Hunter
Nem maradhatunk ki az űrversenyből
Egy francia parlamenti csoport szerint már javában tart a második globális űrverseny, melyből lassan már csak Európa hiányzik, írja a SPACE.com.
A csoport szerint Kína legutóbbi műhold elleni csapásmérése, valamint Hold-expedíciós tervei, mellyel India is rendelkezik, mind a második űrverseny kezdetének a jelei, melyből az EU-nak sem szabadna kimaradnia. A csoport jelentése szerint az USA, Kína, India és Oroszország egyaránt növelte űrköltségvetését, ami jól mutatja, hogy a világűr továbbra is stratégiai fontossággal bír mind katonai, mind kereskedelmi alkalmazásait tekintve.
Ezzel szemben Európa fokozatos leszakadást mutat, amit a pénzügyi befektetések megduplázásával és a tagországok űrtevékenységének jobb koordinálásával, meglévő rendszereik kompatibilitásának növelésével lehetne megállítani. Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország mind különböző műholdas kommunikációs rendszereket használ, és időnként versenybe is szállnak egymással egy-egy üzlet megszerzéséért.
A jelentés szerzői, Christian Cabal és Henri Revol szenátor, mindketten régóta elkötelezték magukat a francia és az európai űrbefektetések népszerűsítése mellett, mondván, Európa nem engedheti meg magának, hogy túlságosan leszakadjon az Egyesült Államoktól.
A domináns USA mellé azonban erőteljesen zárkózik Kína és India, akik jelentős befektetéseket eszközöltek az utóbbi időben, Kína harmadikként önerőből juttatott embert a világűrbe. Oroszország szintén újjáéleszteni látszik űrszektorát, amit jól mutat, hogy az oroszok egyes források szerint 1999 óta megtízszerezték az ágazatra fordított kiadásaikat.
A jelentés bevezetőjében az elmúlt időszak jelentős eseményeit taglalja, melyek közt megtalálható az USA űrkutatási irányváltása, középpontjában a Holdra tervezett emberi jelenléttel, valamint az ehhez kapcsolódó állandó holdbázissal. Itt szerepelnek Kína emberi űrrepülései, valamint Holddal kapcsolatos tervei; egy indiai orbitális kapszula nemrég lezajlott, légkörön kívüli sikeres tesztje, valamint Kína műhold-likvidáló rakétatesztje.
Az ESA tagállamok 2005 decemberében megegyeztek, hogy "előnyben részesítik" az európai rakétákat, az Ariane 5-öt és a még fejlesztés alatt álló Vegát, amikor csak "műszakilag és pénzügyileg lehetséges". A franciák szerint ennél jóval konkrétabb fogalmazásra és nagyobb elkötelezettségre lenne szükség, melynek hangot is adtak, az űrügynökség azonban figyelmen kívül hagyta. A jelentés szerint az Ariane-5 legerősebb változatát képessé kellene tenni arra, hogy 5 éven belül űrhajósokat juttasson fel a világűrbe.
Emellett az ESA fontolgatja egy Oroszország által kifejlesztett nukleáris fűtő technológia megvásárlását Európa Mars-kutató programjához. Az ESA tudományos bizottsága szerint a nukleáris hajtómű technológiának mindenképpen megfontolás tárgyát kell képeznie azoknál az űreszközöknél, melyek célpontjai a Naptól túl távol esnek, ezáltal nem számíthatnak a napenergiára. A téma azonban elég érzékenynek bizonyult Európában és az ESA azóta sem kötelezte el magát egy teljes körű, atommeghajtási kutatás mellett.
A francia csoport javasolta a Francia Atomenergia Bizottságnak, hogy ipari partnerei bevonásával kezdjen bele a kutatási és fejlesztési munkálatokba, míg az európai kormányokat arra biztatják, hogy adjanak hathatós segítséget azon cégeknek, amelyek szuborbitális repülési rendszereket fejlesztenek, elősegítve az űrturizmus európai iparágának kifejlődését.
A csoport szerint Kína legutóbbi műhold elleni csapásmérése, valamint Hold-expedíciós tervei, mellyel India is rendelkezik, mind a második űrverseny kezdetének a jelei, melyből az EU-nak sem szabadna kimaradnia. A csoport jelentése szerint az USA, Kína, India és Oroszország egyaránt növelte űrköltségvetését, ami jól mutatja, hogy a világűr továbbra is stratégiai fontossággal bír mind katonai, mind kereskedelmi alkalmazásait tekintve.
Ezzel szemben Európa fokozatos leszakadást mutat, amit a pénzügyi befektetések megduplázásával és a tagországok űrtevékenységének jobb koordinálásával, meglévő rendszereik kompatibilitásának növelésével lehetne megállítani. Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország mind különböző műholdas kommunikációs rendszereket használ, és időnként versenybe is szállnak egymással egy-egy üzlet megszerzéséért.
A jelentés szerzői, Christian Cabal és Henri Revol szenátor, mindketten régóta elkötelezték magukat a francia és az európai űrbefektetések népszerűsítése mellett, mondván, Európa nem engedheti meg magának, hogy túlságosan leszakadjon az Egyesült Államoktól.
A domináns USA mellé azonban erőteljesen zárkózik Kína és India, akik jelentős befektetéseket eszközöltek az utóbbi időben, Kína harmadikként önerőből juttatott embert a világűrbe. Oroszország szintén újjáéleszteni látszik űrszektorát, amit jól mutat, hogy az oroszok egyes források szerint 1999 óta megtízszerezték az ágazatra fordított kiadásaikat.
A jelentés bevezetőjében az elmúlt időszak jelentős eseményeit taglalja, melyek közt megtalálható az USA űrkutatási irányváltása, középpontjában a Holdra tervezett emberi jelenléttel, valamint az ehhez kapcsolódó állandó holdbázissal. Itt szerepelnek Kína emberi űrrepülései, valamint Holddal kapcsolatos tervei; egy indiai orbitális kapszula nemrég lezajlott, légkörön kívüli sikeres tesztje, valamint Kína műhold-likvidáló rakétatesztje.
Az ESA tagállamok 2005 decemberében megegyeztek, hogy "előnyben részesítik" az európai rakétákat, az Ariane 5-öt és a még fejlesztés alatt álló Vegát, amikor csak "műszakilag és pénzügyileg lehetséges". A franciák szerint ennél jóval konkrétabb fogalmazásra és nagyobb elkötelezettségre lenne szükség, melynek hangot is adtak, az űrügynökség azonban figyelmen kívül hagyta. A jelentés szerint az Ariane-5 legerősebb változatát képessé kellene tenni arra, hogy 5 éven belül űrhajósokat juttasson fel a világűrbe.
Emellett az ESA fontolgatja egy Oroszország által kifejlesztett nukleáris fűtő technológia megvásárlását Európa Mars-kutató programjához. Az ESA tudományos bizottsága szerint a nukleáris hajtómű technológiának mindenképpen megfontolás tárgyát kell képeznie azoknál az űreszközöknél, melyek célpontjai a Naptól túl távol esnek, ezáltal nem számíthatnak a napenergiára. A téma azonban elég érzékenynek bizonyult Európában és az ESA azóta sem kötelezte el magát egy teljes körű, atommeghajtási kutatás mellett.
A francia csoport javasolta a Francia Atomenergia Bizottságnak, hogy ipari partnerei bevonásával kezdjen bele a kutatási és fejlesztési munkálatokba, míg az európai kormányokat arra biztatják, hogy adjanak hathatós segítséget azon cégeknek, amelyek szuborbitális repülési rendszereket fejlesztenek, elősegítve az űrturizmus európai iparágának kifejlődését.