Hunter
Magyar régészek kutatnak Szudánban
Hazatért első ásatási időszakáról a Magyar Merowe Régészeti Expedíció. Szerkesztőségünk csütörtökön a szudáni Nílus-völgy leletmentésére kiutazott csapat tagjaitól kapott meghívást 2006-os eredményeik ismertetésére.
A Nílus 4. kataraktájánál készülő Merowe-projekt egy, a méreteiben csak a híres Asszuáni-gáthoz hasonló méretű építkezést takar. Ha valakinek ez új információ, ne csodálkozzon, Szudán elszigeteltsége miatt a tervezet csak igen mérsékelt nemzetközi publicitást kapott. Akárcsak az asszuáni, a Merowe-gát is egy hatalmas új tavat fog kialakítani a sivatagos térségben, víz alá vonva az emberiség történetét felvonultató, páratlan leletgazdagságú területet.
A régésztársadalom megpróbálja menteni a menthetőt. A British Museum és a Gdanszki Egyetem munkatársai első terepbejárásaik alkalmával több mint 2000 lelőhelyet mértek fel, igyekezve felhívni kollégáik figyelmét a 160 kilométer hosszúságú zónában található értékekre, melyeket legkésőbb 2008-ban végleg elnyelhet a víz. Asszuánnal szemben Merowe egy szélesebb, szórtabb területet képvisel a leletmentés szempontjából.
Lassányi Gábor és Faragó Zsuzsanna, a projekt vezetői
A Lassányi Gábor régész által vezetett hat fős magyar expedíció egy 16 kilométeres szakaszt kapott a Nílus bal partján, Észak-Szudán világvégének tűnő el-Ganaet települése közelében. A civilizáció vívmányaitól mentes, elektromos- és ivóvízhálózat nélküli falu extrém munka- és lakhatási körülményeket jelentett a csapatnak. Magáról az utazásról és életkörülményeikről Faragó Zsuzsanna történész, arabista tartott rövid beszámolót, aki egyben a helyi lakossággal való kommunikáció kapcsa is volt.
El-Ganaet
Elmondása szerint a magyar kutatókat barátságosan fogadták a helyiek, annak ellenére, hogy a duzzasztógát hatására létrejövő tó végett tervezett kitelepítések miatt elég feszült a hangulat a lakosság körében, ahol a bő ruhák alá bújtatott kések a mindennapi viselet részét képzik. A csapat nem tudott házat bérelni, a falu népe azonban felajánlotta a helyi iskola egy termét és vendégszobáját, ahol az expedíció időnként sivatagi rókák és gekkók társaságában tölthette az éjszakákat.
A mintegy 8-10 ezer évet szinte érintetlenül átvészelő terület részét képzi a legkorábbi ismert afrikai királyságoknak, többek közt az Egyiptommal szomszédos és a kultúrából sok elemet átültető, több mint 1200 éven át fennálló Napata királyságnak. Az ásatási szezon rövidsége miatt a csapat munkája mindössze két hónapra, januárra és februárra korlátozódott, azonban így is sikerült felmérniük az adott terület több mint 50%-át, több rendkívül érdekes és egyedülálló leletet térképezve fel, melyek feltárása a következő, 2007-es szezonra vár. Az érdemi munkáról Lassányi Gábor számolt be.
A fémlétra szerves eleme volt a felmérési munkának
A magyarok terepmunkára kapott területe régészetileg fehér foltnak számított, térképezettsége minimális, az expedíció kizárólag műholdképekről ismerte leendő munkahelyét. A területen korábban soha nem folyt tudományos régészeti munka, annak ellenére nem, hogy már az első bejárás alkalmával egyértelművé vált, a terület rejti az ősi afrikai királyságok emlékeit, melyek mellett a középkori keresztény emlékek és az azt követő muszlim vallás is jól megférni látszanak. Furcsa volt a bemutatott felvételeken látni az egymás mellett elhelyezkedő, különböző vallásokhoz tartozó síremlékek sorát.
