SG.hu·2005. június 2.

Közel voltak a nácik az atombombához

Egy német-amerikai jelentés szerint a II. világháborúban a nácik jóval közelebb kerülhettek az atombomba bevetéséhez, mint azt korábban gondolták.

A történészek egy 60 éves ábrára bukkantak, amin a harmadik birodalom atombombájának vázlata látható. A Physics World nevű magazinban publikált jelentésben szereplő vázlat nem tartalmaz dátumot, a történészek szerint azonban minden jel arra utal, hogy közvetlenül az európai harcok befejeződése után készült. A szerkezet kiagyalójáról sincs semmilyen információ, mivel hiányzik a dokumentum borítólapja. Ez az egyetlen ismert rajz a német szakértők által megtervezett fegyverről.

A felfedezés mögött álló egyik történész az a Rainer Karlsch, aki idén már nem kis felbolydulást keltett azon bejelentésével, mely szerint a nácik a háború utolsó napjaiban sikeresen teszteltek egy primitív nukleáris szerkezetet. Ezt az állítást a történészek többsége egyszerűen elutasította. Az újonnan napvilágot látott dokumentumot Karlsch Hitler bombája című könyvének publikálása után fedezték fel. A nácik szerinte is igen távol álltak még egy klasszikus atombomba kifejlesztésétől, azonban a minibombát egy rakétával kombinálva ígéretesnek látszott a tervezet. A hadsereg úgy vélte, körülbelül hat hónapra lesz szükségük az új fegyver hadrendbe állításához, a tudósok azonban tudták, hogy ez korántsem ilyen egyszerű.

A hitleri Németország atomenergia-programjának vezetője Werner Heisenberg volt. Világszerte elismert fizikusnak számított a tudomány több területén is, azonban a maghasadás láncreakciójának fő okaira nem sikerült ráakadnia. Egyes kutatók szerint ennek köszönhetően túlbecsülte a bomba megépítéséhez szükséges hasadóanyag mennyiségét. Mindezek ellenére a német jelentés valamivel több mint 5 kilogrammot említ egy plutónium bomba kritikus tömegéhez, ami viszonylag közel van a valós adathoz. Ez arra enged következtetni, hogy néhány náci tudósnak sikerült felülmúlnia Heisenberget a maghasadás területén.

Werner Heisenberg

Paul Lawrence Rose professzor szerint - aki 1998-ban könyvet írt a német uránium programról - nincs túl nagy jelentősége az 5 kilogrammos adatnak, azzal együtt, hogy nem vonja kétségbe a dokumentum eredetiségét. Úgy véli, ha sikerült is egyes tudósoknak megérteni az elvet, azt Heisenberg csoportja úgysem fogadta volna el.

A "Hitler bombája" című könyvben Karlsch szerint létezett egy Heisenbergével rivalizáló kutatócsoport is, amit Kurt Diebner fizikus vezetett. A könyv szerint Diebneréknek sikerült egy primitív nukleáris szerkezetet tesztelniük 1945 márciusában a kelet-német Türingiában. Rose szerint ez is igen valószínűtlen. A tudósok elfogása után az MI6 által az angliai Farm Hall-i őrizetükben rögzített, 1992-ben közzétett hangfelvételek tanúsága szerint Diebnernek nem volt meg az ehhez szükséges tudásanyag.

Karlsch és a publikáció társszerzője, Mark Walker az amerikai Union College történészprofesszora azonban a Physics World hasábjain rámutat azokra az újításokra, melyeket Diebner csapata ért el, többek közt egy reaktortervezetre, ami sokkal jobb volt Heisenbergénél. Karlsch szerint Diebner számos kutatócsoporttal működött együtt, melyek eredményei az ő kezében fonódtak össze, miközben a bomba projektjéről csak néhány hozzá közeli tudósnak volt tudomása, Heisenberg elől sikeresen eltitkolták.

