Hunter
A marsjárók sötét napjai
Szó szerint sötét napokat élnek meg a NASA marsjárói. Mérnökeik eddig csak a körmüket rágták, lassan viszont már csodáért kell fohászkodniuk, egyre kilátástalanabbá válik ugyanis a Marson tomboló porviharokban az Opportunity helyzete. A NASA azonban egy újabb szondát küld, amely víz után kutat majd.
A marsi légkörben kavargó és az Opportunity nappaneljeire lerakódó por erõsen korlátozza a robot ellátásához szükséges, energiává alakítható napfény mennyiségét. A hét elején a Meridiani fennsíkon állomásozó Opportunity felett alig valamivel több napfény szûrõdött át, mint a viharok csúcspontját jelentõ július közepi napokon. A nappanelekre lerakódó por miatt a marsjáró energiatermelése szinte még a létfenntartó elektronikák által igényelt mennyiséget sem éri el.
A robot július 18. óta áll egy helyben a lehetõ legminimálisabb energiafogyasztásra kapcsolva. Az inaktivitásnak azonban megvan a maga hátulütõje, így ugyanis erõsen lecsökkent a marsjáró elektronikai magjába áramló energiamennyiség, csökkentve az elektronika által kibocsátott hõt. Idõközben a felszíni hõmérséklet -37 Celsius alá zuhant, ami már éppen beleesik abba a tartományba, amikor az elektronika megóvása érdekében be kellene kapcsolni egy hõtermelõ egységet. Ezzel azonban már a marsjáró fogyasztása meghaladná a nappaneljei által megtermelt energiamennyiséget, azaz rövid idõn belül teljesen lemerítené az akkukat.
A kép tetején elhelyezkedõ számok a légkör átlátszóságát jelölik, minél alacsonyabb ez a tau (t) szám, annál tisztább az ég. Júliusban mind a Spirit, mind az Opportunity magasabb tau értékeket mért, mint három és fél éves küldetésük során bármikor
Jelenleg a földi irányítás a hõtermelõk bekapcsolása helyett az Opportunity elektronikájának napi üzemeltetésének meghosszabbításával próbál áthidaló megoldást találni. Ez is negatív irányba viszi az energiaegyensúlyt, azonban ha az égbolt hamarosan el kezd tisztulni, akkor túlélhetik vele a nehéz idõszakot.
A mûveletnek megvan az a kockázata, hogy a marsjáró "alacsony energia hibát" jelez. Ha ez bekövetkezik, a robot rendszere lecsatlakozik az akkukról, alvó üzemmódba kapcsolva önmagát, ahonnan tevékenysége csupán annyiból áll, hogy minden marsi napon megnézi van-e elegendõ napenergia a felébredéshez és a napi kommunikációk elvégzéséhez. Ha nem áll rendelkezésre a megfelelõ energiamennyiség, akkor az Opportunity alvó módban marad, ez az idõjárástól függõen napokig, hetekig, akár hónapokig is eltarthat.
Ikertestvére a Gusev-kráternél hasonló problémával küzd, nappaneljeit szintén por fedi, bár a Spirit nagyobb porréteggel is megküzdött már, akkor azonban egy rejtélyes fuvallat megtisztította a leülepedett portól.
Mindezek ellenére szombaton a NASA egy újabb ûrszondát küld 9 hónapos utazásra a Mars irányába, hogy élet és víz nyomait keresse a bolygó sarkainál. A Phoenix a Mars sarki régiójában landol majd 9 hónap múlva, ahol megpróbálja magát átfúrni a jégen, hogy múltbéli mikrobák nyomait vagy éppenséggel akár most is létezõ sejtszintû életet fedezzen fel a vörös bolygón.
A Phoenixet Cape Canaveralból (Florida) lövik majd fel augusztus 4-én hajnal fél 6 után pár perccel. Eredetileg már pénteken nekiindult volna az utazásnak a szonda, de szokás szerint apró technikai problémák merültek fel: a keddi idõjárás nem tette lehetõvé a Delta II raktéták üzemanyaggal való feltöltését, így nem tudtak idõre elkészülni. A teljes küldetés költsége 420 millió dollár, amibõl a szonda 680 millió kilométert tesz majd meg végcéljáig. Amennyiben minden jól alakul, a szonda 2008. május végén érkezik meg a vörös bolygóra. Landolásakor pedig már csak abban kell reménykednie a NASA-nak, hogy a szonda nem egy sziklás részen ér majd földet, hanem egy sima, havas, Alaszkához hasonló tájon.
A sikeres landolás után a szonda a Marson még sosem használt mûszereket és kutató eszközöket telepít majd, melyeknek olyan szélsõséges hõmérsékleti körülményeket kell majd kibírnia, mint a -73 leghidegebb, és +33 Celsius fok legmelegebb közti folyamatos ingadozás. A napenergiával hajtott szerkezet munkájának lényeges része az lesz, hogy hosszú karját elõrenyújtva áttöri a jégpáncél tetejét és a néhány centivel az az alatt remélt földrétegbõl vesz majd mintát.
