Hunter
Testcsere virtuális valósággal
A svédországi
Karolinska Orvosi Egyetem kognitív idegtudománnyal foglalkozó kutatóinak a virtuális valóság alkalmazásával sikerült elérni, hogy a kísérleteikben résztvevő alanyok más emberek testét a sajátjukként észleljék.
Az első kísérletben egy kirakati próbababa fejére erősítettek két CCTV kamerát, ami két, az alanyok szemei elé helyezett kis képernyőhöz kapcsolódott, vagyis azt látták amit a próbababa "lát". Amikor a bábu kameraszemeit és az alany fejét lefelé irányították, az alany a bábu testét látta ott, ahol valójában a sajátját látta volna.
A testcsere illúzióját azzal érték el a tudósok, hogy egy-egy pálcával egy időben megérintették a két fél hasát. Az alany látta, ahogy a pálca eléri a bábu hasát, miközben érezte - látni azonban nem látta - a pálca érintését a saját hasán. Mindössze két perc elteltével az alanyban erőteljes érzet alakult ki, amivel a bábu testét a sajátjaként értékelte.
"Ez bizonyítja, milyen egyszerű az agy fizikai énünkről alkotott felfogásának megváltoztatása" - mondta Henrik Ehrsson, a projekt vezetője, aki hasonló módszerrel egy tavalyi kísérletsorozatában a testen kívüli élményt is reprodukálta. "Érzékelésünk manipulálásával nem csak a testen kívül, de más testekben is megtréfálhatjuk az ént."
Egy másik kísérletben a kamerát egy másik személy fejére erősítették. Amikor ez a személy és az alany egymás felé fordult, hogy kezet fogjanak, az alany a kamerát viselő testét érzékelte sajátjaként. "Az alany bár saját magát látja kívülről kezet rázni, mégis egy másik személyként érzékeli" - magyarázta Valeria Petkova, aki Ehrssonnal közösen végezte a kísérletet. "A kézfogásból eredő érzékszervi benyomást az alany a sajátja helyett az új testből érkezőként fogja fel."
Az illúzió erejét bizonyítják az alanyok által tanúsított stressz reakciók, amikor egy kést tartottak a kamera viselő karjához. Az illúzió úgy is működött, hogy a két személy kinézete nagyban eltért egymástól, vagy éppen nem is voltak egy neműek, ha viszont a fenyegetett félnek már nem volt emberi alakja, akkor már nem jelentkezett a hatás.
A kísérletek célja, hogy megismerjék hogyan épít fel egy belső képet a testről az agy. A kutatás gyakorlati alkalmazásai még nem egyértelműek, a kutatók szerint a virtuális valóság terén vagy a robottechnikában vehetik hasznát, míg Kynan Eng, egy svájci idegtudós szerint a pszichológiai testképzavarokkal, mint például az anorexiával és a agyi vérkeringési zavarok utáni rehabilitációval kapcsolatos kezelésekben alkalmazhatják.
Az első kísérletben egy kirakati próbababa fejére erősítettek két CCTV kamerát, ami két, az alanyok szemei elé helyezett kis képernyőhöz kapcsolódott, vagyis azt látták amit a próbababa "lát". Amikor a bábu kameraszemeit és az alany fejét lefelé irányították, az alany a bábu testét látta ott, ahol valójában a sajátját látta volna.
A testcsere illúzióját azzal érték el a tudósok, hogy egy-egy pálcával egy időben megérintették a két fél hasát. Az alany látta, ahogy a pálca eléri a bábu hasát, miközben érezte - látni azonban nem látta - a pálca érintését a saját hasán. Mindössze két perc elteltével az alanyban erőteljes érzet alakult ki, amivel a bábu testét a sajátjaként értékelte."Ez bizonyítja, milyen egyszerű az agy fizikai énünkről alkotott felfogásának megváltoztatása" - mondta Henrik Ehrsson, a projekt vezetője, aki hasonló módszerrel egy tavalyi kísérletsorozatában a testen kívüli élményt is reprodukálta. "Érzékelésünk manipulálásával nem csak a testen kívül, de más testekben is megtréfálhatjuk az ént."
Egy másik kísérletben a kamerát egy másik személy fejére erősítették. Amikor ez a személy és az alany egymás felé fordult, hogy kezet fogjanak, az alany a kamerát viselő testét érzékelte sajátjaként. "Az alany bár saját magát látja kívülről kezet rázni, mégis egy másik személyként érzékeli" - magyarázta Valeria Petkova, aki Ehrssonnal közösen végezte a kísérletet. "A kézfogásból eredő érzékszervi benyomást az alany a sajátja helyett az új testből érkezőként fogja fel."
Az illúzió erejét bizonyítják az alanyok által tanúsított stressz reakciók, amikor egy kést tartottak a kamera viselő karjához. Az illúzió úgy is működött, hogy a két személy kinézete nagyban eltért egymástól, vagy éppen nem is voltak egy neműek, ha viszont a fenyegetett félnek már nem volt emberi alakja, akkor már nem jelentkezett a hatás.
A kísérletek célja, hogy megismerjék hogyan épít fel egy belső képet a testről az agy. A kutatás gyakorlati alkalmazásai még nem egyértelműek, a kutatók szerint a virtuális valóság terén vagy a robottechnikában vehetik hasznát, míg Kynan Eng, egy svájci idegtudós szerint a pszichológiai testképzavarokkal, mint például az anorexiával és a agyi vérkeringési zavarok utáni rehabilitációval kapcsolatos kezelésekben alkalmazhatják.
