Hunter
Új légköri jelenséget látott a Columbia legénysége
Egy új légköri jelenséget csípett el videofelvételén a Columbia legénysége néhány nappal az űrsikló darabokra hullása előtt, sugallják a legfrissebb kutatási eredmények.
Az űrhajósok valós időben sugározták vissza a felvételt a NASA-nak, azonban az űrhivatal csupán hónapokkal a 16 napos küldetés 2003. február 1-i tragikus vége után adta ki a teljes adatmennyiséget. Az űrsikló a légkörbe való visszatérésekor bekövetkezett robbanásban mind a hét asztronauta életét vesztette. Yoav Yair és munkatársai az izraeli Ra'anana Egyetemen több mint egy évet töltöttek a videofelvétel elemzésével, amit eredetileg a légköri por tanulmányozása céljából készítettek. Azonban a felvétel egyik filmkockáján - ami mindössze 33 milliszekundumot jelent - egy rejtélyes vöröses ragyogás látható a 2003. január 20-i éjszakai égbolton.
"Nem vagyok biztos abban, mit is láttunk" - mondta Yair. "Csak azt tudom, hogy nem olyasvalami, ami szokványos - ez valami rendkívüli volt." A ragyogás körülbelül 150 kilométerrel az óceán felett alakult ki, Madagaszkár közelében és nem köthető a zivatarokhoz.
A felső vörös vonal a Föld horizontja, balra az utolsó napsugarak láthatók
Ez éles ellentétet mutat a hasonló magasságokban lévő más tiszavirág-életű eseményekkel, melyek fel-felvillannak, amikor elektromos áram halad felfelé a 10 kilométeres magasságban elhelyezkedő villámló felhőkből. A magas légköri elektro-optikai emisszióknak nevezett esetek medúza, lefelé mutató répa vagy fánk alakot öltenek és hajlamosak a villámlás helyétől 70 kilométeres horizontális távolságban létrejönni.
Azonban az űrsikló kamerája által rögzített legközelebbi villámlás 800 kilométerre volt a megmagyarázhatatlan ragyogástól, amit TIGER névre kereszteltek, ez a Mulandó Vörös Ionoszferikus Fénykisugárzás (Transient Ionospheric Glow Emission in Red) kifejezés angol kezdőbetűiből áll össze. A legtöbb ilyen jelenség a legközelebb eső villámcsapástól számítva pár milliszekundumon belül megjelenik, azonban a TIGER-nek 250 milliszekundumra volt szüksége hogy láthatóvá váljon a fent említett villámlás után, ami arra utal, hogy a két eseménynek nincs köze egymáshoz.
Yair szerint még egy villámoktól hemzsegő zivatar is valószínűtlen hogy előidézné a TIGER-t. Egyes elméleti szakemberek szerint az erős villámcsapások elektron sugarakat küldhetnek ki, melyek a Föld mágneses mezejének vonalai mentén egészen távoli helyekre is kilövellnek. Ciprus felett, ami egy Madagaszkárnál véget érő mágneses "hurok" kiindulópontja, kialakult egy villám a megfelelő időben, azonban ez nem a megfelelő villám típus volt, mivel negatív töltést küldött a föld felé, nem pedig a jelenség kialakulásához szükséges pozitívot.
Walter Petersen, az amerikai Alabama Egyetem villámlási szakértője, aki nem vett részt az izraeliek munkájában, egyetért abban, hogy a Columbia-videó esetében egy villámlástól független, új eseményről van szó. "Az én tippem valamilyen meteor lenne, valami, ami fentről érkezett le a légkörbe" - nyilatkozott a New Scientist magazinnak. Yair azonban úgy véli, az új megfigyelés nem illik bele egy meteor profiljába. A meteorok jóval fényesebb ragyogást idéznek elő mint amit ebben az esetben láthattak, mitöbb, a meteorok hosszú csíkot húznak maguk után, ami több száz milliszekundumig látható marad. Szerinte fogunk még találkozni ezzel az új légköri "fajjal" a műholdak vagy a Nemzetközi Űrállomás jövőbeli megfigyelései során.