A terepmunka első részében 54 lelőhelyet azonosítottak be. A feltárt legkorábbi emlékek a pattintott kőkorszak középső időszakából származó kőeszközök, legalább 40-50 ezer évesek.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Fontos eredménynek számít az i.e. 3-2. évezredből, az úgynevezett Kerma kultúrához tartozó lelőhelyek előkerülése, melyek emlékei az utóbbi évekig csak Núbia északabbi vidékeiről voltak ismertek. A Kerma kultúra területén az i.e. 2. évezredben hatalmas királyság jött létre, ami folyamatos kereskedelmi kapcsolatban állt a szomszédos Egyiptommal. Kerma királyai uralták a Belső-Afrikából a Földközi-tenger felé irányuló luxuscikkek, elefántcsont, különleges fafajták, állatbőrök, drágakövek, fűszer- és gyógynövények kereskedelmét.
El-Ganaet környékén az egykori kultúrát kőből épült sírdombokból, tumuluszokból álló sírmezők és gazdagon díszített kerámiaedények képviselik. Az itt élők a szaharai zóna legkorábbi kerámia használóit testesítették meg. A legtöbb lelőhely ebből az időből származik, ami azt mutatja, hogy egykor ez a terület jóval kedvezőbb éghajlatú, sűrűbben lakott vidék lehetett. Erre utalnak a sziklarajzok is, melyeken hosszúszarvú szarvasmarhák láthatók - ezek ma már csak Szudán nyugati részén élnek meg. Észak-Szudán mára teljesen elsivatagosodott, a megművelhető területek a Nílus mentén sorakozó 50, legfeljebb 300 méter széles sávok, melyek után a települések kezdődnek.
A kutatás fő célja mégsem a Kerma, hanem az azt követő Napata, majd Meroitikus királyság néven ismert i.e. 8 és i.sz 4. század között fennálló birodalom felkutatása volt. Napata fekete fáraói közel 80 évig ültek Egyiptom trónján, ezt követően pedig Meroé királyai felügyelték a belső-afrikai kereskedelmet. Ez a korszak is képviselteti magát a területen, különösen a kor utolsó évszázadaiból származik gazdag emlékanyag.
Az egyik tumulusz
A sivatagi tájból jól kiemelkednek azok a gyakran 20 méter átmérőjű sírdombok, melyekbe értéktárgyaikkal együtt temették halottaikat. Az ásatások során több ilyen tumuluszt is feltárt a magyar csoport. A sírdombok némelyikét itt sem kerülték el a sírrablók, azonban számos érintetlen is akadt. Az egyikben találták azt az óvó fajansz amulettet, ami jól példázza az egyiptomi kultúra hatását: a gyöngysoron Hórusz szeme védte egykori tulajdonosát.
Kevéssé ismert tény, hogy Núbia lakói a Bizáncból és Egyiptomból érkező hittérítők hatására az i.sz. 6. században keresztény hitre tértek. Ennek ellenére váratlan leletnek számítanak azok az agyagból készült görög betűs feliratokat tartalmazó keresztény sírtáblák, melyek arról tanúskodnak, hogy ezen a vidéken a vártnál jóval elterjedtebb volt az írásbeliség a középkor folyamán.
Az egyiptomi kultúra nyomait viselő amulett
Az expedíció 2007-ben visszatér a területre. A terv véghezvihetőségéről szóló kérdésünkre Lassányi Gábor elmondta, megkezdik a felmért területek feltárását, amit a helybéli munkások végeznek egy-egy szakember vezetésével, illetve folytatódnak a felmérések is. Ami biztos, hogy igen feszített munka vár rájuk a rendelkezésre álló két hónapban, mivel márciustól olyan forróság uralja a területet, ami teljesen lehetetlenné teszi a munkát, hozzátéve, hogy az idő rövidség miatt lehetetlen mindent megmenteni ezért csak a legfontosabb, legérdekesebb területekre tudnak koncentrálni.
Ezek közé tartozik többek közt az Umm Sayal szigeten felfedezett, egy sziklacsúcsra emelt szárazkőből épült erőd, egy égetett téglából készült, feltételezett keresztény templom romjai és egy újkőkori táborhely. A feltárásokból származó leletek szinte kivétel nélkül a szudáni főváros múzeumának raktárában pihennek, melyek egy leletmegosztás keretében 2008-ban a Szépművészeti Múzeumba kerülnek, ahol megkezdik feldolgozásukat.
