Hunter

Folytatódnak a japán szuperszonikus repülő tesztjei

A japán űrhivatal akár már a jövő hónap közepén lebonyolíthatja annak a nyíl alakú repülőgépnek a próbarepülését, amit a Concorde szuperszonikus utódjának szánnak.

Az Ausztrália számos kietlen területének egyike felett elvégzendő teszt háromévnyi csendnek vet véget az úgynevezett következő generációs szuperszonikus szállító repülőgép első próbaútjától számítva, ami akkor túl korán vált le hordozórakétájáról és a sivatagba csapódva fejezte be pályafutását. A Japán Űrrepülés-kutató Ügynökség (JAXA) szóvivője hangsúlyozta, hogy az eltelt időszakban több fejlesztést is végrehajtottak, ami garantálja, hogy ilyen hiba nem fordul elő többé.



A japánok jól tudják, hogy a hangsebesség kétszeresével történő pilóta nélküli repülés vízválasztónak számít a teljes program számára, így egy esetleges újabb kudarcba bele se mernek gondolni. A siker kikövezi az utat a további fejlesztések és kísérletek előtt, melynek végeredménye egy 300 utas szállítására és 2 Mach sebességre képes repülőgép, ami 4 óra alatt megteszi a Tokió és Los Angeles közötti utat. Emellett megerősítené a júniusban Franciaországgal kötött megállapodást, ami egy közös fejlesztési programról szól az elkövetkező három évre. A japánok nem csupán a franciák tapasztalatával gazdagodnak, de egyben átvállalják a költségek jelentős részét is.



A JAXA egy rakétára erősítve indítja kísérleti gépét az ausztrál Woomera tesztkörzetben szeptember 15. és október 15. között. A rakéta 20 kilométeres magasságba emeli a repülőgépet, majd 2 Mach sebességnél elereszti. A kísérlet célja aerodinamikai információk gyűjtése a gépről, ami 15 percnyi repülés után ejtőernyők segítségével ereszkedik vissza a földre.



Amennyiben a 10 millió dollárnak megfelelő 1,1 milliárd jen költésgű kísérlet sikerrel zárul megkezdődhetnek a további tesztelések, melyekhez már hajtóművel is ellátják a gépet, ez már bizonyított a teszteken. Ha sikerül a tervezet megvalósítása, az nagy előrelépést jelentene a szigetországnak a repülési iparágban. Japán a Boeing legnagyobb beszállítója, azonban saját repülőgépipara igen korlátozottnak mondható.

Korábban már beszámoltunk a japán-francia együttműködésről, akkor azonban még nem közölték a projektben résztvevő francia cégek listáját. Azóta azonban már pótolták ezt a hiányosságo. Francia részről az European Aeronautic Defence and Space, valamint a Safran Group, korábban a Snecma-Sagem szállt be a konzorciumba.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Caro #54
    Hát, ezt azért még majd meglátjuk ;)
    Ez is egy jó alternatíva lenne, csak azt próbálom meg keresni, hogy hogyan lehet még a hidrogén 143 MJ/kg-jánál is jobb energiasűrüséget elérni.
    Az űrhajóknál ez létkérdés lenne. Bár nem tartom kizártnak, hogy idővel fúziós reaktort fognak beléjük építeni.(már ha a földön lesz)
  • pipaxy #53
    Törheted a fejed bárhogy, a legjobb megoldás akkor is a kémiai energia marad. Lenn a földön tiszta úton hidrogént kell létrehozni, és azzal repüljön a repülő. Ha meg a hidrogén túl veszélyesnek minősíttetik, el kell égetni benne egy kis szenet, lesz belőle metán, azzal meg már azt csinálnak, amit akarnak…
  • pipaxy #52
    Emiatt nem valószínű mobil alkalmazás. Egyébként úgy tudom használják átmeneti energia tárolásra.

    Persze, hogy használják, a jövő autóiban is helyet kaphat, mint a fékezési energia tárolójaként, hasonlóan az ultrakondenzátorhoz.
  • Caro #51
    Akkor kell 4!
    De valahogy biztosan el lehet érni, hogy kioltsák egymást. ;)
    A legjobb az a mágneses lett volna :(
    Na mindegy, még gondolkodok, valami jó csak eszembe jut! :)
    Ha a kondenzátorok egy picit erősebbek lennének...
    Az egész géptörzsből meg szárnyakból kondenzátort csinálni! Az már jó nagy felület :D
    Végülis nagy feszültségen talán megoldható...
    100000 V-on 1 F már 10 Giga Joule-t jelent!
    Persze kicsit lehet sok az az 1 farad... :,(
    Meg 10 tonna kerozinban 400 van... :(
    Lehetne még rugóban is energiát tárolni! :)
  • NEXUS6 #50
    Na ja, de manőverezni sem igen fog a gép, a "giroszkoóphatás" miatt;)
  • Caro #49
    Nem gond. Kettő kell belőle, és nem lesz vele baj.
    Ellentétes irányba pörögnek, és nem lesz eredő perdületvektor. Meg biztonságosabb is, ha kettő van, mint egy.
  • BiroAndras #48
    A lendkerék hibája az perdület megmaradás. Emiatt nem valószínű mobil alkalmazás. Egyébként úgy tudom használják átmeneti energia tárolásra.
  • NEXUS6 #47
    Amúgy légkörben az arc-jetnél valszeg hatékonyabb a hidrodinamikus elektromos meghajtás (pl lifter ugye;)
  • [NST]Cifu #46
    Van egy harmadik is - a gép testét úgy igyekeznek kialakítani, hogy a lökéshullám minél gyengébben érje el a talajt. Ezen dolgoznak már egy ideje amerikában (QSP - Quiet Supersonic Plane) és a japánok is.

    Ajánlott irodalom:
    SSBD @ NASA
    Supersonic Aircraft Noise @ FAA
  • Caro #45
    Ennek utánanézem.
    Azt írja(http://www.szupravezetes.hu/), hogy a másodfajú a stabilabb, az elsőfajú sokkal kisebb indukciós teret bír el.
    És a magas hőmérsékletű anyagok is másodfajúak.
    A kutatások minél magasabb kritikus hőmérséklet, illetve minél nagyobb kötőerő elérésére irányulnak(ettől függ, hogy mekkora indukciót bír el).
    De ír egyéb megoldásokat is az energia tárolására, pl:forgási energia(lendkerék). Ez egy légmentes kamrában szupravezetővel lebegtetve elég jól megtartja a sebességét. Innen kezdve csak egy lépés ennek az energia átvitelre való felhasználása.
    A forgási energia a tömeggel egyenesen, a szögsebességgel pedig négyzetesen arányos. Ezért a szögsebességet érdemesebb növelni.
    Persze ennek is megvannak a maga korlátai, pl: az anyag mekkora centripetális erőt bír el. (meg a gravitációs hullámok is csökkentik a sebességet )
    Hadd jöjjek elő a kedvenc anyagommal :
    SWNT nanocsövek. Ezzel rengeteg energiát lehetne tárolni, hiszen óriási a szakítószilárdsága.