalmas tóban, illetve környezetében élt 200 millió évvel ezelőtt a mai Utah állam területén. A dinoszaurusz anatómiai jegyeiből és lábnyomaiból arra lehet következtetni, hogy a tó lakosságát tizedelte. Méreteinél fogva nem riadhatott meg a cápáktól vagy a legnagyobb halaktól sem, pedig utóbbiak pikkelyei leginkább egy fémvérthez hasonlíthattak, amit nem lehetett könnyű elrágcsálni. A halevő dínó a tarajos Dilophoszaurusszal rokonítható, nyilatkozott a kutatást vezető James Kirkland paleontológus a Discovery Newsnak.
A halevő...
A most felfedezett faj egyedei 5,5-6 méter hosszúak voltak, csípőjük 180-210 centi magasságban helyezkedett el, súlyuk körülbelül 350-450 kilogramm között mozgott. Hosszú, éles metszőfogaik tökéletesen alkalmasak voltak a halak foglyul ejtéséhez, míg a többi, karcsúbb fog a steak-kések recézetére emlékeztető kopási nyomokkal volt ellátva, hegyétől egészen tulajdonosa ínyéig. Ilyen fogkopási jegyeket a húsevők körében eddig csak a Szpinoszauruszok esetében észleltek, akik szintén nagy halak által uralt területeken éltek Észak-Afrikában, ismertette a részleteket az egyik helyi paleontológus, Andrew Milner.
A Dixie-tónak elkeresztelt területen felfedezett egyik halfaj egy igazi semionotid volt, a halak korai formájának képviselője, melyek jellemzően elnyújtott testtel, kopoltyúval, álkapcsokkal és pikkelyekkel rendelkeztek, utóbbiak inkább csontlemezkéknek nevezhetők. A régi idők halai jóval erőteljesebb külső védelemmel rendelkeztek, mint ma élő társaik, tette hozzá Kirkland. A felfedezett új cápa - ami a Lissodus johnsonorum nevet kapta - ennél jóval könnyebb prédának tűnt, mivel belső váza elsősorban porcokból épült fel, nem kemény csontokból. Azonban jóval kevesebb élt belőlük a tóban, a rágós falatok elkapására körülbelül tízszer nagyobb esélye lehetett egy éhes dinoszaurusznak.
...és az ebéd
A Dilophoszaurusz rokon a mai krokodilokéhoz és aligátorokéhoz hasonló orrnyílásokkal rendelkezett, melyekkel akkor is tudott lélegezni, amikor szája a víz alatt volt. A kutatók számára a legérdekesebb lelet a helyszínen talált dinoszaurusz lábnyomhalmaz volt, melyek Milner szerint számos lénnyel párosíthatók, köztük más dínó fajok, hüllők és az emlősök korai őseinek képviselőivel. A nyomokból kiolvasható hogyan gázolt bele a vízbe - időnként mellkasig - a halevő dinoszaurusz, melyek szerint nem lehetett könnyű dolga a hatalmas halakkal. Ezt sugallják többek közt a vergődésre utaló dinoszaurusz karomnyomok az egykori tó fenekén.
A paleontológusok több mint 3000 elkülöníthető karom- és lábnyomot fedeztek fel, melyek rendkívül jó állapotban konzerválódtak.