Hunter
Az első pulzárikerpár megmutathatja a gravitáció titkait
Csillagászok felfedeztek egy ritka kettőscsillag-csoportot, ami két pulzárból tevődik össze. Ez az egyedülálló objektum lehetővé teszi Einstein relativitás-elméletének egészen újszerű utakon való ellenőrzését, és jobban megismerhetjük a pulzárok által keltett energiasugarakat.
"Rendkívül jelentős felfedezésről van szó" - mondta Robert Massey, a greenwichi Királyi Obszervatórium munkatársa. Einstein felvázolta az úgy nevezett gravitációs hullámok létét, azonban eddig még soha senkinek nem sikerült közvetlenül megfigyelni ezeket. "Nem sok objektum létezik, melyek elegendő energiaforrásként szolgálnának a gravitációs hullámok számára, azonban ez egyike ezen keveseknek" - mondta.
Az első információkat decemberben tette közzé a kettős rendszerről egy nemzetközi tudóscsoport, ám ők úgy vélték, hogy egy pulzárt és egy neutroncsillagot tartalmaz, ami már így is meglehetősen szokatlan kombináció lett volna. Az irányított fény- és sugárzás-nyalábokat kibocsátó forgó csillagokat, a pulzárokat gyakran nevezik a kozmosz világítótornyainak. A neutroncsillagok egy szupernóvaként felrobbant csillag rendkívül sűrű maradványai. A felfedezés, miszerint a kisebb neutroncsillag maga is egy pulzár, még szokatlanabbá tette a felfedezést.
Kezdeti tévedésük csupán egy balszerencsének köszönhető, mondta Andrew Lyne, a Jodrell Bank Obszervatórium igazgatója, a decemberi tanulmány szerzője. Mivel a két pulzár spirálisan mozog egymás körül, a nagyobb csillag eltorzítja testvérének mágneses mezejét és ezáltal sugárnyalábjait is. "Mindössze körübelül négy percig kémleltük az égboltot. Pusztán balszerencse volt, hogy abban az időben, amikor a rendszert tanulmányoztuk a kisebbik pulzár túl halvány volt, hogy láthassuk" - magyarázta Lyne.
Mialatt a nagyobb pulzár 23 milliszekundumonként fordul körbe, társa egy fordulatot 2,8 másodperc alatt tesz meg; ez valamivel lassabb, mint egy lemezjátszóra helyezett korong forgása. Lyne és munkatársai úgy vélik a rendszert a nagyobb pulzár hozta létre elszívva az anyagot kísérő csillagától, ami egyre gyorsabb forgást eredményezett. A kísérő egy szupernóvarobbanás végén egy második, kisebb pulzárrá vált.
Az ilyen kettős rendszerekről feltételezik, hogy gravitációs hullámokat bocsátanak ki, azáltal hogy a csillagok egymás körül keringenek, energiát veszítenek egészen addig, amíg egy heves ütközésben össze nem találkoznak. A pulzárok haláltáncának vége várhatóan 85 millió év múlva következik be, amit egy utolsó, hatalmas gravitációshullám-kitörés jelez.
Négy különböző, egyszerű newtoni gravitációval magyarázható hatást sikerült mérni a kettős csillagok segítségével, melyek megegyeznek Einstein gravitációs elméletével. A két pulzár elhelyezkedése azt jelenti, hogy az egyik sugárzása átragyog a másik mágneses mezején, példátlan lehetőséget kínálva a tudósok számára hogy megértsék mi zajlik a pulzár szűk környezetében. "A múltban csak találgathattuk ezeket a dolgokat, most viszont közvetlen megfigyeléseket is végezhetünk" - mondta Lyne.
Videók (mentése jobbklikk, és cél mentése más néven):
A pulzárpáros létrejötte, animáció, mérete 5,3 Mb
A pulzárpáros jelenlegi állapota, animáció, mérete 3,4 Mb
"Rendkívül jelentős felfedezésről van szó" - mondta Robert Massey, a greenwichi Királyi Obszervatórium munkatársa. Einstein felvázolta az úgy nevezett gravitációs hullámok létét, azonban eddig még soha senkinek nem sikerült közvetlenül megfigyelni ezeket. "Nem sok objektum létezik, melyek elegendő energiaforrásként szolgálnának a gravitációs hullámok számára, azonban ez egyike ezen keveseknek" - mondta.
Az első információkat decemberben tette közzé a kettős rendszerről egy nemzetközi tudóscsoport, ám ők úgy vélték, hogy egy pulzárt és egy neutroncsillagot tartalmaz, ami már így is meglehetősen szokatlan kombináció lett volna. Az irányított fény- és sugárzás-nyalábokat kibocsátó forgó csillagokat, a pulzárokat gyakran nevezik a kozmosz világítótornyainak. A neutroncsillagok egy szupernóvaként felrobbant csillag rendkívül sűrű maradványai. A felfedezés, miszerint a kisebb neutroncsillag maga is egy pulzár, még szokatlanabbá tette a felfedezést.
Kezdeti tévedésük csupán egy balszerencsének köszönhető, mondta Andrew Lyne, a Jodrell Bank Obszervatórium igazgatója, a decemberi tanulmány szerzője. Mivel a két pulzár spirálisan mozog egymás körül, a nagyobb csillag eltorzítja testvérének mágneses mezejét és ezáltal sugárnyalábjait is. "Mindössze körübelül négy percig kémleltük az égboltot. Pusztán balszerencse volt, hogy abban az időben, amikor a rendszert tanulmányoztuk a kisebbik pulzár túl halvány volt, hogy láthassuk" - magyarázta Lyne.
Mialatt a nagyobb pulzár 23 milliszekundumonként fordul körbe, társa egy fordulatot 2,8 másodperc alatt tesz meg; ez valamivel lassabb, mint egy lemezjátszóra helyezett korong forgása. Lyne és munkatársai úgy vélik a rendszert a nagyobb pulzár hozta létre elszívva az anyagot kísérő csillagától, ami egyre gyorsabb forgást eredményezett. A kísérő egy szupernóvarobbanás végén egy második, kisebb pulzárrá vált.
Az ilyen kettős rendszerekről feltételezik, hogy gravitációs hullámokat bocsátanak ki, azáltal hogy a csillagok egymás körül keringenek, energiát veszítenek egészen addig, amíg egy heves ütközésben össze nem találkoznak. A pulzárok haláltáncának vége várhatóan 85 millió év múlva következik be, amit egy utolsó, hatalmas gravitációshullám-kitörés jelez.
Négy különböző, egyszerű newtoni gravitációval magyarázható hatást sikerült mérni a kettős csillagok segítségével, melyek megegyeznek Einstein gravitációs elméletével. A két pulzár elhelyezkedése azt jelenti, hogy az egyik sugárzása átragyog a másik mágneses mezején, példátlan lehetőséget kínálva a tudósok számára hogy megértsék mi zajlik a pulzár szűk környezetében. "A múltban csak találgathattuk ezeket a dolgokat, most viszont közvetlen megfigyeléseket is végezhetünk" - mondta Lyne.
Videók (mentése jobbklikk, és cél mentése más néven):
A pulzárpáros létrejötte, animáció, mérete 5,3 Mb
A pulzárpáros jelenlegi állapota, animáció, mérete 3,4 Mb