SG.hu·
Spanyolnáthával a madárinfluenza ellen
Újjáélesztették az I. Világháború után több tízmillió embert elpusztító vírust egy magas biztonsági szintű amerikai laboratóriumban, hogy segítségével felvehessék a harcot a madárinfluenza egyre növekvő fenyegetésével.
Meglepő módon az 1918-19-ben tomboló H1N1 vírus, közismertebb nevén a spanyolnátha maga is egy madárinfluenza törzs volt, ami átterjedt az emberekre - állítják az előzetes elemzések alapján a tudósok. A spanyolnátha nem kevesebb, mint 50 millió ember halálát okozta, ezzel kivívta magának a 20. század legnagyobb járványa címet. A tüsszögéssel és enyhe lázzal kezdődő betegség a tüdőt vette célba és pár nap alatt elvitte a megfertőződött pácienseket, akiknek tönkre tett tüdeje gyakran telítődött vérrel.
A kutatók egy, a betegségben elhunyt és Alaszka fagyott altalajában konzerválódott nő tüdőszövetein vizsgálták meg miért lehetett az 1918-as vírus ennyire veszélyes. A ritka minták genetikai maradványainak ingerlésével a csapat pontosan rekonstruálta a vírus nyolc génjének kódjait. Ezután a génszekvenciákat baktériumokba ültették, majd sejtvonalakba juttattatták, így többszörözve a vírus összes protein-kódoló részét. A több mint nyolcvan évvel ezelőtt eltűnt kórokozó augusztusban éledt újjá az Egyesült Államok Járványügyi Központjának (CDC) egyik magas biztonsági szintű laboratóriumában, ahol a vírust egereken, csirke embriókon és emberi tüdőszöveten tesztelték. Hogy felmérjék veszélyességét, az újraalkotott vírus egyes génjeit más influenza vírusok génjeivel helyettesítették. Az egereknél ugyanazt a hatást érte el, mint az embereknél a háború után, rendkívül gyorsan terjedt és pusztította el áldozatait.
A súlyos károsodásért az elemzések szerint egy haemagglutinin-kódoló gén a felelős, ez teszi lehetővé a vírusnak, hogy összekapcsolódjon a tüdő sejtjeivel. Nagy szerepet játszik további három gén is, melyek polimeráz enzimeket kódolva a vírus alapvető szaporodási mechanizmusát alkotják meg. A felfedezések azért érdekesek, mert segítségükkel jobban behatárolhatók a vírus azon pontjai melyek ellen a gyógyszereknek és oltóanyagoknak fel kell venniük a harcot.
Dr. Jeffrey Taubenberger, az amerikai Fegyveres Erők Kórtani Intézetének munkatársa úgy vélekedett, hogy az 1918-as vírus szintén egy madárinfluenza törzs volt, csupán az aminosavaik számában tapasztalható némi eltérés, viszont három olyan részlet is van az 1918-as vírus genetikai kódjában, melyek mutálódtak, és feltűnő hasonlóságot mutatnak az eddig csak madarakban megtalált influenza vírus kódjaival. Ha ez igaz, akkor tovább fokozódik a H5N1 vírus körül kialakult pánik, ami eddig csupán 60 ember halálát okozta, a szakértők jelentős része szerint azonban megismétlődhet a múlt századi pusztítás, különösen, ha egy emberi influenza törzzsel egyesül. A vírus nem könnyen terjed át a madarakról az emberre, vagy emberről emberre. A fő aggály, hogy a vírus mutálódhat, olyan géneket szerez, ami fertőzőbbé és gyorsabban terjedővé teszi. Időközben többen aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a CDC csupán a második biztonsági szinten kezeli az 1918-as vírust.
Ezen a szinten a kutatók légzősisakokat viselnek, azonban "űrruhájuk" nem teljesen szigetelt. A legmagasabb szinten olyan kórokozókat tartanak, melyek ellen nincs semmilyen ellenszer, miközben az újjá élesztett vírus ellen sincs jelenleg semmilyen tesztelt gyógyszer.
Meglepő módon az 1918-19-ben tomboló H1N1 vírus, közismertebb nevén a spanyolnátha maga is egy madárinfluenza törzs volt, ami átterjedt az emberekre - állítják az előzetes elemzések alapján a tudósok. A spanyolnátha nem kevesebb, mint 50 millió ember halálát okozta, ezzel kivívta magának a 20. század legnagyobb járványa címet. A tüsszögéssel és enyhe lázzal kezdődő betegség a tüdőt vette célba és pár nap alatt elvitte a megfertőződött pácienseket, akiknek tönkre tett tüdeje gyakran telítődött vérrel.
A kutatók egy, a betegségben elhunyt és Alaszka fagyott altalajában konzerválódott nő tüdőszövetein vizsgálták meg miért lehetett az 1918-as vírus ennyire veszélyes. A ritka minták genetikai maradványainak ingerlésével a csapat pontosan rekonstruálta a vírus nyolc génjének kódjait. Ezután a génszekvenciákat baktériumokba ültették, majd sejtvonalakba juttattatták, így többszörözve a vírus összes protein-kódoló részét. A több mint nyolcvan évvel ezelőtt eltűnt kórokozó augusztusban éledt újjá az Egyesült Államok Járványügyi Központjának (CDC) egyik magas biztonsági szintű laboratóriumában, ahol a vírust egereken, csirke embriókon és emberi tüdőszöveten tesztelték. Hogy felmérjék veszélyességét, az újraalkotott vírus egyes génjeit más influenza vírusok génjeivel helyettesítették. Az egereknél ugyanazt a hatást érte el, mint az embereknél a háború után, rendkívül gyorsan terjedt és pusztította el áldozatait. A súlyos károsodásért az elemzések szerint egy haemagglutinin-kódoló gén a felelős, ez teszi lehetővé a vírusnak, hogy összekapcsolódjon a tüdő sejtjeivel. Nagy szerepet játszik további három gén is, melyek polimeráz enzimeket kódolva a vírus alapvető szaporodási mechanizmusát alkotják meg. A felfedezések azért érdekesek, mert segítségükkel jobban behatárolhatók a vírus azon pontjai melyek ellen a gyógyszereknek és oltóanyagoknak fel kell venniük a harcot.
Dr. Jeffrey Taubenberger, az amerikai Fegyveres Erők Kórtani Intézetének munkatársa úgy vélekedett, hogy az 1918-as vírus szintén egy madárinfluenza törzs volt, csupán az aminosavaik számában tapasztalható némi eltérés, viszont három olyan részlet is van az 1918-as vírus genetikai kódjában, melyek mutálódtak, és feltűnő hasonlóságot mutatnak az eddig csak madarakban megtalált influenza vírus kódjaival. Ha ez igaz, akkor tovább fokozódik a H5N1 vírus körül kialakult pánik, ami eddig csupán 60 ember halálát okozta, a szakértők jelentős része szerint azonban megismétlődhet a múlt századi pusztítás, különösen, ha egy emberi influenza törzzsel egyesül. A vírus nem könnyen terjed át a madarakról az emberre, vagy emberről emberre. A fő aggály, hogy a vírus mutálódhat, olyan géneket szerez, ami fertőzőbbé és gyorsabban terjedővé teszi. Időközben többen aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a CDC csupán a második biztonsági szinten kezeli az 1918-as vírust. Ezen a szinten a kutatók légzősisakokat viselnek, azonban "űrruhájuk" nem teljesen szigetelt. A legmagasabb szinten olyan kórokozókat tartanak, melyek ellen nincs semmilyen ellenszer, miközben az újjá élesztett vírus ellen sincs jelenleg semmilyen tesztelt gyógyszer.