Hunter
MRO: a NASA álomgép
Jó néhány üres oldalra lesz szükség Mars képeskönyvünkben. A NASA Mars Reconnaissance Orbiter ugyanis egyfajta "ha még ezt nem láttad, akkor nem is láttál semmit" típusú űrszonda.
A 2005. augusztusi indítású MRO olyan alapossággal vizsgálja meg a vörös bolygót, mint még egyetlen eddigi társa sem, emellett pedig a jövőbeli bolygóközi Internet alapköve lehet. Több mint két tonnájával a bolygóközi szonda a Mars felett valaha működtetett legszélesebb antennaernyő használatával sugározza vissza méréseit és felvételeit. A Mars körül keringő szondák "vezéreként" az MRO-tól páratlan közelképekre számítanak a bolygó sokszor rejtélyekkel teli jellemvonásairól. Nagy felbontású műszereinek hada segít pontosan megállapítani a jövő leszállóegységei számára a legalkalmasabb és legérdekesebb helyszíneket, és felderíti a leszállást veszélyeztető tényezőket.
A Föld és a Mars egymáshoz viszonyított mérete
"Az MRO egy álomgép" - mondta James Garvin, a NASA Mars kutatással foglalkozó tudósainak vezetője. "Ez fogja mozgásban tartani a Mars kutatást az elkövetkező évtizedben."
Ahogy a Reconnaissance, azaz "felderítő" név is sugallja a szonda feladatai közé elsősorban az átfogó feltérképezés, a területek földrajzi felmérése és a felszín meghatározott helyeiről való nagyfelbontású felvételek készítése fog tartozni. Az MRO tele lesz tudományos műszerekkel. Ilyen a Nagy Felbontású Leképező Tudományos Kísérlet (HiRISE), egy kamera, ami a látható spektrumon működik és képes egy asztalnyi méretű objektum észlelésére is. A Környezeti Kamera (CTX) széles területi áttekintést biztosít a Mars tájain, segítve a tudósoknak a közelképek helyszíneinek kiválasztását. Helyet kap a Mars Színes Leképező (MARCI), egy időjárási kamera, ami a felhőket és porviharokat tartja szemmel, valamint az Összetett Felderítő Leképező Spektrométer (CRISM), ami több száz "színre" szétbontja a látható és az infravörös-közeli fényt. Ezzel azonosítják majd az ásványokat, különös tekintettel azokra, amik valószínűleg víz hatására alakulhattak ki, mindezt olyan kis területekre lebontva mint egy futballpálya. Helyet kap még egy olasz építésű eszköz is, az úgy nevezett Sekély Radar (SHARAD), ami egy felszín alatti víz után kutató radar.
Rajz a NASA Mars Reconnaissance Orbiter végső kinézetéről
Az MRO-t a Lockheed Martin tervezte és építi meg. A tervezési fázis májusban ért véget. A napcella szegmensek, az űrszonda váza, valamint az irányítási és az adatkezelő berendezések előfutárai már kezdenek alakot ölteni, nyilatkozott Kevin McNeill, az MRO program vezetője. Az összeszerelés egyik legnagyobb mérföldkövéhez, a teszteléshez a tervek szerint jövő év áprilisában érkeznek el.
"Ez lesz az a pont, amikor elkezdjük összerakni a teljes rendszert, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy együtt is működnek-e" - magyarázta McNeill a SPACE.com-nak. "Ha minden rendben megy 2005 májusában már Cape Canaveralon lehet a kész gépezet." A tervek szerint augusztus 10-én vághat neki a világűrnek egy Atlas 5 rakéta fedélzetén, ami azt jelenti, hogy 2006 márciusában éri el a vörös bolygót, novemberben pedig megkezdheti munkáját.
Az Atlas V rakéta 330 tonnás felszállótömegéből 305 tonnát az üzemanyag tesz ki
A HiRISE kamerával minden eddigieknél aprólékosabb felvételeket kaphatunk, azonban ezek a fotók nem kis munka eredményei lesznek. A kémműholdakhoz hasonlóan az MRO-nak is pontos kormányzásra lesz szüksége a felvételek elkészítése alatt, hogy minél jobban csökkentse az elmosódást a kiválasztott cél feletti áthaladáskor. A HiRISE kamerától a lehetséges leszálló helyek felderítése mellett remélik, hogy rátalál az elveszett leszállóegységekre is. A hetvenes évek Vikingjei, akárcsak a Mars Polar Lander, ami a feltételezések szerint lezuhant 1999 végén elég nagy ahhoz, hogy a HiRISE képes legyen kikockázni.
