Hunter
Kiválasztották az Orion kivitelezőjét
A NASA megnevezte az Egyesült Államok következő generációs űrhajója, az Orion tervezésével, fejlesztésével és megépítésével megbízott fővállalkozóját.
A többség számára egyáltalán nem volt meglepetés, hogy a választás az Atlas és a Delta rakétákat szállító Lockheed Martinra esett, annak ellenére, hogy mindeddig emberek szállítására alkalmas űrhajót még nem építettek. Az űrrepülési óriás 3,9 milliárd dollárt kap az űrügynökségtől az Apollo-korszak kapszuláira emlékeztető űrjármű megvalósításáért, mellyel elsősorban a Hold-utazásokat kívánja lebonyolítani a NASA. Az alapból négyszemélyes kapszulát úgy tervezik meg, hogy kisebb átalakításokkal hat főt is szállíthasson. Ez leginkább a Nemzetközi Űrállomás taxijáratai miatt vált kritériummá, az állomás ugyanis - amint befejeződtek az összeszerelési munkálatok - hatfőnyi legénységgel fog üzemelni.
A NASA sajtóközleménye szerint leghamarabb 2014-ben indulhat az első emberi küldetés az Orionnal, a Holdra történő leszállásra pedig 2020-nál előbb nem igen számíthatunk. A távlati tervek között szerepel a Mars-utazás is, erre azonban már szót sem vesztegettek, annyira távoli még a dolog.
A Lockheed Martin tavaly júliusban a Northrop Grummann/Boeing párossal párhuzamban kezdte meg a munkát a NASA számára az akkor még Crew Exploration Vehicle néven futó jármű kialakítása céljából. A Northrop-Boeing konzorcium azt a Rockwellt szorította ki az első körben, mely az Apollo űrhajókat és az űrsiklókat is jegyzi. A két vállalkozás a második körben koncepció-tanulmányokat, követelményelemzéseket és előzetes tervrajzokat készített, melyből a Lockheed került ki győztesen.
A készülő jármű alkatrészeit a Lockheed alvállalkozókkal fogja gyártatni. Saját kézben főként a mérnöki munkák, valamint az összeszerelés és a tesztelés marad, előbbi többségében a Johnson, utóbbiak a Kennedy Űrközpontban zajlanak majd, de mind a 10 NASA-központ hozzájárul az Orion műszaki munkálataihoz.
Az Orionnak a személyszállító mellett lesz egy teherszállító változata is, egyes részei többször is felhasználhatók lesznek, bár erről még nincsenek konkrét információk. Ami bizonyos, hogy a hőpajzsot minden egyes visszatérés után cserélni fogják. Valószínűsíthető, hogy csak a külső burkot fogják időről időre pótolni, a teljes beltér a műszerekkel együtt hosszú távra készül majd.
Az Apollóval ellentétben az Orion szilárd felszínen fog landolni, akárcsak az orosz Szojuz kapszulák. Feljuttatásukról két új, bővíthető rakéta, az Ares 1 és Ares 5 fognak gondoskodni. A kritikusok mindenesetre továbbra is visszalépésnek tartják az új programot.
A többség számára egyáltalán nem volt meglepetés, hogy a választás az Atlas és a Delta rakétákat szállító Lockheed Martinra esett, annak ellenére, hogy mindeddig emberek szállítására alkalmas űrhajót még nem építettek. Az űrrepülési óriás 3,9 milliárd dollárt kap az űrügynökségtől az Apollo-korszak kapszuláira emlékeztető űrjármű megvalósításáért, mellyel elsősorban a Hold-utazásokat kívánja lebonyolítani a NASA. Az alapból négyszemélyes kapszulát úgy tervezik meg, hogy kisebb átalakításokkal hat főt is szállíthasson. Ez leginkább a Nemzetközi Űrállomás taxijáratai miatt vált kritériummá, az állomás ugyanis - amint befejeződtek az összeszerelési munkálatok - hatfőnyi legénységgel fog üzemelni.
A NASA sajtóközleménye szerint leghamarabb 2014-ben indulhat az első emberi küldetés az Orionnal, a Holdra történő leszállásra pedig 2020-nál előbb nem igen számíthatunk. A távlati tervek között szerepel a Mars-utazás is, erre azonban már szót sem vesztegettek, annyira távoli még a dolog.
A Lockheed Martin tavaly júliusban a Northrop Grummann/Boeing párossal párhuzamban kezdte meg a munkát a NASA számára az akkor még Crew Exploration Vehicle néven futó jármű kialakítása céljából. A Northrop-Boeing konzorcium azt a Rockwellt szorította ki az első körben, mely az Apollo űrhajókat és az űrsiklókat is jegyzi. A két vállalkozás a második körben koncepció-tanulmányokat, követelményelemzéseket és előzetes tervrajzokat készített, melyből a Lockheed került ki győztesen.
A készülő jármű alkatrészeit a Lockheed alvállalkozókkal fogja gyártatni. Saját kézben főként a mérnöki munkák, valamint az összeszerelés és a tesztelés marad, előbbi többségében a Johnson, utóbbiak a Kennedy Űrközpontban zajlanak majd, de mind a 10 NASA-központ hozzájárul az Orion műszaki munkálataihoz.
Az Orionnak a személyszállító mellett lesz egy teherszállító változata is, egyes részei többször is felhasználhatók lesznek, bár erről még nincsenek konkrét információk. Ami bizonyos, hogy a hőpajzsot minden egyes visszatérés után cserélni fogják. Valószínűsíthető, hogy csak a külső burkot fogják időről időre pótolni, a teljes beltér a műszerekkel együtt hosszú távra készül majd.
Az Apollóval ellentétben az Orion szilárd felszínen fog landolni, akárcsak az orosz Szojuz kapszulák. Feljuttatásukról két új, bővíthető rakéta, az Ares 1 és Ares 5 fognak gondoskodni. A kritikusok mindenesetre továbbra is visszalépésnek tartják az új programot.