Kapcsolódó cikkek és linkek

Tovább csökken az atomtöltetek száma Putyin és az ő szuperrakétái Nem az atombomba kényszerítette térdre Japánt a II. Világháborúban Egyre közelebb kerül Észak-Korea az ütőképes atomrakétához Évekre van Észak-Korea az atomrakétáktól Delfinek inspirálták az új, érme nagyságú bombakeresőt Atomkísérlet követheti az észak-koreai rakétakilövést Az USA újragondolja az elképzelhetetlent

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

Más kérdés persze, ha nem tudod, hogy nem tudod.... nem érzed a súlyát...

Na de ha a legrövidebben kellene megfogalmaznom, hogy mi is a társadolom vagy közösség legfontosabb összekötõje, legfontosabb hajtóereje: MEGBECSÜLÉS. Ha megbecsülöd a másikat akkor nagy a valószínûsége, hogy az is megfog becsülni téged, és akkor sokmindenben meglehet egyezni de az ami a legfontosabb, közössen tudunk dolgozni, építeni... ha nincs becsülés akkor ez mind vagy lehetetlen, vagy nagyon nehezen megy.
Viccelsz? "ha már mindkettõt nem lehet, inkább féljenek tõled, semmint szeressenek"
500 évvel ezelõttrõl

Ez semmit nem változott mára. Az emberek már csak azért sem a megbecsülésen alapuló társadalmat mûködtetnek, mert a rosszat sokkal könnyebben elhiszik a másikról, mint a jót.

(a legtisztább érzelmek egyike az érdek nélküli gonoszság <#gonosz2>)

sajnos...

A "tudás = hatalom" szerintem is butaság. Az viszont igaz, hogy a tudatlanság börtön, szolgaság.

Ali G :respect !!!

"A tudás hatalom", nem hinném, inkább a tudás alkalmazása a hatalom, de még ez sem pontos, mert ahhoz, hogy a tudást alkalmazd még egynéhány dolog össze kell, hogy jöjjön. Na mindenesetre a tudás az egy jó kezdet, és a tudásba tartozik az is, hogy alkalmazni tudjuk.
De azért az információ az nem tudás. Az információhoz egy csomó munka is kell, hogy tudás legyen belõlle. Mire is gondolok itt konkrétan? Hát arra, hogy a neten ma egy csomó információt megtalálhatsz, de ez semmit sem ér ha nem dolgozod át, ha nem vagy képes analizálni stb. vagyis szuper dolog, hogy ma könyvek és cikkek millióit megtalálhatod a neten, de ettõl még nem leszel okos. Egy csomó munka kell... és akkor lesz tudás, de ez még nem garanció, hogy sikeres is leszel.
Különben a szabadságról és a békérõl a világmindenség végéig lehet filozofálni, de sehova sem juthatunk el ha nincs elõttünk cél. Vagyis mi a mi szabadságunk célja? Térsadalom fejlõdése, igazságos élet, esélyegyenlõség, stb... minden cél másként rajzolja elénk a szabadság fogalmát, ezért alaptalan vitatkozni rajta. Az igazság abban rejlik, hogy az emberi agy nem képes a dolgokat olyan széleskörben megérteni amilyen széleskörben mi szeretnénk és amire azt hisszük, hogy civilizácionk elérkezett. Ezért ha tudjuk mi a cél és mik a prioritások akkor elérhetünk egy elfogadható szabadságot és elfogadható demokráciát többé kevésbé mindenki számára, de hogy nem volt, nincs és nem lesz soha sem tökéletes puritán szabadság és demokrácia az biztos ezért aki ezen töri a fejét az nem jut el messzire, dolgozni kell, mindennap egy kicsit hozzáépíteni ahhoz amit elértünk, hogy jó e vagy rossz azon vitatkozhatunk, de ha már elmult akkor nem tehetünk semmit, ezért inkább fontossabb azon vitatkozni, hogy mit teszünk holnap, mert ott még nincs késõ, ott még változhathatunk a dolgokon. Persze mindenben nagyon kötött a kezünk, ezért nem azt kell csinálni amit akarunk, hanem azt ami legközelebb van akaratunkhoz de lehetséges megcsinálni (ha véletlen ez egybeesik akaratunkal akkor szerencsések vagyunk), a legfrisebb bizonyítékok az MSZP elnõkválasztási kudarca és az EU alkotmány kudarca, itt tisztára egy dolog vágta pofán a résztvevõket A TAPASZTALATLANSÁG! Az EU alkotmányban még egy dolog, az EU sikerében bízók fõ érve az, hogy az EU-ba évtizedek és doll
rmiliárdok lettek befektetve és ezért biztos sikeres lesz, viszont elfelejtik, hogy ugyanez az EU sokszor egyenessen szembesül az államok egyéniségével és ebbe meg sokszor évszázadok és szintén dollármiliárdok lettek befektetve... és akkor itt most ki az aki biztosra veszi a sikert? A tapasztalatlan, meg a hülye.
Na de ha a legrövidebben kellene megfogalmaznom, hogy mi is a társadolom vagy közösség legfontosabb összekötõje, legfontosabb hajtóereje: MEGBECSÜLÉS. Ha megbecsülöd a másikat akkor nagy a valószínûsége, hogy az is megfog becsülni téged, és akkor sokmindenben meglehet egyezni de az ami a legfontosabb, közössen tudunk dolgozni, építeni... ha nincs becsülés akkor ez mind vagy lehetetlen, vagy nagyon nehezen megy.

