Két kisebb nukleáris arzenál összecsapása is globális katasztrófát idézne elő, állítja a Colorado Egyetem tanulmánya.

Egy nukleáris csörte Pakisztán és India között elsöpörheti a Föld ózonpajzsát, ami egészségügyi és környezeti katasztrófák egész sorának kialakulásához vezetne - legalábbis ezt mutatja a két ország atomháborúját szimuláló számítógépes modell, ami 50 - 50 Hirosima méretű nukleáris eszközt állít szembe egymással. A számításokhoz a kutatók három egymástól elkülönülő, 10 évet felölelő szimulációt indítottak el, melyek mindegyike több mint 300 órán át futott.

A végeredmény hatalmas városi tüzekben testesül meg, ami 5 millió tonna kormot emelne 80 kilométeres magasságba, egészen a sztratoszféráig pumpálva a sötét részecskéket. A korom elegendő hőt gyűjtene be az alulról tápláló füstoszlopokból és a felülről érkező napsugárzásból a környező gázok felhevítéséhez, kémiai láncreakciót indítva be, melyek végül lebontanák a sztratoszférában található, a káros sugárzások ellen védő ózonréteget.

"Drámai visszaesést tapasztalnánk az ózonszintben, ami sok éven át fennmarad" - mondta a tanulmány szerzője, Michael Mills, az egyetem Légköri és Űr Fizikai Laboratóriumának tudósa. "A középső légrétegekben az ózon csökkenése elérné a 40 százalékot, aminek erőteljes hatásai lennének az emberi egészségre, a földi-, vízi- és tengeri-élővilágokra". A fentieken túl a számítógépes modellek szerint az északi félteke magasabb légrétegeiben az ózon veszteség 50-70 százalék körül mozogna. A csökkenés egy fokozatos, körülbelül 10 éven át tartó folyamat során történne meg.

A Colorado Egyetem adatai sokkal drasztikusabbak, mint azt a korábbi "nukleáris tél" és "ultraibolya tavasz" forgatókönyvek jövendölték - tette hozzá Brian Toon professzor, az egyetem óceáni és légköri tudományok tanszékének vezetője, aki maga is részt vett a tanulmány elkészítésében. Egy 1985-ös jelentés több ezer megatonnányi robbanással számolt a mostani másfél megatonnával szemben. Akkori eredményeik szerint az északi félteke sztratoszférikus ózonjának csupán 17 százaléka ürülne ki, aminek a fele három éven belül visszatermelődne.

"Az akkori modellek nem vették számításba a füstgomolyag emelkedését és a sztratoszféra következetes felmelegedését" - magyarázta Toon. "Az egészben az a legmeglepőbb, hogy a mi tanulmányunk bebizonyítja, hogy egy kis méretű, területi nukleáris konfliktus sokkal nagyobb ózon veszteségeket tud előidézni, mint amit egy átfogó atomháború esetére jövendöltek"


Az emberi betegségek, mint a hályogok és a bőrrák, valamint a növények, az állatok és az ökorendszerek károsodása az ózon szintek csökkenésével ugrásszerűen meg fog nőni, mivel egyre több káros UV sugárzás éri a bolygót. Toon szerint egy területi atomháború nagyságrendekkel nagyobb ózonveszteséget okoz, mint CFC gázok kibocsátásából keletkezett ózonlyuk.

Az UV sugárzás különösen káros a vizek élővilágára, beleértve a kétéltűeket, a rákokat, a halakat és a fitoplanktonokat, mondta Mills. Egy területi atomháború ugyanannyi áldozatot követelne, mint a II. Világháború és legalább egy évtizedre tönkretenné a globális éghajlatot. A nyolc ismert nukleáris fegyverekkel rendelkező ország közül még a legkisebb arzenállal rendelkezők, mint Pakisztán és India is több mint 50 Hirosima méretű fegyverrel rendelkezik. Mellettük körülbelül 40 ország rendelkezik elég plutóniummal, uránnal vagy a kettő kombinációjával ahhoz hogy tekintélyes nukleáris arzenált hozzon létre, tette hozzá Toon.

"Reméljük más kutatócsoportok is megismétlik számításainkat. A világ sokkal veszélyesebb hellyé válik, ha két nemzet a világ két különböző táján ilyen drasztikus csapást mér a bolygóra" - összegzett.