Hunter
A NASA ellenszegül a gravitációnak
A törvények azért vannak, hogy legyen mit megszegni. Legalábbis a NASA úgy tűnik, így gondolja. Közel kétévnyi várakozás után az űrhivatal Marshall Űrrepülő Központja úgy határozott bemutatja azt a szerkezetet, ami a remények szerint ellent mond a gravitáció törvényeinek. A szerkezet szívében olyan hatás megy végbe, ami gyökeresen megváltoztathatja kapcsolatunkat a természet legalapvetőbb erőivel. Forradalomról beszélnek, nem fejlődésről. Az űrhajók forradalma csak egy csepp a tengerben. Visszatérve a Földre, a belsőégésű motor veszélyeztetett fajjá válhat, melyeket gravitációs meghajtású autók, repülők, liftek váltanak fel.
A gravitációnak ellenszegülés álma hosszú múltra tekint vissza. Ikarusztól kezdve az út sikertelen kísérletekkel van kikövezve, hogy megszabadítsuk lábunk a természet legrendíthetetlenebbnek tűnő törvényétől. A NASA projektje mögött rejtőző csapat azonban azt állítja, erőfeszítéseik a valódi tudományon alapulnak, a NASA pedig 600000 dollárt fizetett, hogy a gépet az ohio-i Superconductive Components Inc. (SCI) külön számukra megépítse. Az SCI high-tech kerámiákra és szupravezető anyagokra specializálódott. A forradalmaknak általában akadnak véráldozatai is, ez sem kivétel. Számos fizikus szerint a projekt elpocsékolt idő volt, az egyetlen dolog, ami nagyot nyom a latban, a NASA szavahihetősége.
A történet elég szolidan kezdődik, egy jó nevű tudományos magazin oldalain. Ott 1992-ben egy orosz fizikus, Jevgenyij Podkletnov közzétette kísérlete eredményét, melyben azt állította felfedezett egy "gravitáció-pajzs" effektust. A cikk szerint Podklentovnak sikerült 2 százalékkal csökkenteni a gravitáció erejét egy kis objektumon, valójában a súlyát csökkentve. 2% nem hangzik soknak, mégis megrengette a tudósokat, hiszen a gravitáció törvénye szent és sérthetetlen. Az orosz írása elég ködös volt, mivel félt, hogy elszipkázzák az ötletét, így senkit sem engedett be laboratóriumába, ennek hatására munkaadója, a finn Tampere Egyetem kiadta az útját. Egy évtizeddel a cikk megjelenése után Podkletnov elmondta, számos ember ismételte meg az általa elért eredményeket, ám senki sem tudott tiszta eredményeket felmutatni. Ezek egyike volt Ron Koczor, a Marshall kutatója, aki két évet töltött Podkletnov kísérletének tanulmányozásával, míg végül feladta.
Az orosz azonban ragaszkodott hozzá, hogy a hatás igen is létrejön, ha megvannak a pontos kísérleti feltételek, Koczor végül úgy döntött profikra bízza a dolgot, 1999-ben meggyőzte a NASA-t, aki megbízta az SCI-t Podkletnov eredeti berendezésének lemásolásával. A részletek vázlatosak ugyan, az alapötlet azonban elég egyszerű. Egy koronggal kezdődik, körülbelül 15 centiméter átmérőjű és fél centi vastag, melyet az orosz titkos receptje alapján szupravezető anyagból készítettek. A korongot -233 Celsius fokra hűtötték és mágneses mezővel lebegtették. Ezután egy elektromos mezővel forgásra késztették. Percenkénti 5000 fordulatnál, ha egy tárgyat helyezünk fölé, az elkezd veszíteni a súlyából. Valamiért ellenszegül a gravitációs erőnek, a trükk a pontosság, ami még az SCI szakértelmével sem könnyű, ám a cég alelnöke James R. Gaines szerint bár egy éves késésben vannak, már nagyon közel járnak ahhoz, hogy a szerkezetet átadhassák a NASA-nak. Gaines technikusai nem gravitációs szakértők, egyszerűen csak megépítették a gépet az előírások szerint, innentől a NASA felelőssége a tesztelés, amit nagy várakozás kísér. A NASA érdeklődése nem elméleti, hiszen még zéró-gravitációs környezetben is fel kell gyorsítani valahogy az űrhajót olyan hatalmas sebességre, hogy az elérje a csillagokat, melyre a hagyományos rakéta technológia képtelen. A Podkletnov hatás szerint hatékonyan csökkenthetnék az űrhajó tömegét, ezáltal csökkentve a gyorsuláshoz szükséges energiát.
