Hunter
Túl sztatikus lesz a Hold az embereknek?
A Hold gyarmatosítóinak szó szerint megrázó élményben lehet részük, állítja egy amerikai tudóscsoport a Nature magazinban.
A Berkeley Egyetem kutatása szerint a Hold felszíne időről időre több ezer Volt sztatikus elektromossággal töltődhet fel, ami az elektronikus berendezéseket tönkretevő kisüléseket eredményezhet, valamint porfelhőket hozhat létre, melyek beszivárogva a műszerekbe szintén nem sok jóval kecsegtetnek. Különösen aggasztó, hogy a feltöltődést okozhatja a kedvezőtlen űridőjárás is, amikor az űrhajósoknak fokozottan szükségük lenne felszereléseikre az előrejelzéshez és a megelőzéshez.
A kutatást vezető Jasper Halekas abból indult ki, hogy a Hold felszíne feltöltődhet, amikor a napszél elektromosan töltött részecskéi végigsöpörnek rajta. Rájött, hogy a folyamat nyomot hagyhatott a NASA Lunar Prospector szondájának adathalmazában is, ami 1998-99 között keringett a Hold körül. A kutatók átvizsgálták a begyűjtött adatokat, melyek azt mutatták, hogy a felszínen létrejövő elektromos mezők elérhetik a 4500 Voltos erősséget. Ez, ha az elektromos mező kiterjedése nem túl nagy, már több mint elég a fémberendezések tönkretételéhez, míg az űrhajósokat megvédené űrruhájuk szigetelése.
A Berkeley megfigyelései egészen nagy területekre vonatkoztak, így Halekas kénytelen volt elismerni, hogy a lokális mezők erejére vonatkozóan nem tudnak semmi biztosat mondani, az is könnyen meglehet, hogy ha egy mező nagyon kiterjedt, akkor nem okoz semmilyen észlelhető hatást.
A kutatás szerint két esemény okozhatja a felszín feltöltődését. Az egyik, amikor a Hold a Föld mágneses csóváján halad keresztül, a másik pedig a napviharok kitörése, amikor nagy energiájú részecskék egész serege lökődik ki a Napból. Az elsőre még fel is lehet készülni, a napkitörésekre és az űridőjárás viszontagságaira azonban nem igazán. A napvihar kezdetének észleléséhez nélkülözhetetlenek az elektronikus műszerek, azonban a felszín töltődésével ezek a műszerek pont akkor mennének tönkre, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk.
Saját bőrünkön tapasztalhatjuk mire képes egy-egy hevesebb napvihar a földi rendszerekre nézve, éppen ezért a Holdon, ahol semmilyen védelem nincs a töltött részecskék zápora ellen, a veszély hatványozottan fennáll. A műszerekben keletkező károk azonban elenyészők az élő szervezetre mértekhez képest, melyek a radioaktív sugárzáshoz hasonlóan roncsolják a sejteket, így egy napvihar végzetes lehet a felszínen tartózkodó űrhajósra.
A NASA üdvözölte a kutatást, mivel a holdfelszín töltöttségével kapcsolatosan alig rendelkeznek adatokkal. Dale Ferguson, a Marshall Űrrepülő Központ tudósa szerint a Holdon létrejövő töltések hasonlóak a műholdakon napviharok alkalmával mértekhez, hozzátéve, hogy a kisülések elleni védelemhez már rendelkeznek a szükséges technikákkal, többek közt különleges burkolóanyagokkal. A gondot inkább a porfelhők képződése jelentheti. A feltöltődött porrészecskék taszítják egymást, így lebegő porfelhők jönnek létre, melyeket már az Apollo küldetések is észleltek.
A finom, mindenhez hozzátapadó, és a szigeteléseken is átszivárgó holdpor fogós kérdés a NASA számára is, akik már megtapasztalták hatásait. A felszínen lebegő por az Apollo űrhajósainak még az űrjármű tisztántartásához tervezett porszívóját is eltömítette.
A Berkeley Egyetem kutatása szerint a Hold felszíne időről időre több ezer Volt sztatikus elektromossággal töltődhet fel, ami az elektronikus berendezéseket tönkretevő kisüléseket eredményezhet, valamint porfelhőket hozhat létre, melyek beszivárogva a műszerekbe szintén nem sok jóval kecsegtetnek. Különösen aggasztó, hogy a feltöltődést okozhatja a kedvezőtlen űridőjárás is, amikor az űrhajósoknak fokozottan szükségük lenne felszereléseikre az előrejelzéshez és a megelőzéshez.
A kutatást vezető Jasper Halekas abból indult ki, hogy a Hold felszíne feltöltődhet, amikor a napszél elektromosan töltött részecskéi végigsöpörnek rajta. Rájött, hogy a folyamat nyomot hagyhatott a NASA Lunar Prospector szondájának adathalmazában is, ami 1998-99 között keringett a Hold körül. A kutatók átvizsgálták a begyűjtött adatokat, melyek azt mutatták, hogy a felszínen létrejövő elektromos mezők elérhetik a 4500 Voltos erősséget. Ez, ha az elektromos mező kiterjedése nem túl nagy, már több mint elég a fémberendezések tönkretételéhez, míg az űrhajósokat megvédené űrruhájuk szigetelése.A Berkeley megfigyelései egészen nagy területekre vonatkoztak, így Halekas kénytelen volt elismerni, hogy a lokális mezők erejére vonatkozóan nem tudnak semmi biztosat mondani, az is könnyen meglehet, hogy ha egy mező nagyon kiterjedt, akkor nem okoz semmilyen észlelhető hatást.
A kutatás szerint két esemény okozhatja a felszín feltöltődését. Az egyik, amikor a Hold a Föld mágneses csóváján halad keresztül, a másik pedig a napviharok kitörése, amikor nagy energiájú részecskék egész serege lökődik ki a Napból. Az elsőre még fel is lehet készülni, a napkitörésekre és az űridőjárás viszontagságaira azonban nem igazán. A napvihar kezdetének észleléséhez nélkülözhetetlenek az elektronikus műszerek, azonban a felszín töltődésével ezek a műszerek pont akkor mennének tönkre, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk.
Saját bőrünkön tapasztalhatjuk mire képes egy-egy hevesebb napvihar a földi rendszerekre nézve, éppen ezért a Holdon, ahol semmilyen védelem nincs a töltött részecskék zápora ellen, a veszély hatványozottan fennáll. A műszerekben keletkező károk azonban elenyészők az élő szervezetre mértekhez képest, melyek a radioaktív sugárzáshoz hasonlóan roncsolják a sejteket, így egy napvihar végzetes lehet a felszínen tartózkodó űrhajósra.A NASA üdvözölte a kutatást, mivel a holdfelszín töltöttségével kapcsolatosan alig rendelkeznek adatokkal. Dale Ferguson, a Marshall Űrrepülő Központ tudósa szerint a Holdon létrejövő töltések hasonlóak a műholdakon napviharok alkalmával mértekhez, hozzátéve, hogy a kisülések elleni védelemhez már rendelkeznek a szükséges technikákkal, többek közt különleges burkolóanyagokkal. A gondot inkább a porfelhők képződése jelentheti. A feltöltődött porrészecskék taszítják egymást, így lebegő porfelhők jönnek létre, melyeket már az Apollo küldetések is észleltek.
A finom, mindenhez hozzátapadó, és a szigeteléseken is átszivárgó holdpor fogós kérdés a NASA számára is, akik már megtapasztalták hatásait. A felszínen lebegő por az Apollo űrhajósainak még az űrjármű tisztántartásához tervezett porszívóját is eltömítette.