Naprendszerünk távoli nyúlványait feltehetőleg a régmúltban egy másik csillaggal bekövetkezett találkozás alakította ki, ami felszaggatta mindkét fiatal bolygórendszert, mint két egymáshoz érő körfűrész. A drámai találkozás, ha valóban megtörtént, idegen világokat rakhatott le az ismert bolygórendszeren túl.

A fenti szituációt naprendszerünk megmagyarázatlan megfigyeléseinek leírására találták ki, a folyamatot a NASA egy szuperszámítógépén szimulálták. "Elképzelhető, hogy a Naprendszer több objektuma is egy másik csillag körül alakult ki" - mondta Scott Kenyon, a Smithsonian Asztrofizikai Obszervatórium csillagásza. Nincs szilárd bizonyíték arra, hogy a Nap valaha is közeli kapcsolatba került volna egy másik csillaggal, azonban sok csillagász hiszi, hogy a Nap egy szoros csillagkupacban született meg, melyek mind ugyanabból a gázfelhőből jöttek létre. A galaxisban található legtöbb csillag ilyen, úgynevezett klaszterekben alakult ki. Az elméletek szerint a Nap később kidobódott a klaszterből.

A bolygók, üstökösök és aszteroidák kialakulásának kaotikus korai időszakában elképzelhető, hogy a Nap veszélyesen közel került egy másik csillaghoz, ahogy azt a tudósok már korábban is hangoztatták. Számos tanulmány próbálta már megmagyarázni a Naprendszer szerkezetét egy ilyen kölcsönhatással. Az új számítógépes modell bemutatja, hogyan taszította a gravitációs erő a korábban a Nap körül kör alakú pályán keringő fiatal bolygóméretű objektumokat olyan távoli elnyújtott pályákra, melyek túl messzire vannak, hogy a jelenlegi technikával észlelhetőek legyenek. Egy ilyen kölcsönhatás okozhatott egy éles vágást a Neptunusz után meghúzódó Kuiper-öv külső pereménél is.


A szimuláció szerint két bolygókkal és más égitestekkel körbevett csillag találkozik, és kicserélik anyagukat
A modellezés egyik ihletője a tavaly felfedezett, messze a Plútón túl található Szedna jelenléte volt. A test rendkívül elnyújtott pályája teljes egészében kívül esik a Kuiper-övön. A csillagászok nem tudják hogyan tett szert erre a pályára, azonban gyanítják, hogy számos hasonló objektum vár még felfedezésre a távolban. Több kutató szerint is egy közeli csillagelhaladás helyezte erre a különös pályára a Szednát.

Kenyon és munkatársa, Benjamin Bromley számokat is társított az elképzeléshez. Számításaik szerint az elhaladás akkor következett be, amikor a Nap kora már legalább 30 millió év volt, de semmi esetre sem több 200 milliónál. Az elhaladás távolságát 22,5 és 30,5 milliárd kilométer közé becsülik. Ezek a távolságok elegendőek, hogy szétrombolják a külső Kuiper-övezetet anélkül, hogy a belső bolygók pályáit befolyásolták volna. Az elhaladó csillag gravitációja kisöpörhetett néhány űrsziklát a külső Naprendszerbe, míg egyidejűleg átadhatott több fagyott testet és talán bolygóméretű objektumot a Nap birodalmának. "Egy csillag közeli elhaladása két rejtélyre is magyarázatot adna" - mondta Bromley, aki szerint a Szedna egy idegen, a Naprendszeren kívül született égitest. "Megmagyarázná a Szedna és a Kuiper-öv külső peremének pályáját is."


A Szedna sehogy sem illik a mai Naprendszer elméletekbe
De vannak más módok is melyek jelenlegi helyére tehették a Szednát, mondta a Szedna felfedezése mögött álló Mike Brown, a Caltech csillagásza. "Az új tanulmány remek munkát végzett a Szedna különös pályája kialakulásának egyik módjának felderítésében, és bebizonyítja, hogy az elmélet a gyakorlatban is működhetett, de nem ez az egyetlen lehetséges értelmezés" - nyilatkozott Brown a SPACE.com-nak. "Úgy vélem a Szedna pályájának kérdése még messze nem tekinthető megoldottnak."

A szimulált kölcsönhatást képekkel és egy animációval is illusztrálták, a tanulmány a Nature december 2-i számában jelent meg.