Brit és svájci tudósok is megtalálták a módját, hogyan váltsanak ki mesterségesen testen kívüli élményt. Ehhez elvileg nem kell más, mint összezavarni egy ember vizuális és tapintási érzékeit.

A kísérletek, melyekről a Science legfrissebb kiadásában számolnak be, tudományos magyarázatot adnak a különös, minden tizedik ember által átélt jelenségre. Van akiknél a testen kívüli élmény spontán következik be, van akiknél adott körülményekhez kapcsolódik, egy halálközeli élményhez, egy álomszerű állapothoz, de kialakulhat alkohol illetve drog fogyasztás hatására is.

Az egyik elmélet szerint mindez azon múlik, hogy az ember hogyan látja, hogyan fogadja el saját testét. Akik elégedetlenek a testükkel, azoknál gyakoribb a TKÉ. A University College London és a Svájci Szövetségi Műszaki Intézet kutatói szerint azonban elsősorban neurológiai magyarázata van a dolognak. Eszerint létezik egy szétkapcsolódás az agy azon területei között, melyek feldolgozzák a vizuális és érintés érzékelői információkat, és ez a tényező idézi elő a TKÉ-k egy részét.

A svájciak kísérletében a kutatók megkérték a résztvevő alanyokat, hogy álljanak egy kamera elé, miközben 3D-s VR szemüveget viseltek. A szemüvegeken keresztül a jelentkezők a saját hátukat látták - egy háromdimenziós virtuális saját testet, ami úgy tűnt mintha előttük állna, így keltve egyfajta testtelenségi érzetet az alanyokban. Amikor az egyik kutató végigsimította egy tollal az alany hátát, akkor az alany a szemüvegen keresztül kapott képen is észlelhette, hogy a virtuális test hátát is végigsimítják. A képen a simítások váltakozva, valós időben vagy egy kisebb csúszással zajlottak le. A jelentkezők beszámolói szerint a simítást inkább akkor észlelték, amikor a toll a virtuális hátukat érte, nem pedig az igazit, azaz a virtuális testüket szinte teljes egészében a sajátjuknak érezték, nem pusztán egy hologramként kezelték (video).

Ugyanezt a hatást érték el, ha a saját virtuális testet egy alapjaiban elütő próbababáéval helyettesítették, a jelentkezők még ekkor is úgy érezték, hogy a próbababát ért virtuális simítások őket érik. Végül, amikor kikapcsolták a szemüveg által adott képet és az egyik kutató hátrább kísérte az alanyokat, majd megkérte őket, hogy térjenek vissza arra a helyre, ahol szerintük álltak, az alanyok túlmentek a ponton és nagyjából ott álltak meg, ahol virtuális önmaguk elhelyezkedését vélték. A kutatás vezetője, Olaf Blanke elismerte, hogy kísérletükkel még nem értek el teljes testen kívüli élményt, ellentétben a britekkel.

A brit kutatást irányító dr. Henrik Ehrsson hasonló metódust követve végezte el kísérleteit. Alanyai szintén kizárólag egy, a szemük elé vetített képet láthattak, melyen saját hátukat szemlélhették. Ehrsson egy műanyag rudat használt, hogy azzal szúrja meg az alany mellkasát, miközben egyidejűleg egy másik rudat tartott az alany mögött elhelyezkedő kamera elé, hogy azt a látszatot keltse, hogy az "illúzió" személyt is szúrások érik. Az alanyok fizikailag is érezték a szúrásokat, ugyanakkor az a különös érzetük támadt, hogy nem őket, hanem kivetített alteregójukat szurkálják. Itt már sikerült kialakítani a testen kívüliség klasszikus érzetét, mintha az alany valahol máshol ülve szemlélné, mi is történik vele.

"Az agy időnként képes kicselezni önmagát, amikor megpróbálja értelmezni az érzékszervek információit, ilyenkor az általa kialakított kép nem tükrözni a valóságot" - magyarázta dr. Ehrsson. Összegzése szerint a kísérletek arra utalnak, hogy az én a testen belül szorosan kötődik ahhoz, ahogy az agy feldolgozza az érzékszervektől kapott információkat, a "first person" vizuális nézőpont különösen fontos a testen belüli élményeknél, más szavakkal úgy érezzük, hogy énünk ott helyezkedik el, ahonnan szemléljük az eseményeket.

Dr. Susan Blackmore fiziológus, a BBC által megszólaltatott szakértő szerint a kísérletek végre behozták a laboratóriumba a testen kívüli élményeket, melyekkel letesztelhették a kialakulásukról alkotott elméleteket. "A tudósok régóta gyanítják, hogy ezeknek a rendkívüli, időnként az egész életünket megváltoztató élményeknek a kulcsa annak az általános illúziónak a szétrombolásában rejlik, mely szerint mi az általunk látott kép mögött helyezkedünk el, felváltva ezt egy új, felső vagy hátsó nézőponttal" - mondta dr. Blackmore.

A kutatásoknak gyakorlati haszna is lehet, újabb szintre emelhetik a videojátékokat, melyekben a felhasználók szó szerint átélhetik az eseményeket, de emellett a gyógyászatban is hasznos lehet, különösen a távsebészetben.