SG.hu·
Koroljev hetese a legmegbízhatóbb
A híres R-7 Szemjorka - NATO körökben SS-6 Sapwood - olyannyira megbízhatónak és keresettnek bizonyult, hogy megjelenése után 50 évvel is számos munkát bíznak rá, ezzel kiérdemelte a világ legmegbízhatóbb rakétája titulust. Utódaival hamarosan Európának is alkalma nyílik megismerkedni.
A legendás orosz mérnök, Szergej Koroljev által tervezett szerkezet a világ rakéta kilövéseinek nem kevesebb mint 47%-át tudhatja a magáénak - ebbe nem számították bele a Nemzetközi Tengeri Kilövések programja keretében kivitelezett ukrán-orosz Zenit rakéta fellövéseket, mellyel a mutató 50% fölé kúszna. A rangsorban az USA a második, a harmadik helyen Kína és Japán osztozik, Európa a negyedik.
Az elemzők szerint Oroszország ma is rendkívül előnyös helyzetben van mind az űrhajók, mind a műholdak felbocsátását tekintve, amihez nagyban hozzájárult a 2000 és 2005 között végrehajtott modernizációs programjuk. Ennek hatására az orosz kilövő eszközök eneriga-hatékonyabbakká, pontosabbá és környezetbarátabbá váltak. Az orosz tervezők átalakításban szerzett tapasztalatának köszönhetően rendkívül gyorsan és kis költségekkel fejlesztette ki az orosz űrügynökség, a Roszkozmosz kis és közepes súlyosztályú "új" rakétáit, melyek mind az aktív szolgálatból kivont elődökre építkeztek. Ilyen a Dnyeper, a Sztela és a Rokot.
"2005 végére tíz különböző kilövőeszköz és három gyorsító állt a rendelkezésünkre" - foglalta össze a Roszkozmosz igazgatóhelyettese, Viktor Remisevszki a RIA-Novosztyi hírügynökségnek. Az eszközökkel különböző dőlésszögű alacsony, közepes és magas köralakú és elliptikus pályára, valamint indulási pályákra helyezhetők űrhajók.
A Szojuz sorozat első kilövése 1963 novemberében zajlott le, amit eddig 1160 további követett. Az eszköz eddig legtöbbet használt változata a Szojuz-U, ami közel 820 kilövést tudhat maga mögött. Jelenleg a Fregat gyorsítóval felszerelt Szojuz-FG jelenti a csúcsot, ami egyaránt alkalmas emberi és tudományos rakomány feljuttatására.
Az R-7 frissítésének legjelentősebb állomása az irányítási folyamatok teljes digitalizálása volt, mellyel majdnem tízszeresére növelték pályára állítási pontosságát, később számos teszt és kilövés előtti folyamat is automatikussá vált. Az így kapott új hordozó, a Szojuz-2-1a 2004-ben szállt fel először, második útján, 2006 októberében már rakományt is vitt az európai Metop-A időjárási műhold személyében. Az 1a a harmadik fokozat modernizációját jelzi, ami bár vadonatúj tervezés volt, akkor még a régi RD-0110 jelű hajtóművel szerelték fel.
December 27-én startolt el az 1b jelű változat, melynek már a hajtóműve is új volt. Az RD-0124-est egy Fregat gyorsító segítette, hogy kellő magasságba tudják juttatni a földszerű exobolygókat kutató francia COROT műholdat. A rakéta kerozin és oxigén hajtóanyaggal rendelkező kategóriájának legjobb karakterisztikáival bírt, emelési kapacitása közel egy tonnára növekedett.
A nyáron újabb Szojuz-2-1b emelkedik a magasba, ami ha folytatja sikeres szereplését fel fogja váltani a sokat látott, jelenleg is szolgálatban álló Szojuz-U és Molina-M kilövőeszközöket, nyilatkozott az orosz űrerők parancsnoka, Vlagyimir Popovkin vezérezredes. "A Szojuz-2 fejlesztése és repülési tesztjei nagy lépés az optimális orosz hordozórakéta flotta kialakítása felé, ami megoldana számos védelmi, tudományos, társadalmi és gazdasági kérdést" - taglalta Popovkin, aki a Szojuz-2 legnagyobb erejének a kizárólag orosz gyártású alkatrészeket tartja.
A napokban aláírt európai-orosz egyezmény értelmében a Szojuzok külön kilövőállást kapnak Kourouban, Európa űrkikötőjében. Az orosz fél az éghajlati különbségek miatt a Szojuz-2 1a fokozatának egy módosított változatával, a Szojuz-ST-vel rukkolt elő, alkalmazkodva többek közt az egyenlítői klímához és a tengeri szállításhoz, illetve ahhoz a tényhez, hogy a kirakodáskor az űrrakéta egyes részei víz alá kerülnek.
Az első kilövésre 2008-ban kerül sor, ekkor egy ausztrál Optus telekommunikációs műholdat állítanak geostacionárius pályára. Kourou egyenlítő közeli elhelyezkedése az orosz fél számára is hordoz egy előnyt, innen ugyanis jóval nagyobb súlyú rakományokat is fel tudnak juttatni, szemben Bajkonurral, vagy Pleszeckkel, ami jelentős kereskedelmi lehetőséget ígér a Szojuz-ST-nek, mely cserében adottságaival lehetővé teszi Kourou számára az emberi űrprogramokba történő bekapcsolódást.