A magyar eredményekről a Kossuth Rádió május 27-én, szombaton 15 óra 05 perckor kezdődő Irodalmi Újság című adásában is lesz hallható egy összefoglaló, valamint egy Lassányi Gáborral és Faragó Zsuzsannával készült interjú.
A Nílus 4. kataraktájánál készülő Merowe-projekt egy, a méreteiben csak a híres Asszuáni-gáthoz hasonló méretű építkezést takar. Ha valakinek ez új információ, ne csodálkozzon, Szudán elszigeteltsége miatt a tervezet csak igen mérsékelt nemzetközi publicitást kapott. Akárcsak az asszuáni, a Merowe-gát is egy hatalmas új tavat fog kialakítani a sivatagos térségben, víz alá vonva az emberiség történetét felvonultató, páratlan leletgazdagságú területet.
A régésztársadalom megpróbálja menteni a menthetőt. A British Museum és a Gdanszki Egyetem munkatársai első terepbejárásaik alkalmával több mint 2000 lelőhelyet mértek fel, igyekezve felhívni kollégáik figyelmét a 160 kilométer hosszúságú zónában található értékekre, melyeket legkésőbb 2008-ban végleg elnyelhet a víz. Asszuánnal szemben Merowe egy szélesebb, szórtabb területet képvisel a leletmentés szempontjából.
Lassányi Gábor és Faragó Zsuzsanna, a projekt vezetői
A Lassányi Gábor régész által vezetett hat fős magyar expedíció egy 16 kilométeres szakaszt kapott a Nílus bal partján, Észak-Szudán világvégének tűnő el-Ganaet települése közelében. A civilizáció vívmányaitól mentes, elektromos- és ivóvízhálózat nélküli falu extrém munka- és lakhatási körülményeket jelentett a csapatnak. Magáról az utazásról és életkörülményeikről Faragó Zsuzsanna történész, arabista tartott rövid beszámolót, aki egyben a helyi lakossággal való kommunikáció kapcsa is volt.
El-Ganaet
Elmondása szerint a magyar kutatókat barátságosan fogadták a helyiek, annak ellenére, hogy a duzzasztógát hatására létrejövő tó végett tervezett kitelepítések miatt elég feszült a hangulat a lakosság körében, ahol a bő ruhák alá bújtatott kések a mindennapi viselet részét képzik. A csapat nem tudott házat bérelni, a falu népe azonban felajánlotta a helyi iskola egy termét és vendégszobáját, ahol az expedíció időnként sivatagi rókák és gekkók társaságában tölthette az éjszakákat.
A mintegy 8-10 ezer évet szinte érintetlenül átvészelő terület részét képzi a legkorábbi ismert afrikai királyságoknak, többek közt az Egyiptommal szomszédos és a kultúrából sok elemet átültető, több mint 1200 éven át fennálló Napata királyságnak. Az ásatási szezon rövidsége miatt a csapat munkája mindössze két hónapra, januárra és februárra korlátozódott, azonban így is sikerült felmérniük az adott terület több mint 50%-át, több rendkívül érdekes és egyedülálló leletet térképezve fel, melyek feltárása a következő, 2007-es szezonra vár. Az érdemi munkáról Lassányi Gábor számolt be.
A fémlétra szerves eleme volt a felmérési munkának
A magyarok terepmunkára kapott területe régészetileg fehér foltnak számított, térképezettsége minimális, az expedíció kizárólag műholdképekről ismerte leendő munkahelyét. A területen korábban soha nem folyt tudományos régészeti munka, annak ellenére nem, hogy már az első bejárás alkalmával egyértelművé vált, a terület rejti az ősi afrikai királyságok emlékeit, melyek mellett a középkori keresztény emlékek és az azt követő muszlim vallás is jól megférni látszanak. Furcsa volt a bemutatott felvételeken látni az egymás mellett elhelyezkedő, különböző vallásokhoz tartozó síremlékek sorát.
A terepmunka első részében 54 lelőhelyet azonosítottak be. A feltárt legkorábbi emlékek a pattintott kőkorszak középső időszakából származó kőeszközök, legalább 40-50 ezer évesek.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Fontos eredménynek számít az i.e. 3-2. évezredből, az úgynevezett Kerma kultúrához tartozó lelőhelyek előkerülése, melyek emlékei az utóbbi évekig csak Núbia északabbi vidékeiről voltak ismertek. A Kerma kultúra területén az i.e. 2. évezredben hatalmas királyság jött létre, ami folyamatos kereskedelmi kapcsolatban állt a szomszédos Egyiptommal. Kerma királyai uralták a Belső-Afrikából a Földközi-tenger felé irányuló luxuscikkek, elefántcsont, különleges fafajták, állatbőrök, drágakövek, fűszer- és gyógynövények kereskedelmét.