A gravitációnak ellenszegülés álma hosszú múltra tekint vissza. Ikarusztól kezdve az út sikertelen kísérletekkel van kikövezve, hogy megszabadítsuk lábunk a természet legrendíthetetlenebbnek tűnő törvényétől. A NASA projektje mögött rejtőző csapat azonban azt állítja, erőfeszítéseik a valódi tudományon alapulnak, a NASA pedig 600000 dollárt fizetett, hogy a gépet az ohio-i Superconductive Components Inc. (SCI) külön számukra megépítse. Az SCI high-tech kerámiákra és szupravezető anyagokra specializálódott. A forradalmaknak általában akadnak véráldozatai is, ez sem kivétel. Számos fizikus szerint a projekt elpocsékolt idő volt, az egyetlen dolog, ami nagyot nyom a latban, a NASA szavahihetősége.
A történet elég szolidan kezdődik, egy jó nevű tudományos magazin oldalain. Ott 1992-ben egy orosz fizikus, Jevgenyij Podkletnov közzétette kísérlete eredményét, melyben azt állította felfedezett egy "gravitáció-pajzs" effektust. A cikk szerint Podklentovnak sikerült 2 százalékkal csökkenteni a gravitáció erejét egy kis objektumon, valójában a súlyát csökkentve. 2% nem hangzik soknak, mégis megrengette a tudósokat, hiszen a gravitáció törvénye szent és sérthetetlen. Az orosz írása elég ködös volt, mivel félt, hogy elszipkázzák az ötletét, így senkit sem engedett be laboratóriumába, ennek hatására munkaadója, a finn Tampere Egyetem kiadta az útját. Egy évtizeddel a cikk megjelenése után Podkletnov elmondta, számos ember ismételte meg az általa elért eredményeket, ám senki sem tudott tiszta eredményeket felmutatni. Ezek egyike volt Ron Koczor, a Marshall kutatója, aki két évet töltött Podkletnov kísérletének tanulmányozásával, míg végül feladta.
Az orosz azonban ragaszkodott hozzá, hogy a hatás igen is létrejön, ha megvannak a pontos kísérleti feltételek, Koczor végül úgy döntött profikra bízza a dolgot, 1999-ben meggyőzte a NASA-t, aki megbízta az SCI-t Podkletnov eredeti berendezésének lemásolásával. A részletek vázlatosak ugyan, az alapötlet azonban elég egyszerű. Egy koronggal kezdődik, körülbelül 15 centiméter átmérőjű és fél centi vastag, melyet az orosz titkos receptje alapján szupravezető anyagból készítettek. A korongot -233 Celsius fokra hűtötték és mágneses mezővel lebegtették. Ezután egy elektromos mezővel forgásra késztették. Percenkénti 5000 fordulatnál, ha egy tárgyat helyezünk fölé, az elkezd veszíteni a súlyából. Valamiért ellenszegül a gravitációs erőnek, a trükk a pontosság, ami még az SCI szakértelmével sem könnyű, ám a cég alelnöke James R. Gaines szerint bár egy éves késésben vannak, már nagyon közel járnak ahhoz, hogy a szerkezetet átadhassák a NASA-nak. Gaines technikusai nem gravitációs szakértők, egyszerűen csak megépítették a gépet az előírások szerint, innentől a NASA felelőssége a tesztelés, amit nagy várakozás kísér. A NASA érdeklődése nem elméleti, hiszen még zéró-gravitációs környezetben is fel kell gyorsítani valahogy az űrhajót olyan hatalmas sebességre, hogy az elérje a csillagokat, melyre a hagyományos rakéta technológia képtelen. A Podkletnov hatás szerint hatékonyan csökkenthetnék az űrhajó tömegét, ezáltal csökkentve a gyorsuláshoz szükséges energiát.
