Hunter

Koroljev hetese a legmegbízhatóbb

A híres R-7 Szemjorka - NATO körökben SS-6 Sapwood - olyannyira megbízhatónak és keresettnek bizonyult, hogy megjelenése után 50 évvel is számos munkát bíznak rá, ezzel kiérdemelte a világ legmegbízhatóbb rakétája titulust. Utódaival hamarosan Európának is alkalma nyílik megismerkedni.

A legendás orosz mérnök, Szergej Koroljev által tervezett szerkezet a világ rakéta kilövéseinek nem kevesebb mint 47%-át tudhatja a magáénak - ebbe nem számították bele a Nemzetközi Tengeri Kilövések programja keretében kivitelezett ukrán-orosz Zenit rakéta fellövéseket, mellyel a mutató 50% fölé kúszna. A rangsorban az USA a második, a harmadik helyen Kína és Japán osztozik, Európa a negyedik.

Az elemzők szerint Oroszország ma is rendkívül előnyös helyzetben van mind az űrhajók, mind a műholdak felbocsátását tekintve, amihez nagyban hozzájárult a 2000 és 2005 között végrehajtott modernizációs programjuk. Ennek hatására az orosz kilövő eszközök eneriga-hatékonyabbakká, pontosabbá és környezetbarátabbá váltak. Az orosz tervezők átalakításban szerzett tapasztalatának köszönhetően rendkívül gyorsan és kis költségekkel fejlesztette ki az orosz űrügynökség, a Roszkozmosz kis és közepes súlyosztályú "új" rakétáit, melyek mind az aktív szolgálatból kivont elődökre építkeztek. Ilyen a Dnyeper, a Sztela és a Rokot.

"2005 végére tíz különböző kilövőeszköz és három gyorsító állt a rendelkezésünkre" - foglalta össze a Roszkozmosz igazgatóhelyettese, Viktor Remisevszki a RIA-Novosztyi hírügynökségnek. Az eszközökkel különböző dőlésszögű alacsony, közepes és magas köralakú és elliptikus pályára, valamint indulási pályákra helyezhetők űrhajók.

A Szojuz sorozat első kilövése 1963 novemberében zajlott le, amit eddig 1160 további követett. Az eszköz eddig legtöbbet használt változata a Szojuz-U, ami közel 820 kilövést tudhat maga mögött. Jelenleg a Fregat gyorsítóval felszerelt Szojuz-FG jelenti a csúcsot, ami egyaránt alkalmas emberi és tudományos rakomány feljuttatására.

Az R-7 frissítésének legjelentősebb állomása az irányítási folyamatok teljes digitalizálása volt, mellyel majdnem tízszeresére növelték pályára állítási pontosságát, később számos teszt és kilövés előtti folyamat is automatikussá vált. Az így kapott új hordozó, a Szojuz-2-1a 2004-ben szállt fel először, második útján, 2006 októberében már rakományt is vitt az európai Metop-A időjárási műhold személyében. Az 1a a harmadik fokozat modernizációját jelzi, ami bár vadonatúj tervezés volt, akkor még a régi RD-0110 jelű hajtóművel szerelték fel.

December 27-én startolt el az 1b jelű változat, melynek már a hajtóműve is új volt. Az RD-0124-est egy Fregat gyorsító segítette, hogy kellő magasságba tudják juttatni a földszerű exobolygókat kutató francia COROT műholdat. A rakéta kerozin és oxigén hajtóanyaggal rendelkező kategóriájának legjobb karakterisztikáival bírt, emelési kapacitása közel egy tonnára növekedett.


A nyáron újabb Szojuz-2-1b emelkedik a magasba, ami ha folytatja sikeres szereplését fel fogja váltani a sokat látott, jelenleg is szolgálatban álló Szojuz-U és Molina-M kilövőeszközöket, nyilatkozott az orosz űrerők parancsnoka, Vlagyimir Popovkin vezérezredes. "A Szojuz-2 fejlesztése és repülési tesztjei nagy lépés az optimális orosz hordozórakéta flotta kialakítása felé, ami megoldana számos védelmi, tudományos, társadalmi és gazdasági kérdést" - taglalta Popovkin, aki a Szojuz-2 legnagyobb erejének a kizárólag orosz gyártású alkatrészeket tartja.

A napokban aláírt európai-orosz egyezmény értelmében a Szojuzok külön kilövőállást kapnak Kourouban, Európa űrkikötőjében. Az orosz fél az éghajlati különbségek miatt a Szojuz-2 1a fokozatának egy módosított változatával, a Szojuz-ST-vel rukkolt elő, alkalmazkodva többek közt az egyenlítői klímához és a tengeri szállításhoz, illetve ahhoz a tényhez, hogy a kirakodáskor az űrrakéta egyes részei víz alá kerülnek.

