Hunter

Kétséges a folyékony víz jelenléte a Mars felszínen

Egy 2006-os jelentésben felmerült, hogy a Mars felszínét még az elmúlt évtizedben is alakíthatta folyékony víz. A NASA most cáfol.

A fenti jelentés szerint a marsi vízmosások világos foltjai arra utalnak, hogy azokon 1999 óta is folyt le víz, vagyis elképzelhető, hogy még ma is alakítja folyékony víz a felszínt, ami igen nagy felfedezés lenne az esetleges marsi élet szempontjából. A Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) szonda HiRISE kamerájának felvételeiből kinyert topográfiai adatok azonban ellent mondanak ennek, szögezte le az új tanulmány szerzője, Jon D. Pelletier, az Arizona Egyetem tudósa. 2006 óta a HiRISE adja a legrészletesebb bolygó körüli pályáról készült felvételeket.

A kutatók a folyadék marsi körülmények közötti folyásának alapvető fizikáját alkalmazták, hogy megállapítsák, hogyan nézne ki egy vízfolyás a HiRISE felvételeken, valamint megvizsgálták ugyanezt száraz szemcsés üledékek, mint homok és kavics lavinák esetére is. "A száraz szemcsés eset lett a befutó" - mondta Pelletier, a földtudományok professzora. "Meglepett az eredmény, azt hittem sikerül bizonyítanunk a folyékony vizet."


A 2006-os jelentés alapjául szolgáló felvételek

Ha sikerülne folyékony vizet találni a Marson az nagy segítség lenne az élet utáni kutatásokban, tette hozzá a tanulmány társszerzője, Alfred S. McEwen a bolygótudományok professzora. "Abban a reményben kezdtünk neki a kutatásnak, hogy kizárjuk a száraz folyam modellt - ez azonban nem történt meg" - mondta McEwen. A száraz üledék lavina azonban sokkal jobban illeszkedett a számításaikhoz és a számítógép által generált modellekhez is. "Jelenleg a bizonyítékok alapján a száraz szemcsés eset a valószínűbb" - mondta Pelletier. Ezzel együtt nem zárják ki, hogy a felvételeken nagyon sűrű sárfolyamok láthatók 50-60%-os üledéktartalommal. Az ilyen sárnak hasonló a sűrűsége a forró láváéhoz, a szondák szemszögéből nézve pedig az eredményül kapott lerakódás nagyon hasonlít egy száraz lavinához.

A 2006-os kutatás Mike Malin és nevéhez fűződik, aki kollégáival a Mars Global Surveyor űrszonda MOC kamerájának képeivel dolgozott. Pelletier és McEwen egy tudományos ülésen kezdett el beszélgetni a megdöbbentő felfedezésről, és felvetődött köztük, hogyan tudnák a HiRISE jóval részletesebb felvételeivel alátámasztani Malinék felfedezését.

Pelletier jelentős tapasztalatokkal rendelkezett a sztereoszkópos, számítógép által generált topográfiai térképek, az úgynevezett digitális emelkedési modellek (DEM) alkalmazásában, melyekből levezethető az egyes felszíni jegyek kialakulása. A DEM a tájról két különböző szögből készült felvételeket használja fel. Malin felfedezésének vizsgálatához Pelletier egyik hallgatója, Randy Kirk készítette el a DEM-et a Centaruri Montes terület egyik kráteréről, melyben az új világos sávot észlelték. Pelletier a modell topográfiai információiból dolgozta ki a folyékony víz és a száraz lavina munkájának hatásait. A végeredmény a száraz modellt hozta ki győztesként, a kutatók azonban hangsúlyozzák, hogy ez gyakorlatilag egy teszt, amivel 'A' és 'B' lehetőséget valószínűségét vizsgálták, melyből meglepetésükre a 'B' bizonyult valószínűbbnek

