A létesítményt a Hold valamelyik sarkvidékén építenék fel lépésről lépésre, kihasználva a szinte megszakítás nélküli napfényt és a felszínen található erőforrásokat.

Az első emberi holdutazások 2020 környékén veszik kezdetüket. A leszállóegységek négyfős legénységet szállítanak majd az égitestre, akik egy-egy hétig dolgoznak majd a felszínen. Az infrastruktúra fokozatosan fog kiépülni, a program tervezői szerint néhány év alatt elegendő energia és erőforrás áll majd a NASA új Globális Kutatási Stratégiájának központi eleme, a holdbázis rendelkezésére ahhoz, hogy állandó személyzettel működhessen. A személyzet hat havonta váltaná egymást, olvasható a feladatra véghezviteléhez speciálisan létrehozott Kutatási Rendszerek Küldetés Direktorátusának (ESMD) anyagában, melynek egyik vezetője az egykori űrsikló parancsnok, Scott Horowitz.

A veterán űrhajós legoptimistább jóslata szerint 2024-ben nyerheti el azt a formáját és felszereltségét az állomás, mellyel már alkalmas lehet a folyamatos emberi jelenlét kiszolgálására és fenntartására. Az építést tervező mérnökök a Hold sarkvidéki területeit vizsgálják a bázis lehetséges helyszíneként, mivel ott a legbőségesebb a napfény ellátás, ami rendkívül fontos az energiatermelés szempontjából, illetve bőséggel fellelhetők az oxigén, rakéta-üzemanyag és más anyagok előállításához szükséges erőforrások.

A Holdon megvalósítandó állandó emberi jelenlét az alapja a Bush elnök által 2004 januárjában felvázolt emberi űrkutatási előirányzatoknak, ezt igyekszik megvalósítani a NASA fentebb már említett, 14 nemzetközi űrügynökséggel, űrrepülési cégekkel, mérnökökkel és tudósokkal együttműködésben született Globális Kutatási Stratégiájával.

George W. Bush 2010-ben határozta meg a Nemzetközi Űrállomás elkészültét és egyben az űrsikló flotta nyugállományba vonulását, valamint egy új emberi űrhajórendszer kialakítását. Az elnök 2020-ra látta megvalósíthatónak a USA visszatérését a Holdra, ami immár az emberi marsutazások első számú lépőkövévé nőtte ki magát.

Az ESMD munkáját a NASA egy munkacsoportja, a Hold Építészeti Csapat segíti, akik megállapították, hogy a legelőnyösebb megoldás egy napenergiával működő sarkvidéki bázis lenne. Hogy melyik féltekén, az még nem eldöntött. Érdekes, hogy alig van ismeretanyagunk a Hold sarkvidékeiről, jelen pillanatban többet tudunk a jóval távolabb fekvő Mars bolygóról. A hiányosságokat a robotszondáknak kell majd pótolniuk, melyek nagyban hozzájárulnak majd a helyszín kiválasztásához.

A holdbázissal az űrügynökség megtanulná a Hold természetes erőforrásainak alkalmazását, függetlenítve magát a Földtől, valamint számtalan szülőbolygónkon csak nehezen elvégezhető tudományos vizsgálat lebonyolításával megkezdheti az előkészületeket egy marsutazásra.

A Hold-program az űrsikló program és az űrállomás építésének lecsengésével nyer majd teret. 2008-ban indul az első felderítő műhold, illetve ugyanebben az évben veszik kezdetüket az új Ares 1 rakéta tesztjei, melyek az űrsiklókat váltó Orion űrkapszulákat emelik a magasba. Az első ilyen repülésre 2009-ben kerülhet sor, ekkor egy ember nélküli Oriont állítanak alacsony földkörüli pályára.

Az emberi repülések az új eszközzel várhatóan 2014-ben veszik kezdetüket, ekkor kerül kipróbálásra egy nagyobb súlyú rakomány szállítására is alkalmas kilövő jármű, ami többek közt az emberi leszállóegységeket juttatja ki a világűrbe. Ezekről azonban még semmilyen konkrétummal nem szolgált az űrügynökség.