A legendás orosz mérnök, Szergej Koroljev által tervezett szerkezet a világ rakéta kilövéseinek nem kevesebb mint 47%-át tudhatja a magáénak - ebbe nem számították bele a Nemzetközi Tengeri Kilövések programja keretében kivitelezett ukrán-orosz Zenit rakéta fellövéseket, mellyel a mutató 50% fölé kúszna. A rangsorban az USA a második, a harmadik helyen Kína és Japán osztozik, Európa a negyedik.
Az elemzők szerint Oroszország ma is rendkívül előnyös helyzetben van mind az űrhajók, mind a műholdak felbocsátását tekintve, amihez nagyban hozzájárult a 2000 és 2005 között végrehajtott modernizációs programjuk. Ennek hatására az orosz kilövő eszközök eneriga-hatékonyabbakká, pontosabbá és környezetbarátabbá váltak. Az orosz tervezők átalakításban szerzett tapasztalatának köszönhetően rendkívül gyorsan és kis költségekkel fejlesztette ki az orosz űrügynökség, a Roszkozmosz kis és közepes súlyosztályú "új" rakétáit, melyek mind az aktív szolgálatból kivont elődökre építkeztek. Ilyen a Dnyeper, a Sztela és a Rokot."2005 végére tíz különböző kilövőeszköz és három gyorsító állt a rendelkezésünkre" - foglalta össze a Roszkozmosz igazgatóhelyettese, Viktor Remisevszki a RIA-Novosztyi hírügynökségnek. Az eszközökkel különböző dőlésszögű alacsony, közepes és magas köralakú és elliptikus pályára, valamint indulási pályákra helyezhetők űrhajók.
A Szojuz sorozat első kilövése 1963 novemberében zajlott le, amit eddig 1160 további követett. Az eszköz eddig legtöbbet használt változata a Szojuz-U, ami közel 820 kilövést tudhat maga mögött. Jelenleg a Fregat gyorsítóval felszerelt Szojuz-FG jelenti a csúcsot, ami egyaránt alkalmas emberi és tudományos rakomány feljuttatására.
Az R-7 frissítésének legjelentősebb állomása az irányítási folyamatok teljes digitalizálása volt, mellyel majdnem tízszeresére növelték pályára állítási pontosságát, később számos teszt és kilövés előtti folyamat is automatikussá vált. Az így kapott új hordozó, a Szojuz-2-1a 2004-ben szállt fel először, második útján, 2006 októberében már rakományt is vitt az európai Metop-A időjárási műhold személyében. Az 1a a harmadik fokozat modernizációját jelzi, ami bár vadonatúj tervezés volt, akkor még a régi RD-0110 jelű hajtóművel szerelték fel.
December 27-én startolt el az 1b jelű változat, melynek már a hajtóműve is új volt. Az RD-0124-est egy Fregat gyorsító segítette, hogy kellő magasságba tudják juttatni a földszerű exobolygókat kutató francia COROT műholdat. A rakéta kerozin és oxigén hajtóanyaggal rendelkező kategóriájának legjobb karakterisztikáival bírt, emelési kapacitása közel egy tonnára növekedett.
A nyáron újabb Szojuz-2-1b emelkedik a magasba, ami ha folytatja sikeres szereplését fel fogja váltani a sokat látott, jelenleg is szolgálatban álló Szojuz-U és Molina-M kilövőeszközöket, nyilatkozott az orosz űrerők parancsnoka, Vlagyimir Popovkin vezérezredes. "A Szojuz-2 fejlesztése és repülési tesztjei nagy lépés az optimális orosz hordozórakéta flotta kialakítása felé, ami megoldana számos védelmi, tudományos, társadalmi és gazdasági kérdést" - taglalta Popovkin, aki a Szojuz-2 legnagyobb erejének a kizárólag orosz gyártású alkatrészeket tartja.
A napokban aláírt európai-orosz egyezmény értelmében a Szojuzok külön kilövőállást kapnak Kourouban, Európa űrkikötőjében. Az orosz fél az éghajlati különbségek miatt a Szojuz-2 1a fokozatának egy módosított változatával, a Szojuz-ST-vel rukkolt elő, alkalmazkodva többek közt az egyenlítői klímához és a tengeri szállításhoz, illetve ahhoz a tényhez, hogy a kirakodáskor az űrrakéta egyes részei víz alá kerülnek.
Az első kilövésre 2008-ban kerül sor, ekkor egy ausztrál Optus telekommunikációs műholdat állítanak geostacionárius pályára. Kourou egyenlítő közeli elhelyezkedése az orosz fél számára is hordoz egy előnyt, innen ugyanis jóval nagyobb súlyú rakományokat is fel tudnak juttatni, szemben Bajkonurral, vagy Pleszeckkel, ami jelentős kereskedelmi lehetőséget ígér a Szojuz-ST-nek, mely cserében adottságaival lehetővé teszi Kourou számára az emberi űrprogramokba történő bekapcsolódást.