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • toto66 #50
    Azért nem ártana földrajzot tanulni, mielőtt valamit elhiszünk...
  • arrakistor #49
    így van. ezt mondom én is.. sőt. mivel a fénysebesség is relatív, egy apró fekete lyuk belsejében lévő szupersűrűségű elemek között cikázó fény ugyan nem szabadul ki a lyukból, viszont ott, gyorsabban cikázik, mint bármelyik másik elem
  • Epikurosz #48
    Én hajlok arra, hogy mi egy fekete lyukban vagyunk, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy minél távolabb vannak tőlünk a galaxisok, annál gyorsabban távolodnak tőlünk, akár közel fénysebességgel is. Ezt szerintem az magyarázza, hogy a teljes univerzumunk lyukban van.
  • arrakistor #47
    A Mars kb. 50 millió évvel ezelőtt lépett be a tektonikai szubdukciós folyamatba, amikor a mai méretének 80%-a volt. A Föld 300 millió évvel ezelőtt lépett bele, addig teljes felszínének 100%-át átlagosan 20 km mély óceán vette körül, amelynek sarokpontjain 10-20 millió éves ciklusokban jéggé fagyott, majd felolvadt, a Föld akkor akkora lehetett, mint a mai Merkúr. A Marsnak tehát még van ideje arra , hogy a belsejében található esetleges víz a repedések mentén vulkánok és gejzírek formájában kijöjjön. A Földön található víz egy részét az űrből érkező üstökösök szállították a Földre a keletkezését követő néhány száz millió évben. A másik része pedig a belsejéből származik. A Marson is található jelentős mennyiségű víz már a mostani formájában is, de reményeink szerint a kontinentsképződési folyamat a Marson mégcsak "tegnap" indult be... így van némi esélye, hogy mire a Föld már túlhevül a globális felmelegedés az üvegházhatás és a Nap növekedése stb.. miatt, és lakhatatlanná válik, addigra a Mars is pont jól megduzzad és lesz rajta kellő mennyiségű víz is, valamint be is melegszik egy kicsit.
  • arrakistor #46
    visszatérve a Marsra..



    Neil Adams tudományos elmélete és a fenti képen látható bizonyítása, miszerint a kőzetbolygók keletkezesésük után növekedni kezdenek, egybevágósági transzformációt mutat az univerzumunk téridejének expanziójával.

    A földhöz ...

