Berta Sándor
40 éve léteznek intelligens ruhák
Már az 1960-as években kísérleteztek tudósok olyan számítógépekkel és számítógép-alkatrészekkel, amelyek beépíthetők a ruhákba.
Az intelligens ruhákat ma is sokan megmosolyogják, azonban szakértők szerint a különböző funkciókkal büszkélkedő hasznos kabátok és más ruhaneműk áttörése már a küszöbön áll. A testen viselhető technológiák fejlesztése az 1960-as években kezdődött. Elsőként Ed Thorpe és Claude Shannon, a Massachusettsi Technológiai Intézet (MIT) munkatársai alkottak meg egy olyan analóg számítógépet, amely akkora volt, mint egy cigarettás doboz és amellyel kiszámítható volt egy rulettkerék sebessége. Az eredményt rádióhullámok útján továbbították egy fejhallgatóhoz.
Az 1980-as években Steve Mann amerikai kutató a kiborgok létrehozását tanulmányozta. A szakember egy számítógépet csatolt a hátára és különböző hordozható, vezeték nélkül kommunikáló webkamerákkal kísérletezett. A legtöbb interfész azóta múzeumban látható és egyikük sem volt túl kényelmesnek vagy könnyűnek nevezhető.
A mai intelligens ruhákat tervezők sok mindenben hasonlítanak elődeikre. Sabine Seymour tíz évvel ezelőtt alapította Moondial nevű cégét New Yorkban és készített többek között a Nike számára egy olyan integrált chipet tartalmazó tornacipőt, amely képes volt mérni a megtett távolságot és az eltelt időt. 2000-ben ő vezette be a Fashionalbe Technology fogalmat, amelynek lényege a különböző fejlesztések összefogása, a divat, a dizájn és a vezeték nélküli technológiák egységesítése.
A legújabb fejlesztések között van a Nav-Jacket, amely beépített GPS-szenzorának köszönhetően segíti viselője tájékozódását a hegyekben. Az útvonalat egy a karokra szerelt kijelző mutatja, míg a beépített időjárás-figyelő rendszer tájékoztat a várható időjárásról. De az intelligens ruhák megjelentek a munka- és védőruha-piacon is. Ezek a kabátok és nadrágok integrált szenzoraik segítségével pontos képet adhatnak a környezeti jellemzőkről, például a hőmérsékletről vagy a légnyomásról. Az információk vagy vizuálisan vagy akusztikusan jutnak el a viselőhöz. Van olyan funkció is, amely egy bizonyos hőmérséklet elérése után, automatikusan összehúzza a dzsekit.
Érdekes a CuteCircuit által fejlesztett Hugshirt-projekt is, amely egy mobiltelefonra telepített Java-alkalmazás segítségével képes az érintést vibrációval továbbítani. Két Hugshirt-viselő így úgy érezheti, mintha megérintették volna egymást, holott a valóságban távol van a testük egymástól. Segítségével az egymástól elszakított szerelmesek virtuális ölelést küldhetnek a párjuknak, a ruha pedig lemásolja nem csak a bőr melegét, de a szívdobogást is.
Sabine Seymour szerint ugyanakkor bár vannak érdekes ötletek, az igazi áttörés még várat magára. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy ezek a ruhák a beépített technológiák és a magas előállítási költségek miatt még nagyon drágák. Azonban vannak olyan területek, például az idősek ellátása, a szabadidő- és a védőruhák piaca vagy a reklámszféra, ahol ezek a megoldások lassan helyet követelnek maguknak.
A poló a környezetben lévő vezetéknélküli hálózat jelerősségét mutatja
Az idei CeBIT-en már külön Smarttextiles Village nevű pavilont kaptak azok a kabátok, dzsekik és nadrágok, amelyek bizonyos helyzetekben segíthetnek a viselőiknek vagy például mobil eszközöket tölthetnek fel. Szintén előrelépés a korábbi évekhez képest, hogy 2006-ban a német kormány 15 millió euróval támogatta az intelligens ruha programokat. Mindez azt jelzi, hogy egyre komolyabban veszik ezeket a projekteket és az áttörés valóban a küszöbön áll.
