Hunter
Ismeretlen villámtípust vizsgálnak
Tudósok az atmoszféra egy megdöbbentő titkát fedezték fel, hatalmas villámnyalábokat melyek a felhőkből felfelé, a felső atmoszférába csapnak ki közel 100 kilométeres magasságba.
Az általunk is jól ismert villámcsapásokkal ellentétben ezek a fényes sugarak a rendkívül ritka levegőben hatalmas fákra emlékeztető akár 80 kilométer magas alakzatokat alkotnak, állítja egy tajvani kutatók által közzétett tanulmány.
"Ezek a dolgok annyira látványosak és megdöbbentőek, főleg hogy csupán most bukkantunk rájuk" - mondta Walt Lyons az amerikai FMA Research légkör tudósa, aki a villám kutatások területére szakosodott. "Olyan ez mintha a biológusok bejelentenék, hogy egy új emberi testrészt fedeztek fel" - mondta Lyons. "Azt hittük mindent tudunk, ami odafent történik."
A tanulmány, melyet Han-Tzong Su, a Cheng Kuang Nemzeti Egyetem tudósa vezet, alacsony fényű kamerák alkalmazásával 2002 júliusában a sziget déli csücskénél örökített meg öt hatalmas villámnyalábot, mely a viharfelhőkből felfelé távozott a Dél-kínai tenger felett. A hatalmas villámok jellemzően egy másodpercen belül eltűnnek és szabad szemmel rendkívül nehéz az észlelésük, magyarázták a kutatók.
A Nature magazin csütörtöki számában megjelent tanulmány azt is megfigyelte, hogy négy villám rendkívül alacsony frekvenciájú rádióhullámokat keltett, melyek kihatással lehetnek a globális rádiókommunikációra, tette hozzá Victor Pasko, a Penn State villamosmérnöki kara részéről. 1990-ben Pasko a villámlás egy másik formáját dokumentálta, kék sugarakat, melyek szintén felfelé áramlanak, azonban nem jutnak olyan magasra, vagy terjednek szét olyan látványosan, mint a mostani tanulmányban leírt jelenség.
A hatalmas felfelé nyúló villámok valószínűleg azért kerülték el a tudósok figyelmét, mert főként az óceánok felett alakulnak ki. A különböző nagy magasságú villámlások nem jelentenek veszélyt a repülőgépekre, mivel nagyon széles területen terjednek szét az úgynevezett ionoszférában. Lyons szerint esetleg a NASA-nak lenne oka tanulmányozni a jelenséget, bár valószínűleg az űrhajókra nézve is csak minimális veszélyt jelent.
Ugyan még egyetlen tanulmány sem vizsgálta a nagy magasságú villámlások a felső atmoszférára gyakorolt hatását, a tudósok feltételezik, hogy szerepet játszhat az ózonképződésben.
Az általunk is jól ismert villámcsapásokkal ellentétben ezek a fényes sugarak a rendkívül ritka levegőben hatalmas fákra emlékeztető akár 80 kilométer magas alakzatokat alkotnak, állítja egy tajvani kutatók által közzétett tanulmány.
"Ezek a dolgok annyira látványosak és megdöbbentőek, főleg hogy csupán most bukkantunk rájuk" - mondta Walt Lyons az amerikai FMA Research légkör tudósa, aki a villám kutatások területére szakosodott. "Olyan ez mintha a biológusok bejelentenék, hogy egy új emberi testrészt fedeztek fel" - mondta Lyons. "Azt hittük mindent tudunk, ami odafent történik."
A tanulmány, melyet Han-Tzong Su, a Cheng Kuang Nemzeti Egyetem tudósa vezet, alacsony fényű kamerák alkalmazásával 2002 júliusában a sziget déli csücskénél örökített meg öt hatalmas villámnyalábot, mely a viharfelhőkből felfelé távozott a Dél-kínai tenger felett. A hatalmas villámok jellemzően egy másodpercen belül eltűnnek és szabad szemmel rendkívül nehéz az észlelésük, magyarázták a kutatók.
A Nature magazin csütörtöki számában megjelent tanulmány azt is megfigyelte, hogy négy villám rendkívül alacsony frekvenciájú rádióhullámokat keltett, melyek kihatással lehetnek a globális rádiókommunikációra, tette hozzá Victor Pasko, a Penn State villamosmérnöki kara részéről. 1990-ben Pasko a villámlás egy másik formáját dokumentálta, kék sugarakat, melyek szintén felfelé áramlanak, azonban nem jutnak olyan magasra, vagy terjednek szét olyan látványosan, mint a mostani tanulmányban leírt jelenség.
A hatalmas felfelé nyúló villámok valószínűleg azért kerülték el a tudósok figyelmét, mert főként az óceánok felett alakulnak ki. A különböző nagy magasságú villámlások nem jelentenek veszélyt a repülőgépekre, mivel nagyon széles területen terjednek szét az úgynevezett ionoszférában. Lyons szerint esetleg a NASA-nak lenne oka tanulmányozni a jelenséget, bár valószínűleg az űrhajókra nézve is csak minimális veszélyt jelent.
Ugyan még egyetlen tanulmány sem vizsgálta a nagy magasságú villámlások a felső atmoszférára gyakorolt hatását, a tudósok feltételezik, hogy szerepet játszhat az ózonképződésben.