    ...hasonlóan beleértve az egész univerzumot is minden állandó relatív növekedésben van. Kivéve azokat az egzakt gócpontokat, amelyek a téridő egy másik formáját képviselik... ezek a fekete lyukak. A fekete lyukak egy inverz téridőbe vezetnek át, egy éppolyan valóságba mint amilyenben most is vagyunk, mivel azonban a téridő relatív a belső méter pedig kitágul akkor mikor zuhanunk bele közel fénysebességel a fekete lyuk belsejébe. Amint a fénysebességet átléptük a mögöttünk hagyott univerzum összeszűkül egy parányi szinguláris ponttá és a velünk szembelévő fekete lyuk kitágul egy hatalmas univerzummá. Ekkor csöppentünk bele egy fehér lyuk belsejébe. Egy keletkező Nap, vagy másik égitest belsejébe amelyet a "külső" univerzum fekete anyaga táplál növekedésében. Einstein relativitás elméletét követve. A fénysebességet elérő anyag számára az idő megáll, az azt túllépő anyag számára pedig a cselekménysorozat visszafele játszódik le. A fekete lyukak belsejében tehát egy komplex inverz téridő helyezkedik el és univerzumunk széle is egy ilyen komplex inverz téridőbe nyúlik át. Az idő múlása relatív annyiszor gyorsabban telik egy teridőben amennyi a másik téridőhöz viszonyított térfogtat és sűrűség deltája. A fekete lyuknak tkp. végtelen sűrűsége van ezért az idő benne már végtelenszer gyorsabban, hanem visszafele ketyeg. A fekete lyuk tehát maga féreglyuk.
  • arrakistor #45
    tkp. ha létezik pokol, akkor az minden bizonnyal a Vénusz felszínére hasonlít leginkább. Ahol pirosan izzó sziklákat tonnás köveket sodor az alig 10 km/h-ás szél, ami a sűrűsége miatt (100x-osa a Földinek) iszonyatos erőt jelent. A fortyogó, bugyogó ón és ólom pocsolyákra kénsaveső csepeg, és néha fel-fel füstöl a felszínen soha nem látni a napot noha szinte mindig világos van egy kicsit , még a túloldalán is a légkör fényszórása miatt . A légkört inkább lehetne folyadéknak nevezni a sűrűsége miatt és habár átlátszó , színtelen, mégis mindig baljós ködökben áll a kénsav pára és a füst.. A magaslégkörben sem úsznánk meg szárazon, az állandó 300-400 km/h-ás szelek a hol fagypont alá eső, hol 200 fokot elérő gyors frontokat szállítanak és ekkora -hirtelen- hőmérséklet ingadozást a jelenlegi ismereteink szerint semmilyen űrrüha nem állna ki.
    A földi típusú életnek ugyan nem kedveznek a körülmények, mégis minden feltétel adott egy nem DNS alapú életforma létrejöttéhez . A kémiai elemek gazdagsága, a hőmérséklet és a felszínen található anyagok halmazállapota és halmazállapotváltozásai mind-mind növelik az esélyét az egyre bonyolultabb kémiai vegyületek létrejöttének, amely végsősoron bonyolult bio-kémiai folyamtok megindulásához vezet(het).
    Hasonlóan jó feltételek a Naprendszerben Titán holdon vannak a biokémai élet (nem földi DNS alapú) kialakulásához.
  • arrakistor #44
    Van némi vulkanikus aktivitás a Vénusz felszínén, de a hőség, amely még a Naphoz kétszer olyan közel eső Merkúrén is túltesz, a légkört alkotó sűrű széndioxid évmilliós (évmilliárdos) üvegházhatása miatt van. A Vénusz lassabban fordul meg a saját tengelye körül(-243 nap) , mint a Nap körül (224 nap) ráadásul minden más bolygóhoz képest visszafele (!) forog a tengelye körül, ezért a két delelés között ~230 nap telik el, mégsem hűl lejjebb a hőmérséklet a sötét oldalának pólusán , mint az átellenes pontjának egyenlítőjén, délben. Gyakorlatilag minden pontján 470 fokos hőség van rajta. Amin az ólom és ón megolvad. A kénsaveső a talajraérve azonban nem tud semmivel sem reakcióbalépni az oxigén közeg hiánya miatt, mivel a széndioxid légkör a kénsav reakcióit nem táplálja, hanem elfojtja. A kénsav a vulkánokból származó kéndioxid magaslégkörbejutásával keletkezik , amikor ott heves, tartós és állandó villámcsapások között a légkör átalakul elsőlépésben szén-szulfiddá és oxigénné CO2+SO2 => CS+2O2 majd a maradék oxigén hamarosan kén-trioxiddá és némi ózonná alakul..
    2SO2+O2 => 2SO3 , a jelentéktelen mennyiségű vízpárával pedig gyorsan kénsavat alkot az instabil kovalens kötésű kén-trioxid : H2O + SO3 => H2SO4 . Keletkezik még jelentéktelen mennyiségű kénessav is. (H2SO3)
  • toto66 #43
    "Ne kekeckedj ennyit!"
    Hát igen az 50-es években is letorkolták a kekeckedőket...
    Lásd: gumipitypang, gyapot, stb.
    "Még hogy Magyarország nem mediterán" Szabotálni akar az elvtárs? C:
  • Epikurosz #42
    Ide süss:
    SETI Soshtak beiratkozott az Optimista Klubba :-)
  • Epikurosz #41
    Nem. Piszok meleg, de nem a vulkánok miatt.