Õõõ, hát az a helyzet, hogy ez a neuronhálós összevetés természetesen már akkor felmerült pár emberben, amikor terjedésnek indult a net.

(Egyébként ugyanakkor az idegrendszer mûködésének megértéséhez is közelebb visz ez, mert valójában a neuronok sem azok az egyszerû kis kapcsolók, amiket 1-2 logikai kapuval, tranzisztorral teljes körûen helyettesíteni lehet, mint aminek eddig vették õket... )

Hát igen, végülis a net annak a folyamatnak a köv. lépcsõfoka, amiben egy korábbi lépcsõfok pl. a demokrácia (annak minden hibájával persze, stb., most mindegy). De: miközben lassacskán egyre kevésbé jellemzõ a hatalomra az öncélú önkényeskedés (mondom, lassacskán 😊 ), de eközben egyre nagyobb hatással vannak az emberek életére a multicégek (néha egyszerûen csak a gazdasági befolyásuk által, néha tervszerû cselekedetek által), net ide vagy oda. Persze az önállóbbakra kevésbé. És itt jön az, hogy nem vagyunk teljesen egyformák, a netet sem tudja mindenki egyformán hasznosan kihsználni, stb.

(Vagy csak egy nagy majomcsorda vagyunk, akik új játékot találtak. 😊 )

"írta John Stuar Mill 1948-ban"

Bocs: 1848-ban írta😉

A neuron jellegû hálózat jellemzõ a netre és az emberi informális kapcsolatok hálózatára egyaránt, talán ezért passzolnak olyan jól egymáshoz.
De sajnos nem hiszem, hogy bármi új dolgot is ki tudnék találni, legfeljebb csak nem ismerem azt aki már elöttem megtette.

"A kapitalizmus/demokrácia lehet, hogy nem a legjobb de még jobbat nem találtak ki" szokták mondani és még be is ijesztenek Sztálinnal, meg a Vörös Khmerekkel, hogy el is vegyék a kedvünket az ilyen dolgokon való gondolkodástól.

Ehhez képest pl egy idézet: "Be kell vallanom, hogy nem vagyok elragadtatva egy olyan életideáltól, melyben azok osztoznak, akik úgy gondolják, az emberi lények normális állapota a létfenntartásból fakadó küszködés; és hogy a taposás, a lökdösõdés, a könyöklés és az állandóan egymás sarkában lihegés... az a sors, amire az emberiség leninkább vágyik...Aligha szükséges megjegyeznem, hogy a tõke és a népesség stacionárius körülményébõl nem következik az ember elõmenetelének stacionárius állapota. Ugyan annyi lehetõség lenne, mint bármikor máskor a szellemi kultúra, a moralitás és a társadalmi haladás minden formájára; hasonlóan tág tere nyílna az élet mûvelésének javulására, és sokkal nagyob lenne a valószínûsége annak is, hogy tovább javuljon" - írta John Stuar Mill 1948-ban, és nem valami Sztálinista "kommunizmusra" gondolt.

