Hunter
Meteorzápor a "homályzónából"
Ezeket a meteorokat kecses, lassú és fényes ösvényekként ismerjük, melyek minden decemberben megjelennek, ám ez a jelenség egy meglehetősen furcsa forrásból származik.
A Geminidák, melyek pénteken és szombaton érték el csúcspontjukat, nem üstökös hulladékból származnak, mint a meteorok többsége. Ők a belső Naprendszer egy rejtélyes objektumától eredeztethetőek, mely ellenszegül a csillagászati besorolásoknak.
"Szeretem a Geminidákat, mivel a homályzónából jönnek" - viccelődött Bill Cooke, a NASA tudósa a CNN-nek adott interjújában.
A hagyományos meteorzáporok, mint a Leonidák és a Perszeidák, melyekről korábban már beszámoltunk, üstökösökből származnak, jég- és szikladarabokból, melyek anyagot hullatnak el, amikor megközelítik a Napot, festői csóvát hozva létre, gáz- és porfelhőt hagyva maguk után. Amikor a Föld áthalad ezeken a hulladékfoltokon, a parányi üstökösdarabkák elégnek a légkörben és megvilágítják az éjszakai égboltot. A Geminidák azonban a 3200 Phaethonhoz kapcsolhatók, egy olyan objektumhoz, melyből hiányozik az üstökösök legtöbb tulajdonsága.
"A 3200 Phaethon nem növeszt csóvát, amikor közel kerül a Naphoz. Nincs haloja, avagy udvara" - magyarázta Cooke. "Valójában pályája és a napfény visszaverődése alapján sokkal inkább egy aszteroidának tűnik."
A 3200 Phaethont mérete és meteorzáporhoz történő társítása azonban mégis üstökösszerű tulajdonságokkal ruházza fel, ami egyre inkább arra enged következtetni, hogy egy aszteroida-üstökös kombinációról van szó.
"Az utóbbi években egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nómenklatúránk a csillagászatban nem tart lépést felfedezéseinkkel" -összegezete Cooke. "Szeretjük berakosgatni az objektumokat tiszta, jól definiált kategóriákban, még akkor is, ha az anyatermészet nem tesz ilyen megkülönböztetéseket" - mondta, felidézve a Plútó körül kialakult vitát, miszerint az egy kisbolygó, vagy egy hatalmas Kuiper-öv objektum, egyike a hatalmas bolygókon túl meghúzódó jégtömböknek.
A csillagászok elmélete szerint a 3200 Phaeton egy üstökös maradványa, ami fokozatosan vesztette el jégkészletét a Nap hőjével való találkozások során. "Ami mostanra maradt, nem több mint egy sziklás üstökös-tetem" - mondta Cooke.
Forrásuk ellenére a Geminidák nyújtják az egyik legegyenletesebb évenkénti meteor show-t. Látványukban nem hasonlítható a Leonidákhoz és a Perszeidákhoz, melyek egy-egy jó évben óránként több mint ezer hullócsillagot eredményeznek. A Geminidák heteken át fokozatos erősödést mutatnak, míg el nem érik csúcspontjukat, ám utána napokon belül eltűnnek az égről.
A Geminidák, melyek pénteken és szombaton érték el csúcspontjukat, nem üstökös hulladékból származnak, mint a meteorok többsége. Ők a belső Naprendszer egy rejtélyes objektumától eredeztethetőek, mely ellenszegül a csillagászati besorolásoknak.
"Szeretem a Geminidákat, mivel a homályzónából jönnek" - viccelődött Bill Cooke, a NASA tudósa a CNN-nek adott interjújában.
A hagyományos meteorzáporok, mint a Leonidák és a Perszeidák, melyekről korábban már beszámoltunk, üstökösökből származnak, jég- és szikladarabokból, melyek anyagot hullatnak el, amikor megközelítik a Napot, festői csóvát hozva létre, gáz- és porfelhőt hagyva maguk után. Amikor a Föld áthalad ezeken a hulladékfoltokon, a parányi üstökösdarabkák elégnek a légkörben és megvilágítják az éjszakai égboltot. A Geminidák azonban a 3200 Phaethonhoz kapcsolhatók, egy olyan objektumhoz, melyből hiányozik az üstökösök legtöbb tulajdonsága.
"A 3200 Phaethon nem növeszt csóvát, amikor közel kerül a Naphoz. Nincs haloja, avagy udvara" - magyarázta Cooke. "Valójában pályája és a napfény visszaverődése alapján sokkal inkább egy aszteroidának tűnik."
A 3200 Phaethont mérete és meteorzáporhoz történő társítása azonban mégis üstökösszerű tulajdonságokkal ruházza fel, ami egyre inkább arra enged következtetni, hogy egy aszteroida-üstökös kombinációról van szó.
"Az utóbbi években egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nómenklatúránk a csillagászatban nem tart lépést felfedezéseinkkel" -összegezete Cooke. "Szeretjük berakosgatni az objektumokat tiszta, jól definiált kategóriákban, még akkor is, ha az anyatermészet nem tesz ilyen megkülönböztetéseket" - mondta, felidézve a Plútó körül kialakult vitát, miszerint az egy kisbolygó, vagy egy hatalmas Kuiper-öv objektum, egyike a hatalmas bolygókon túl meghúzódó jégtömböknek.
A csillagászok elmélete szerint a 3200 Phaeton egy üstökös maradványa, ami fokozatosan vesztette el jégkészletét a Nap hőjével való találkozások során. "Ami mostanra maradt, nem több mint egy sziklás üstökös-tetem" - mondta Cooke.
Forrásuk ellenére a Geminidák nyújtják az egyik legegyenletesebb évenkénti meteor show-t. Látványukban nem hasonlítható a Leonidákhoz és a Perszeidákhoz, melyek egy-egy jó évben óránként több mint ezer hullócsillagot eredményeznek. A Geminidák heteken át fokozatos erősödést mutatnak, míg el nem érik csúcspontjukat, ám utána napokon belül eltűnnek az égről.