Az első kilövésre 2008-ban kerül sor, ekkor egy ausztrál Optus telekommunikációs műholdat állítanak geostacionárius pályára. Kourou egyenlítő közeli elhelyezkedése az orosz fél számára is hordoz egy előnyt, innen ugyanis jóval nagyobb súlyú rakományokat is fel tudnak juttatni, szemben Bajkonurral, vagy Pleszeckkel, ami jelentős kereskedelmi lehetőséget ígér a Szojuz-ST-nek, mely cserében adottságaival lehetővé teszi Kourou számára az emberi űrprogramokba történő bekapcsolódást.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • NEXUS6 #35
    "Volt még az amcsiknak egy nagyon jó rakétájuk, igaz tervezőasztalon amit a Mars utazásra terveztek."

    Erre gondoltál?

    NEXUS

    (Jó név!;)))
  • cain #34
    ez nem ezen múlik. azért ilyen az arány, mert a jenkik minden pénzüket a shuttle fejlesztésébe ölték. a mai napig nincsen használható rakétaprogramjuk.
  • NEXUS6 #33
    Terv szintjén, még a Shuttle sem volt rossz:
    - 2 repülés között 2 hetes újra-előkészítési idő,
    - összeállítás után 43 órával indítható,
    - a rendszer üzemképes marad bármely rendszerkomponens meghibásodása esetén illetve biztosítja a személyzet túlélését még 2 alrendszer kiesése esetén is,
    - első kilövési idő 1977
    stb.

    Namost ugye a rendszerrel szembeni követelményekből ezek nem jöttek be.
    A RAND corp. illetve még jó néhány független testület kimutatta, hogy a hagyományoshoz képest nem fog költségmegtakarítást jelenteni.
  • Sanyix #32
    Hát max terv lehetett, valóság nem, mert akkor tudnék róla... nameg tervben minden lehet nagyon erős és jó...
  • Sanyix #31
    Energia nem csak első fokozat volt. Földkörül pályára tudta teljesen emelni a burant(vagy bármilyen más 100tonnás terhet), csak ezt ugye nem tette meg teljesen, csak kb 250x30km-es pályára, hasonlóan az űrsiklóhoz, hogy az utolsó fokozat(űrsiklónál az üzemanyagtartály) is belépjen a légkörbe a másik oldalon, és elégjen, mint az űrsiklónál. A burannak csak az űrsikló oms hajtóművéhez hasonló hajtóműve volt, amivel ezt a 250x30km-es pályát mondjuk 250x250-re emelte, meg az orbitális manővereket hajtotta végre. buran-energia végülis olyan mint egy sts, csak itt a főhajtóművek az üzemanyagtartályon vannak, nem a siklón. Aztán megszüntették a programot, és jól tették, mert kb hasonlót bukott volna mint az sts rendszer. Viszont az energia megmaradt, és tervezgetik a felhasználását, pl a holdutazásnál, bár a gyorsítórakétáit jópár éve használják a zenit rakéták első fokozatánál. Mellesleg ez a legnagyobb teherbírású rakéta.
  • Randal #30
    Volt még az amcsiknak egy nagyon jó rakétájuk, igaz tervezőasztalon amit a Mars utazásra terveztek. Csak mikor bejött Carter bácsi űrsiklós hülyesége, még a tervek is eltűntek. Állítólag az még az orosznál is jobb volt...
    Ha erről valaki tud egy kicsit bővebbet légyszi irja már le, mert érdekelne nagyon.
  • teddybear #29
    Nekem igen. Nem néztem utána, de úgy emlékszem, az orosz űrrepűlőgép volt. Nagyobb, 30 tonna terhelhetőséggel, az Energia, vagy hogy is hívják, rakétával, mint első fokozattal. Egyszer repült, automatikus vezérléssel, majd taccsra tették. Sajnos.
  • Fen3gyerek #28
    emberek, emberek a Buran szó mond nektek vmit? ;-)
  • Sanyix #27
    Nem lehet nem rakétákra alapozni, mert az űrben nincs más megfelelő teljesítményű meghajtás, de amíg a légkörben van az űrhajó az ki kéne használni.
    Egyébként meg az egyszerre ember, és teherszállítás eléggé halott dolog, jobb ha külön külön járművel csinálják, kevesebb a hibalehetőség. Az oroszok így csinálják. Egy teherszállító repülőn, vagy hajón, vagy egy kamionon is általában csak a személyzet utazik, utas nem...
  • sgbo #26
    ja csak egy rakétával nem tudsz felvinni mellette még x embert is. lásd ISS esete meg Hubble.... Űrsikló nélkül nem lehetett megoldani.
    Elve jó az űrsiklónak, csakhát kiderült hogy megbízhatatlan és drága. Általad említett Venture Star megoldotta volna ezirányú gondokat, csakhát ugye a pénz nagy úr...
    50 év óta mindenki kivétel nélkül rakétákra alapoz. itt a hiba. persze örülünk nekik mert megbízhatóak, csakhát így semmi előrelépés.