A szonda telekommunikációs rendszerei az elkövetkező időszak űrhajói számára egy kommunikációs hídként szolgálnak majd a Föld felé, ez az a kapcsolat, amit gyakran bolygóközi Internetként emlegetnek.
A 2005. augusztusi indítású MRO olyan alapossággal vizsgálja meg a vörös bolygót, mint még egyetlen eddigi társa sem, emellett pedig a jövőbeli bolygóközi Internet alapköve lehet. Több mint két tonnájával a bolygóközi szonda a Mars felett valaha működtetett legszélesebb antennaernyő használatával sugározza vissza méréseit és felvételeit. A Mars körül keringő szondák "vezéreként" az MRO-tól páratlan közelképekre számítanak a bolygó sokszor rejtélyekkel teli jellemvonásairól. Nagy felbontású műszereinek hada segít pontosan megállapítani a jövő leszállóegységei számára a legalkalmasabb és legérdekesebb helyszíneket, és felderíti a leszállást veszélyeztető tényezőket.
A Föld és a Mars egymáshoz viszonyított mérete
"Az MRO egy álomgép" - mondta James Garvin, a NASA Mars kutatással foglalkozó tudósainak vezetője. "Ez fogja mozgásban tartani a Mars kutatást az elkövetkező évtizedben."
Ahogy a Reconnaissance, azaz "felderítő" név is sugallja a szonda feladatai közé elsősorban az átfogó feltérképezés, a területek földrajzi felmérése és a felszín meghatározott helyeiről való nagyfelbontású felvételek készítése fog tartozni. Az MRO tele lesz tudományos műszerekkel. Ilyen a Nagy Felbontású Leképező Tudományos Kísérlet (HiRISE), egy kamera, ami a látható spektrumon működik és képes egy asztalnyi méretű objektum észlelésére is. A Környezeti Kamera (CTX) széles területi áttekintést biztosít a Mars tájain, segítve a tudósoknak a közelképek helyszíneinek kiválasztását. Helyet kap a Mars Színes Leképező (MARCI), egy időjárási kamera, ami a felhőket és porviharokat tartja szemmel, valamint az Összetett Felderítő Leképező Spektrométer (CRISM), ami több száz "színre" szétbontja a látható és az infravörös-közeli fényt. Ezzel azonosítják majd az ásványokat, különös tekintettel azokra, amik valószínűleg víz hatására alakulhattak ki, mindezt olyan kis területekre lebontva mint egy futballpálya. Helyet kap még egy olasz építésű eszköz is, az úgy nevezett Sekély Radar (SHARAD), ami egy felszín alatti víz után kutató radar.
Rajz a NASA Mars Reconnaissance Orbiter végső kinézetéről
Az MRO-t a Lockheed Martin tervezte és építi meg. A tervezési fázis májusban ért véget. A napcella szegmensek, az űrszonda váza, valamint az irányítási és az adatkezelő berendezések előfutárai már kezdenek alakot ölteni, nyilatkozott Kevin McNeill, az MRO program vezetője. Az összeszerelés egyik legnagyobb mérföldkövéhez, a teszteléshez a tervek szerint jövő év áprilisában érkeznek el.
"Ez lesz az a pont, amikor elkezdjük összerakni a teljes rendszert, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy együtt is működnek-e" - magyarázta McNeill a SPACE.com-nak. "Ha minden rendben megy 2005 májusában már Cape Canaveralon lehet a kész gépezet." A tervek szerint augusztus 10-én vághat neki a világűrnek egy Atlas 5 rakéta fedélzetén, ami azt jelenti, hogy 2006 márciusában éri el a vörös bolygót, novemberben pedig megkezdheti munkáját.
Az Atlas V rakéta 330 tonnás felszállótömegéből 305 tonnát az üzemanyag tesz ki
A HiRISE kamerával minden eddigieknél aprólékosabb felvételeket kaphatunk, azonban ezek a fotók nem kis munka eredményei lesznek. A kémműholdakhoz hasonlóan az MRO-nak is pontos kormányzásra lesz szüksége a felvételek elkészítése alatt, hogy minél jobban csökkentse az elmosódást a kiválasztott cél feletti áthaladáskor. A HiRISE kamerától a lehetséges leszálló helyek felderítése mellett remélik, hogy rátalál az elveszett leszállóegységekre is. A hetvenes évek Vikingjei, akárcsak a Mars Polar Lander, ami a feltételezések szerint lezuhant 1999 végén elég nagy ahhoz, hogy a HiRISE képes legyen kikockázni.
A szonda telekommunikációs rendszerei az elkövetkező időszak űrhajói számára egy kommunikációs hídként szolgálnak majd a Föld felé, ez az a kapcsolat, amit gyakran bolygóközi Internetként emlegetnek.