Az információs társadalomról is már vagy 20-30 éve irogatnak, szal van irodalom bõven.

Ezzel az egy, két mondattal tök jól kiemelted azokat a motívumokat, amelyek megkülönböztetik a hálózatos társadalmat a jelenlegitõl.

Valószínûleg tényleg sokkal nonprofitabb lessz mint a mai (lásd lejjebb), és a kommunikációs rendszer átalakulás tényleg a legfontosabb lépésnek tûnik. A tömegkommunikáció, nagyszórású alacsony összetettségû információit, felváltja, a net célzott, személyes, és egyénre szabott komplexitású kommunikációja (

""Itt már nem kérdés a szabadság, és az egyenlõség, egyszerûen mindenki az aki lenni akar."

Milyen értelemben? De amúgy kissé túlzónak érzem ezt a kijelentést. 😊 "

Ha választani lehet hogy Isten legyél, vagy az aki valóban vagy, melyiket választanád?

Jelenleg ezerrel nyomatják a médián keresztül, hogy neked a legjobbnak, a csúcsnak, a (mega)sztárnak, az istennek kell lenned, egyszerûen nem érheted be kevesebbel!!!

Szóval az emberek szinte autómatikusan Istenre szavaznak, de aztán elgondolkodnak és azt mondják: illetve....😉

A média rendkívül erõsen formálja világfelfogásunkat, nem azzal amit elmond, hanem azzal, hogy nem beszél arról hogy mindez máshogy is lehetne.
"A pénz egyenlõ a hatalommal, a hatalom a szabadsággal." Talán ez az amitõl az emberek úgy érzik, hogy kötelezõ 12 órát dolgozni, minden hülyeséget bevállani, csak hogy agyilag széthajtva beleülhessenek egy kicsivel jobb, gyorsabb kocsiba, vagy telefonálhassanak olyan funkciókkal felszerelt mobillal, amit soha nem fognak kihasználni?

Szal van ez az állandó hajtás, könyöklés; egymást tapossák az emberek az állásokért, közben egymásra licitálva nyomják le a saját munkabérüket, ami jó a multiknak. Aztán 12 órákat dolgoznak benn a munkahelyen csak hogy megtarthassák az állást(túlórapénzrõl ne is álmodj), ez pláne jó. És aztán az emerek a pénzüket mindenféle drága csecsebecsékre költik, amit szintén a multik gyártanak , ez meg már tényleg cúcs.

Miért van ez így?
Mert nem tudják hogy lehetne máshogy is.

És akkor legyünk konkrétabbak.
"A tudás hatalom!" -média közhely.
Persze azt nem teszik hozzá, hogy feltéve ha csak te vagy birtokában😉
A net a megismerés útja (az önmegismerésé is).
A neten ma már szinte bármilyen iformációt megtalálsz, bárkit elérhetsz. Ezzel aláásod azok hatalmát, akik az információ monopóliumukon keresztül uralkodnak rajtad. Akik régebben szabadon megteheték veled amit akarnak, te meg a szolgájukká váltál, ha máshogy nem olyan terméket vettél tõlük, aminél jobbat és olcsóbbat is megkaphattál volna.

A hierarchikus rendszerekben a tudásnak a hatalomnak (pénznek)csak a csúcson levõk vannak birtokában. Egy hálózatos rendszerben a
a net minden információt elérhetõvé tesz, csak tudd, hogy mit akarsz kérdezni. Ezt csak akkor tudod, ha tudod ki vagy.
Nincs információ monopólium, nincs klasszikus értelemben vett hatalom, ezért nincs klasszikus értelemben vett szabadság sem. De mire is használnád a szabadságodat, a hatalmadat, mikor pontosan az vagy aki lenni akarsz?
Mi akarnál lenni?

Kb így.

További bejegyzések a fórumban...