Az űrhajósok valós időben sugározták vissza a felvételt a NASA-nak, azonban az űrhivatal csupán hónapokkal a 16 napos küldetés 2003. február 1-i tragikus vége után adta ki a teljes adatmennyiséget. Az űrsikló a légkörbe való visszatérésekor bekövetkezett robbanásban mind a hét asztronauta életét vesztette. Yoav Yair és munkatársai az izraeli Ra'anana Egyetemen több mint egy évet töltöttek a videofelvétel elemzésével, amit eredetileg a légköri por tanulmányozása céljából készítettek. Azonban a felvétel egyik filmkockáján - ami mindössze 33 milliszekundumot jelent - egy rejtélyes vöröses ragyogás látható a 2003. január 20-i éjszakai égbolton.
"Nem vagyok biztos abban, mit is láttunk" - mondta Yair. "Csak azt tudom, hogy nem olyasvalami, ami szokványos - ez valami rendkívüli volt." A ragyogás körülbelül 150 kilométerrel az óceán felett alakult ki, Madagaszkár közelében és nem köthető a zivatarokhoz.
A felső vörös vonal a Föld horizontja, balra az utolsó napsugarak láthatók
Ez éles ellentétet mutat a hasonló magasságokban lévő más tiszavirág-életű eseményekkel, melyek fel-felvillannak, amikor elektromos áram halad felfelé a 10 kilométeres magasságban elhelyezkedő villámló felhőkből. A magas légköri elektro-optikai emisszióknak nevezett esetek medúza, lefelé mutató répa vagy fánk alakot öltenek és hajlamosak a villámlás helyétől 70 kilométeres horizontális távolságban létrejönni.
Azonban az űrsikló kamerája által rögzített legközelebbi villámlás 800 kilométerre volt a megmagyarázhatatlan ragyogástól, amit TIGER névre kereszteltek, ez a Mulandó Vörös Ionoszferikus Fénykisugárzás (Transient Ionospheric Glow Emission in Red) kifejezés angol kezdőbetűiből áll össze. A legtöbb ilyen jelenség a legközelebb eső villámcsapástól számítva pár milliszekundumon belül megjelenik, azonban a TIGER-nek 250 milliszekundumra volt szüksége hogy láthatóvá váljon a fent említett villámlás után, ami arra utal, hogy a két eseménynek nincs köze egymáshoz.
Yair szerint még egy villámoktól hemzsegő zivatar is valószínűtlen hogy előidézné a TIGER-t. Egyes elméleti szakemberek szerint az erős villámcsapások elektron sugarakat küldhetnek ki, melyek a Föld mágneses mezejének vonalai mentén egészen távoli helyekre is kilövellnek. Ciprus felett, ami egy Madagaszkárnál véget érő mágneses "hurok" kiindulópontja, kialakult egy villám a megfelelő időben, azonban ez nem a megfelelő villám típus volt, mivel negatív töltést küldött a föld felé, nem pedig a jelenség kialakulásához szükséges pozitívot.
Walter Petersen, az amerikai Alabama Egyetem villámlási szakértője, aki nem vett részt az izraeliek munkájában, egyetért abban, hogy a Columbia-videó esetében egy villámlástól független, új eseményről van szó. "Az én tippem valamilyen meteor lenne, valami, ami fentről érkezett le a légkörbe" - nyilatkozott a New Scientist magazinnak. Yair azonban úgy véli, az új megfigyelés nem illik bele egy meteor profiljába. A meteorok jóval fényesebb ragyogást idéznek elő mint amit ebben az esetben láthattak, mitöbb, a meteorok hosszú csíkot húznak maguk után, ami több száz milliszekundumig látható marad. Szerinte fogunk még találkozni ezzel az új légköri "fajjal" a műholdak vagy a Nemzetközi Űrállomás jövőbeli megfigyelései során.