El-Ganaet környékén az egykori kultúrát kőből épült sírdombokból, tumuluszokból álló sírmezők és gazdagon díszített kerámiaedények képviselik. Az itt élők a szaharai zóna legkorábbi kerámia használóit testesítették meg. A legtöbb lelőhely ebből az időből származik, ami azt mutatja, hogy egykor ez a terület jóval kedvezőbb éghajlatú, sűrűbben lakott vidék lehetett. Erre utalnak a sziklarajzok is, melyeken hosszúszarvú szarvasmarhák láthatók - ezek ma már csak Szudán nyugati részén élnek meg. Észak-Szudán mára teljesen elsivatagosodott, a megművelhető területek a Nílus mentén sorakozó 50, legfeljebb 300 méter széles sávok, melyek után a települések kezdődnek.
A kutatás fő célja mégsem a Kerma, hanem az azt követő Napata, majd Meroitikus királyság néven ismert i.e. 8 és i.sz 4. század között fennálló birodalom felkutatása volt. Napata fekete fáraói közel 80 évig ültek Egyiptom trónján, ezt követően pedig Meroé királyai felügyelték a belső-afrikai kereskedelmet. Ez a korszak is képviselteti magát a területen, különösen a kor utolsó évszázadaiból származik gazdag emlékanyag.
Az egyik tumulusz
A sivatagi tájból jól kiemelkednek azok a gyakran 20 méter átmérőjű sírdombok, melyekbe értéktárgyaikkal együtt temették halottaikat. Az ásatások során több ilyen tumuluszt is feltárt a magyar csoport. A sírdombok némelyikét itt sem kerülték el a sírrablók, azonban számos érintetlen is akadt. Az egyikben találták azt az óvó fajansz amulettet, ami jól példázza az egyiptomi kultúra hatását: a gyöngysoron Hórusz szeme védte egykori tulajdonosát.
Kevéssé ismert tény, hogy Núbia lakói a Bizáncból és Egyiptomból érkező hittérítők hatására az i.sz. 6. században keresztény hitre tértek. Ennek ellenére váratlan leletnek számítanak azok az agyagból készült görög betűs feliratokat tartalmazó keresztény sírtáblák, melyek arról tanúskodnak, hogy ezen a vidéken a vártnál jóval elterjedtebb volt az írásbeliség a középkor folyamán.
Az egyiptomi kultúra nyomait viselő amulett
Az expedíció 2007-ben visszatér a területre. A terv véghezvihetőségéről szóló kérdésünkre Lassányi Gábor elmondta, megkezdik a felmért területek feltárását, amit a helybéli munkások végeznek egy-egy szakember vezetésével, illetve folytatódnak a felmérések is. Ami biztos, hogy igen feszített munka vár rájuk a rendelkezésre álló két hónapban, mivel márciustól olyan forróság uralja a területet, ami teljesen lehetetlenné teszi a munkát, hozzátéve, hogy az idő rövidség miatt lehetetlen mindent megmenteni ezért csak a legfontosabb, legérdekesebb területekre tudnak koncentrálni.
Ezek közé tartozik többek közt az Umm Sayal szigeten felfedezett, egy sziklacsúcsra emelt szárazkőből épült erőd, egy égetett téglából készült, feltételezett keresztény templom romjai és egy újkőkori táborhely. A feltárásokból származó leletek szinte kivétel nélkül a szudáni főváros múzeumának raktárában pihennek, melyek egy leletmegosztás keretében 2008-ban a Szépművészeti Múzeumba kerülnek, ahol megkezdik feldolgozásukat.
A magyar eredményekről a Kossuth Rádió május 27-én, szombaton 15 óra 05 perckor kezdődő Irodalmi Újság című adásában is lesz hallható egy összefoglaló, valamint egy Lassányi Gáborral és Faragó Zsuzsannával készült interjú.