A marsi légkörben kavargó és az Opportunity nappaneljeire lerakódó por erõsen korlátozza a robot ellátásához szükséges, energiává alakítható napfény mennyiségét. A hét elején a Meridiani fennsíkon állomásozó Opportunity felett alig valamivel több napfény szûrõdött át, mint a viharok csúcspontját jelentõ július közepi napokon. A nappanelekre lerakódó por miatt a marsjáró energiatermelése szinte még a létfenntartó elektronikák által igényelt mennyiséget sem éri el.
A robot július 18. óta áll egy helyben a lehetõ legminimálisabb energiafogyasztásra kapcsolva. Az inaktivitásnak azonban megvan a maga hátulütõje, így ugyanis erõsen lecsökkent a marsjáró elektronikai magjába áramló energiamennyiség, csökkentve az elektronika által kibocsátott hõt. Idõközben a felszíni hõmérséklet -37 Celsius alá zuhant, ami már éppen beleesik abba a tartományba, amikor az elektronika megóvása érdekében be kellene kapcsolni egy hõtermelõ egységet. Ezzel azonban már a marsjáró fogyasztása meghaladná a nappaneljei által megtermelt energiamennyiséget, azaz rövid idõn belül teljesen lemerítené az akkukat.
A kép tetején elhelyezkedõ számok a légkör átlátszóságát jelölik, minél alacsonyabb ez a tau (t) szám, annál tisztább az ég. Júliusban mind a Spirit, mind az Opportunity magasabb tau értékeket mért, mint három és fél éves küldetésük során bármikor
Jelenleg a földi irányítás a hõtermelõk bekapcsolása helyett az Opportunity elektronikájának napi üzemeltetésének meghosszabbításával próbál áthidaló megoldást találni. Ez is negatív irányba viszi az energiaegyensúlyt, azonban ha az égbolt hamarosan el kezd tisztulni, akkor túlélhetik vele a nehéz idõszakot.
A mûveletnek megvan az a kockázata, hogy a marsjáró "alacsony energia hibát" jelez. Ha ez bekövetkezik, a robot rendszere lecsatlakozik az akkukról, alvó üzemmódba kapcsolva önmagát, ahonnan tevékenysége csupán annyiból áll, hogy minden marsi napon megnézi van-e elegendõ napenergia a felébredéshez és a napi kommunikációk elvégzéséhez. Ha nem áll rendelkezésre a megfelelõ energiamennyiség, akkor az Opportunity alvó módban marad, ez az idõjárástól függõen napokig, hetekig, akár hónapokig is eltarthat.
Ikertestvére a Gusev-kráternél hasonló problémával küzd, nappaneljeit szintén por fedi, bár a Spirit nagyobb porréteggel is megküzdött már, akkor azonban egy rejtélyes fuvallat megtisztította a leülepedett portól.
Mindezek ellenére szombaton a NASA egy újabb ûrszondát küld 9 hónapos utazásra a Mars irányába, hogy élet és víz nyomait keresse a bolygó sarkainál. A Phoenix a Mars sarki régiójában landol majd 9 hónap múlva, ahol megpróbálja magát átfúrni a jégen, hogy múltbéli mikrobák nyomait vagy éppenséggel akár most is létezõ sejtszintû életet fedezzen fel a vörös bolygón.
A Phoenixet Cape Canaveralból (Florida) lövik majd fel augusztus 4-én hajnal fél 6 után pár perccel. Eredetileg már pénteken nekiindult volna az utazásnak a szonda, de szokás szerint apró technikai problémák merültek fel: a keddi idõjárás nem tette lehetõvé a Delta II raktéták üzemanyaggal való feltöltését, így nem tudtak idõre elkészülni. A teljes küldetés költsége 420 millió dollár, amibõl a szonda 680 millió kilométert tesz majd meg végcéljáig. Amennyiben minden jól alakul, a szonda 2008. május végén érkezik meg a vörös bolygóra. Landolásakor pedig már csak abban kell reménykednie a NASA-nak, hogy a szonda nem egy sziklás részen ér majd földet, hanem egy sima, havas, Alaszkához hasonló tájon.
A sikeres landolás után a szonda a Marson még sosem használt mûszereket és kutató eszközöket telepít majd, melyeknek olyan szélsõséges hõmérsékleti körülményeket kell majd kibírnia, mint a -73 leghidegebb, és +33 Celsius fok legmelegebb közti folyamatos ingadozás. A napenergiával hajtott szerkezet munkájának lényeges része az lesz, hogy hosszú karját elõrenyújtva áttöri a jégpáncél tetejét és a néhány centivel az az alatt remélt földrétegbõl vesz majd mintát.