Az intelligens ruhákat ma is sokan megmosolyogják, azonban szakértők szerint a különböző funkciókkal büszkélkedő hasznos kabátok és más ruhaneműk áttörése már a küszöbön áll. A testen viselhető technológiák fejlesztése az 1960-as években kezdődött. Elsőként Ed Thorpe és Claude Shannon, a Massachusettsi Technológiai Intézet (MIT) munkatársai alkottak meg egy olyan analóg számítógépet, amely akkora volt, mint egy cigarettás doboz és amellyel kiszámítható volt egy rulettkerék sebessége. Az eredményt rádióhullámok útján továbbították egy fejhallgatóhoz.
Az 1980-as években Steve Mann amerikai kutató a kiborgok létrehozását tanulmányozta. A szakember egy számítógépet csatolt a hátára és különböző hordozható, vezeték nélkül kommunikáló webkamerákkal kísérletezett. A legtöbb interfész azóta múzeumban látható és egyikük sem volt túl kényelmesnek vagy könnyűnek nevezhető.
A mai intelligens ruhákat tervezők sok mindenben hasonlítanak elődeikre. Sabine Seymour tíz évvel ezelőtt alapította Moondial nevű cégét New Yorkban és készített többek között a Nike számára egy olyan integrált chipet tartalmazó tornacipőt, amely képes volt mérni a megtett távolságot és az eltelt időt. 2000-ben ő vezette be a Fashionalbe Technology fogalmat, amelynek lényege a különböző fejlesztések összefogása, a divat, a dizájn és a vezeték nélküli technológiák egységesítése.
A legújabb fejlesztések között van a Nav-Jacket, amely beépített GPS-szenzorának köszönhetően segíti viselője tájékozódását a hegyekben. Az útvonalat egy a karokra szerelt kijelző mutatja, míg a beépített időjárás-figyelő rendszer tájékoztat a várható időjárásról. De az intelligens ruhák megjelentek a munka- és védőruha-piacon is. Ezek a kabátok és nadrágok integrált szenzoraik segítségével pontos képet adhatnak a környezeti jellemzőkről, például a hőmérsékletről vagy a légnyomásról. Az információk vagy vizuálisan vagy akusztikusan jutnak el a viselőhöz. Van olyan funkció is, amely egy bizonyos hőmérséklet elérése után, automatikusan összehúzza a dzsekit.
Érdekes a CuteCircuit által fejlesztett Hugshirt-projekt is, amely egy mobiltelefonra telepített Java-alkalmazás segítségével képes az érintést vibrációval továbbítani. Két Hugshirt-viselő így úgy érezheti, mintha megérintették volna egymást, holott a valóságban távol van a testük egymástól. Segítségével az egymástól elszakított szerelmesek virtuális ölelést küldhetnek a párjuknak, a ruha pedig lemásolja nem csak a bőr melegét, de a szívdobogást is.
Sabine Seymour szerint ugyanakkor bár vannak érdekes ötletek, az igazi áttörés még várat magára. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy ezek a ruhák a beépített technológiák és a magas előállítási költségek miatt még nagyon drágák. Azonban vannak olyan területek, például az idősek ellátása, a szabadidő- és a védőruhák piaca vagy a reklámszféra, ahol ezek a megoldások lassan helyet követelnek maguknak.
A poló a környezetben lévő vezetéknélküli hálózat jelerősségét mutatja
Az idei CeBIT-en már külön Smarttextiles Village nevű pavilont kaptak azok a kabátok, dzsekik és nadrágok, amelyek bizonyos helyzetekben segíthetnek a viselőiknek vagy például mobil eszközöket tölthetnek fel. Szintén előrelépés a korábbi évekhez képest, hogy 2006-ban a német kormány 15 millió euróval támogatta az intelligens ruha programokat. Mindez azt jelzi, hogy egyre komolyabban veszik ezeket a projekteket és az áttörés valóban a küszöbön áll.
