Hunter
Antik füvészkönyvek a ma gyógyászatában
Az amerikai Mayo Klinika kutatása bebizonyította, hogy a mai gyógyszerészeknek igenis van mit tanulniuk az ősi gyógyítóktól.
Kutatók egy 1650-ben íródott könyvben bukkantak rá a hasmenést okozó baktérium elleni, egy számunkra új, hatásos kezelésre. Maga a betegség és kezelése nem egy nagy horderejű dolog, a Mayo szakemberei munkájukkal elsősorban az antik forrásokban rejlő növényi alapú hatóanyagok felkutathatóságára szerették volna felhívni a figyelmet.
Közhelyesen szólva: "fűben, fában orvosság van", és valóban, a természet a gyógyító ágensek felbecsülhetetlen forrását nyújtja. Az aszpirint például eredetileg a fehér fűz kérgéből nyerték, míg a rák kemoterápiás kezeléséhez alkalmazott Taxol hatóanyaga egy a Csendes-óceán partvidékén honos tiszafaféle kéregből származik.
Évezredeken át az emberek világszerte a növényvilág gyógyító anyagaival kezelték magukat, így nem volt nehéz levonni a következtetést, mely szerint érdemes a régi írásos emlékekben kutakodni az elfeledett gyógyszerek után, melyek a szervezet számára jobban feldolgozhatók, mint a különféle kemikáliák.
Ezek felkutatása azonban nem akármilyen felkészültséget igényel, hiszen bár a szövegek a digitális technikák fejlettségének köszönhetően gyorsan elemezhetőek, komoly problémát okozhat az idegen nyelv, a régi betűtípusok és a terminológiai különbségek. A siker érdekében a Mayo Klinika igen szokatlan és színes társaságot verbuvált össze Rumphius, valódi nevén Georg Eberhard Rumpf német naturalista "Ambonese Herbal" című, több mint három és fél évszázada íródott könyvének átvizsgálásához. A csapatban a Mayo kutatói mellett helyet kapott egy szamoai sámán, egy etnobotanikus, azaz a néprajzi növénytan ismerője, egy botanikus, aki behelyettesítette az ősi növény neveket a jelenkoriakkal, valamint két adatbázis szakértő is.
Az antikváriumi kincsnek is beillő könyv egy indonéz sziget, Ambon gyógynövény tradícióit dolgozza fel. Ebben szól Rumphius egy növénykivonat jótékony hatásáról, ami a modern gyógyászatban is beazonosítható. Az atun fából nyert kivonatot a kutatók is tesztelték és az előzetes eredmények egybevágnak a 17. századi botanikus feljegyzéseivel, mely szerint a gyógykészítmény a hasmenés minden válfaját szinte azonnal, rendkívüli hatékonysággal szünteti meg. A kötet éppen ezért fel is hívja a figyelmet, hogy olyan betegségeknél mint a vérhas, rendkívül óvatosan kell használni, mivel ebben az esetben "nem jó ha túl gyorsan szakítják félbe a betegséget illetve a szenvedést".
Kutatók egy 1650-ben íródott könyvben bukkantak rá a hasmenést okozó baktérium elleni, egy számunkra új, hatásos kezelésre. Maga a betegség és kezelése nem egy nagy horderejű dolog, a Mayo szakemberei munkájukkal elsősorban az antik forrásokban rejlő növényi alapú hatóanyagok felkutathatóságára szerették volna felhívni a figyelmet.
Közhelyesen szólva: "fűben, fában orvosság van", és valóban, a természet a gyógyító ágensek felbecsülhetetlen forrását nyújtja. Az aszpirint például eredetileg a fehér fűz kérgéből nyerték, míg a rák kemoterápiás kezeléséhez alkalmazott Taxol hatóanyaga egy a Csendes-óceán partvidékén honos tiszafaféle kéregből származik.Évezredeken át az emberek világszerte a növényvilág gyógyító anyagaival kezelték magukat, így nem volt nehéz levonni a következtetést, mely szerint érdemes a régi írásos emlékekben kutakodni az elfeledett gyógyszerek után, melyek a szervezet számára jobban feldolgozhatók, mint a különféle kemikáliák.
Ezek felkutatása azonban nem akármilyen felkészültséget igényel, hiszen bár a szövegek a digitális technikák fejlettségének köszönhetően gyorsan elemezhetőek, komoly problémát okozhat az idegen nyelv, a régi betűtípusok és a terminológiai különbségek. A siker érdekében a Mayo Klinika igen szokatlan és színes társaságot verbuvált össze Rumphius, valódi nevén Georg Eberhard Rumpf német naturalista "Ambonese Herbal" című, több mint három és fél évszázada íródott könyvének átvizsgálásához. A csapatban a Mayo kutatói mellett helyet kapott egy szamoai sámán, egy etnobotanikus, azaz a néprajzi növénytan ismerője, egy botanikus, aki behelyettesítette az ősi növény neveket a jelenkoriakkal, valamint két adatbázis szakértő is.
Az antikváriumi kincsnek is beillő könyv egy indonéz sziget, Ambon gyógynövény tradícióit dolgozza fel. Ebben szól Rumphius egy növénykivonat jótékony hatásáról, ami a modern gyógyászatban is beazonosítható. Az atun fából nyert kivonatot a kutatók is tesztelték és az előzetes eredmények egybevágnak a 17. századi botanikus feljegyzéseivel, mely szerint a gyógykészítmény a hasmenés minden válfaját szinte azonnal, rendkívüli hatékonysággal szünteti meg. A kötet éppen ezért fel is hívja a figyelmet, hogy olyan betegségeknél mint a vérhas, rendkívül óvatosan kell használni, mivel ebben az esetben "nem jó ha túl gyorsan szakítják félbe a betegséget illetve a szenvedést".
Hajrá.