Hunter
Nem provokálta támadóját a krokodil vadász
A tüskés rája rendkívül ritkán támad emberre, a kérdés az, hogy ennek ellenére hogyan tudott halálos sebet ejteni a természetbúvár Steve Irwinen?
Steve Irwin, a hajmeresztő mutatványairól elhíresült ausztrál természetfilmes legújabb műsorának forgatásán lelte halálát, amit rögzített a kamera. Irwin ezúttal egy tüskés ráját követett nyomon operatőrével, melyről köztudott, hogy nem egy veszélytelen példány, emberre azonban rendkívül ritkán támad. A felvételt, ami jelenleg az ausztrál hatóságok kezében van, megnézte Irwin menedzsere, John Stanton is. Elmondása szerint a krokodilvadásznak még volt ereje kihúzni a tüskét a mellkasából, mielőtt beállt volna a halál.
Ben Cropp, Irwin operatőrének beszámolója szerint viszonylag sekély, 1,5-2 méteres vízben dolgoztak, ahol egy 1 méter átmérőjű, körülbelül 100 kilós példányt filmeztek, ami hirtelen megtorpant és védekező állásba helyezkedett, majd meglendítette tüskés farkát. A rája feltehetőleg veszélyben érezte magát, mivel Irwin ekkor mellette, az operatőr pedig előtte helyezkedett el. A tüskés rája ostorszerű farkán egy éles, méreggel bevont tüske helyezkedik el, amit csak védekezésre használ, emberre pedig szinte soha nem támad, nyilatkoztak a szakértők.
Az operatőr és a videofelvételt kielemző queenslandi rendőrfőkapitány is úgy nyilatkozott, hogy a forgatás során nem provokálták, vagy ijesztették meg a ráját. Irwin halálában két tényező játszott főszerepet, a rája tüskéjének szokatlanul nagy mérete, valamint a szúrás helye.
A rája méretével egyenes arányban nő a méreg erőssége is, mégsem ez volt a legkritikusabb pontja a támadásnak, hanem az a tény hogy a jókora tüske szinte átfúrta az ausztrál mellkasát, a tüske távozása pedig tovább súlyosította a sebet.
Az eddig dokumentált rájatámadásoknál többnyire a végtagok sérültek, ám mint fentebb is említettük rendkívül ritkák az ilyen esetek. Ausztráliában ennek ellenére két esetet is feljegyeztek, amikor a tüske szívtájékon érte az áldozatokat: az utolsó hasonló 1988-ban, míg előtte 1930-ban zajlott le.
Steve Irwin, a hajmeresztő mutatványairól elhíresült ausztrál természetfilmes legújabb műsorának forgatásán lelte halálát, amit rögzített a kamera. Irwin ezúttal egy tüskés ráját követett nyomon operatőrével, melyről köztudott, hogy nem egy veszélytelen példány, emberre azonban rendkívül ritkán támad. A felvételt, ami jelenleg az ausztrál hatóságok kezében van, megnézte Irwin menedzsere, John Stanton is. Elmondása szerint a krokodilvadásznak még volt ereje kihúzni a tüskét a mellkasából, mielőtt beállt volna a halál.Ben Cropp, Irwin operatőrének beszámolója szerint viszonylag sekély, 1,5-2 méteres vízben dolgoztak, ahol egy 1 méter átmérőjű, körülbelül 100 kilós példányt filmeztek, ami hirtelen megtorpant és védekező állásba helyezkedett, majd meglendítette tüskés farkát. A rája feltehetőleg veszélyben érezte magát, mivel Irwin ekkor mellette, az operatőr pedig előtte helyezkedett el. A tüskés rája ostorszerű farkán egy éles, méreggel bevont tüske helyezkedik el, amit csak védekezésre használ, emberre pedig szinte soha nem támad, nyilatkoztak a szakértők.
Az operatőr és a videofelvételt kielemző queenslandi rendőrfőkapitány is úgy nyilatkozott, hogy a forgatás során nem provokálták, vagy ijesztették meg a ráját. Irwin halálában két tényező játszott főszerepet, a rája tüskéjének szokatlanul nagy mérete, valamint a szúrás helye.
A rája méretével egyenes arányban nő a méreg erőssége is, mégsem ez volt a legkritikusabb pontja a támadásnak, hanem az a tény hogy a jókora tüske szinte átfúrta az ausztrál mellkasát, a tüske távozása pedig tovább súlyosította a sebet. Az eddig dokumentált rájatámadásoknál többnyire a végtagok sérültek, ám mint fentebb is említettük rendkívül ritkák az ilyen esetek. Ausztráliában ennek ellenére két esetet is feljegyeztek, amikor a tüske szívtájékon érte az áldozatokat: az utolsó hasonló 1988-ban, míg előtte 1930-ban zajlott le.
