Hunter

Einstein újra győzött

Először mérték meg a gravitáció sebességét. A mérföldkőnek számító kísérlet bebizonyította, hogy a gravitáció a fény sebességével utazik, azaz Einstein relativitás elmélete újabb megmérettetésből került ki győztesen.

Ed Fomalont, a charlottesville-i Nemzeti Rádiócsillagászati obszervatórium, és Szergej Kopejkin, a Missouri Egyetem munkatársa végezte el a mérést a Jupiter segítségével.
"Mi voltunk az első két ember, akik tudtuk a gravitáció sebességét, a természet egyik alapvető állandóját" - nyilatkozták a tudósok a január 9-i New Scientist magazin hasábjain. Az eredmény korlátot szab azoknak az elméleteknek, melyek arra utalnak, hogy az univerzumnak a megszokott háromnál több térbeli dimenziója van. "Einstein újra győzött" - kommentálta John Baez, a California Egyetem fizikusa, aki szerint bármilyen más eredmény sokk-ként érintette volna a tudományos világot. Isaac Newton tudta, hogy a gravitáció hatása azonnali, Einstein azonban feltételezte, hogy az a fény sebességével halad, amit bele is épített 1915-ös általános relativitás elméletébe.

A fénysebességű gravitáció azt jelenti, hogy ha a Nap hirtelen eltűnne a Naprendszer középpontjából a Föld körülbelül 8,3 percig maradna a pályáján, ennyi időre van szüksége a fénynek, hogy elérje a Földet a Naptól. Ezután hirtelen megszűnne a gravitáció és a Föld egyenes vonalban eliramodna az űrben.


A kvazár által kibocsájtott rádióhullámokat a Jupiter gravitációs ereje gyűrűalakban eltorzítja, és ezt a torzulást mérték meg

A fénysebességű gravitáció feltevése azonban egyre nagyobb nyomásnak lett kitéve több elmélet által is, melyek azt sugallták, hogy további térbeli dimenziók is léteznek, a gravitáció átvághat ezek között az extra dimenziók közt, így gyorsabban haladhat a fény sebességénél, anélkül, hogy megsérteni az általános relativitás egyenleteit. Hogyan lehet mérni a gravitáció sebességét? Az egyik módja a gravitációs hullámok észlelése, melyek a gyorsuló tömegekből tovább terjedő parányi fodrozódások az űr-időben. Ez azonban még soha senkinek nem sikerült.

Kopejkin egy másik módszert talált. Átdolgozta a relativitás egyenleteit, hogy kifejezhesse a mozgó test tömegét, sebességét és a gravitáció sebességét illető gravitációs mezőt. Ha meg tudjuk mérni a Jupiter gravitációs mezejét, miközben ismerjük tömegét és sebességét, akkor a gravitáció sebességét is megkaphatjuk. 2002 szeptemberében érett meg a lehetőség minderre, amikor a Jupiter egy élénk rádióhullámokat kibocsátó kvazár előtt haladt el. Fomalont és Kopejkin a Föld különböző pontjain található rádióteleszkópok megfigyeléseit összesítette, hogy megmérhessék a kvazár pozíciójában bekövetkezet változást, mialatt a Jupiter gravitációs mezeje meghajlította az áthaladó rádióhullámokat. Ebből számították ki, hogy a gravitáció a fénnyel azonos sebességgel mozog. A tényleges szám a fénysebesség 0, 95-szöröse volt, amihez hozzá kell kalkulálni a hibahatárt, ami plusz mínusz 0,25. Az eredmény, melyet kedden jelentettek be az Amerikai Csillagászati Társaság ülésén segíthet leszűkíteni az extra dimenziók lehetséges számát és méretét.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • [HUN]PAStheLoD #27
    vagy az eltűnt félpár zoknimat ? :DD
  • Vik1984 #24
    #8: tachioverzum, olvasd el Stanislaw Lem: Képzelt nagyság c. könyvét, ez ugyan sci-fi, de az ötletek jók.

    Amugy eszembe jutott, hogy esetleg nem R^3-ban (3 dimenziós valós tér) vagyunk, hanem esetleg C^3 (ez egy 6-dimenziós komplex tér (idő+tértengely)). De ez csak spekuláció...
  • Veriel #22
    Ezért nem vagyok a szó hagyományos értelmében vallásos. Örök szkeptikus vagyok, szerintem minden utat ismerni kell (tudomány, vallás), és akkor talán majd egyszer...
  • Veriel #13
    Az értelmes emberek ezt mondják, de figyeld meg, hogy a nagy többség számára mindig az a SZENT, ami éppen az aktuális elmélet, és amellett minden erővel kitartanak. Mint ahogyan a Föld lapossága mellett is harcoltak.

    Sok ember úgy tekint a fizikára, kémiára, kvantummechanikára, mint az abszolút igazságra, pedig ezek csak MODELLEK. A tudomány pedig egy vallás.
  • Vízipók #11
    Ha valakit érdekel a téma, (úgy ált. a kozmológia) http://cosmo.supernova.akg.hu . Ez ugyanis jó.
  • Laci73 #8
    Mi van abban az esetben, ha az általunk ismert univerzum a maga törvényeivel csak egy "zárt rendszerű" rész-univerzuma egy abszolút kaotikus és nem általunk imert törvények szerint működő "nagy-univerzumnak"? Ez magyarázata lehet annak hogyan létezhetnek egymás mellett olyan jelenségek, amelyek eddigi ismereteink szerint nem létezhetnének. A csillagászat új felfedezései alátámasztják Einstein elméleteit, tehát valóban egy "állandósult" univerzumban élünk, ahol a szabályok "normálisak". De ha léteznek más univerzumok is (hiszen az ősrobbanás által létrejött világegyetemünk nem lehet végtelen) akkor lehetséges hogy ezen más világegyetemek hatással vannak a miénkre. Tehát lehetséges a számunkra lehetetlennek tűnő fénysebesség-küszöb átlépése, abból kiindulva, hogy más univerzumokban ez lehetséges (pl. egy társuniverzum ahol a részecskék legkisebb sebessége is a fénysebesség felett van)
  • [CaveMaN] #5
    lola, igazad van. Hasonlóan vélekedek a dologról.
  • tomcs #4
    ui: tudom hogy marhasagot irtam de jol hangzik :]]]]] mammint a masodik resze
  • tomcs #3
    "A tényleges szám a fénysebesség 0, 95-szöröse volt, amihez hozzá kell kalkulálni a hibahatárt, ami plusz mínusz 0,25."
    ez most azt jelenti hogy 0,7-1,2 kozott vagy 0,25 % ??
    mondjuk igy az en szempontombol tokmindegy hogy ha kiugrok 50m-rol akkor 0,000000138 vagy 0,000000238 masodperc mulva kezdek el leesni.. vagy netalan 0,000000175 ha esetleg pontosan mertek :)))) de aze jo tudni hogy valahol meg foglalkoznak ilyen kutatasokkal meg ha nem is a kedvencem a tema.