A tudomány jelen állása szerint égi kísérőnk, a Hold geológiai aktivitást tekintve körülbelül 3 milliárd éve dermedt mozdulatlanságba burkolózott. Azonban egy, a rendelkezésre álló adatok friss elemzéséből készült tanulmány mindennek ellentmondani látszik.

A Brown Egyetem geológusai, Peter Schulz és Carle Pieters, valamint Matthew Staid a Planetary Science Institute munkatársa szerint nem is olyan rég még vulkanikus gázok szabadultak fel a Holdon. A Nature magazinban publikált munkájuk három szálon igyekszik alátámasztani azt az állítást, hogy a felszínt még 1-10 millió évvel ezelőtt is alakítgatta vulkanikus tevékenység. A kutatók egy D alakú területre, az Inára összpontosítottak, melyet egykor az Apollo küldetések is szemrevételeztek.

A felszíni jegyek szokatlan élessége elsőként Schultz figyelmét keltette fel, akiben rögtön felmerült a gyanú, hogy ezek egészen biztosan nem több milliárd éves képződmények. A felszíni jegyek legfeljebb 50 millió évig maradnak ilyen élesek, utána a Földön a szél és a víz, a légkör nélküli Holdon pedig az apró űrkőzetek folytonos ostroma szépen lassan elkoptatja azokat.


Az Apollo-felvételek egyike a D alakú Ina szerkezetről
A kutatók összevetették az Ina szerkezetét más, korukat tekintve ismert területekkel, és végül egy 2 millió évhez közeli eredményt kaptak. A másik árulkodó jel a becsapódási kráterek alacsony száma volt. A 8 négyzetkilométeres területről készült felvételeken mindössze két 30 méternél nagyobb becsapódási krátert sikerült beazonosítaniuk, ami arányait tekintve nagyon hasonló az Apollo 16 leszállóhelyétől nem messze meghúzódó South Ray kráterhez, melynek kilökődött felszíni kőzeteit hosszú ideje használják a holdfelszín más jegyeinek kormeghatározásához. A szóban forgó kőzeteket körülbelül 2 millió évesre datálják a szakértők.

És végül a harmadik szál az Ina mélyedéseinek és a friss kráterek üledékei spektrális jeleinek összehasonlításából adódik. A felszíni üledékek mállásával megváltoznak a visszavert fény hullámhosszai, az albedo kevésbé fényes, az 1000 nm és 750 nm hullámhossz közötti fény aránya pedig növekszik. Talán mondani sem kell, hogy ez a módszer is azt mutatta, hogy az INA felszíne kivételesen fiatalnak számít.

Amúgy az említett felszínen nem fedezhető fel robbanás által kilökött magma, sokkal inkább gyorsan távozó gázokra utaló jeleket észleltek a szakavatott szemek. Ez az értelmezés azért is vonzó a geológusok számára, mert az Ina pont két hosszirányú völgy metszéspontjában fekszik, éppen úgy, ahogy a Föld geológiailag aktív területeinek többsége.


Ez a kép a felszín korát és összetételét jelzi. A kék szín a felszínre került bazaltos anyagot jelöli, úgy az Inánál, mint az egyik nem túl távoli becsapódási kráter esetében
A kutatók több ilyen metszéspontot is szemügyre vettek és kiderült, hogy az Ina nem egyedi jelenség. Biztosat természetesen csak mintavételezés után lehetne mondani, így nem csoda hogy ezek a területek máris előkelő helyet foglalnak el a jövő mintagyűjtő expedícióinak listáin.

A Hold inaktivitását már jó ideje megkérdőjelezik, különösen az amatőr csillagászok által észlelt felszíni pöffenetek és fényvillanások miatt. Nem könnyű elcsípni egy-egy ilyen jelenséget, ami ha valóban gázkibocsátásból adódik, akkor egyetlen másodperc alatt végbe megy, és az általa felkavart por is leülepszik fél percen belül.