Hunter
Bizonytalan a múlt hónapban becsapódott meteor sorsa
Az Egyesült Államok Védelmi Hivatala megerősítette, hogy nyilvánvalóan egy űrszikla becsapódása ragyogta be az eget Szibéria egyik kietlen területe fölött múlt hónapban. Ezalatt a tudósok megpróbálják meghatározni, vajon becsapódott-e az objektum bolygókba, vagy sem.
A Bodaibo (Irkutszk körzet) környéki szemtanuk elmondása szerint szeptember 24-én egy tűzgolyó szelte át az égboltot. Vadászok, későbbi állításuk szerint egy krátert találtak, melyet leégett erdő határolt. A Brit FKO Információs Központ szerint a régió egyik szeizmikus megfigyelőpontja rögzítette az eseményt.
Az FKO-k (földközeli objektumok) főként olyan aszteroidák, melyek a Föld Nap körüli pályáját keresztezve barangolnak a világűrben, ezekre használják a meteor kifejezést. A kisebb meteorok elégnek mielőtt elérnék a felszínt, ezek a hulló csillagok. Az autó vagy akár busz méretű objektumok hozzák létre az úgy nevezett tűzgolyókat, melyek már elérhetik a felszínt.
A szeptemberi űrsziklát a Védelmi Minisztérium egyik műholdja nyomon követte tengerszint feletti 62 kilométeres magasságtól egészen 30 kilométerig. A hivatal azért figyeli a meteorokat és a becsapódásokat, hogy el tudja különíteni a rakétáktól és a lehetséges nukleáris robbanásoktól, mivel egy kozmikus objektum becsapódásának téves értelmezése szükségtelen nukleáris válaszlépéseket eredményezhet, ahogy erre már több szakértő is figyelmeztetett. A tudósok nem erősítették meg magát a becsapódás tényét Bodaibo közelében.
"Sajnos pillanatnyilag nem tudjuk mi is történt pontosan" - mondta Mihajil Nazarov, a Vernadszki Geokémiai Intézet munkatársa. "Bodaibo szeizmikus állomása rögzített egy jelet, amit nem könnyű értelmezni." Az eseménytől távolabb fekvő szeizmikus megfigyelőpontok semmit sem észleltek, ami arra utal, hogy ha az űrszikla túlélte a légkörbe történő belépés hőjét, akkor a becsapódás viszonylag kicsi volt.
Különös módon a bodaibói esemény történelmi múltra tekinthet vissza, mint az 1908-ban, szintén Szibériában történt eset kistestvére. Akkor a becslések szerint egy futballpálya méretű meteor robbant fel a többségében lakatlan Tunguzka régió fölött, több száz kilométeren át letarolva a fákat. Az esemény az akkori jóval kevésbé érzékeny szeizmikus eszközökkel is jól mérhető volt, sokkal nagyobb távolságokban, mint a bodaibói esetnél, hangsúlyozta Nazarov, aki szerint nehéz lenne megtalálni a krátert, mivel az eset éjjel történt és kevés a szemtanú, aki segíthetne a tudósoknak az objektum röppályájának és egyben a lehetséges becsapódási pont meghatározásában.
Pedig a tudósok kapva kapnak minden lehetőségen, hogy meteor becsapódásokat tanulmányozzanak, abban a reményben, hogy a meteorok darabjaiból többet megtudnak szülő testük összetételéről. Egyes aszteroidák szilárdabbak, mint mások és sokkal nagyobb az esélyük hogy elérjék a felszínt.
Az 1908-as tunguzkai űrszikla mérete a pusztító aszteroidák kategóriájának kezdetét jelenti. Múlt héten egy tudós bejelentette, hogy új számításai szerint nem sok "Tunguzka-meteorit" van a Föld szomszédságában, ezerévenként egy ilyen becsapódásra van esély. A csillagászok eddigi álláspontja szerint ilyen kisebb katasztrófák százévente történnek. Az ennél nagyobb űrsziklák becsapódására még ennél is jóval kisebb az esély.
A Bodaibo (Irkutszk körzet) környéki szemtanuk elmondása szerint szeptember 24-én egy tűzgolyó szelte át az égboltot. Vadászok, későbbi állításuk szerint egy krátert találtak, melyet leégett erdő határolt. A Brit FKO Információs Központ szerint a régió egyik szeizmikus megfigyelőpontja rögzítette az eseményt.
Az FKO-k (földközeli objektumok) főként olyan aszteroidák, melyek a Föld Nap körüli pályáját keresztezve barangolnak a világűrben, ezekre használják a meteor kifejezést. A kisebb meteorok elégnek mielőtt elérnék a felszínt, ezek a hulló csillagok. Az autó vagy akár busz méretű objektumok hozzák létre az úgy nevezett tűzgolyókat, melyek már elérhetik a felszínt.
A szeptemberi űrsziklát a Védelmi Minisztérium egyik műholdja nyomon követte tengerszint feletti 62 kilométeres magasságtól egészen 30 kilométerig. A hivatal azért figyeli a meteorokat és a becsapódásokat, hogy el tudja különíteni a rakétáktól és a lehetséges nukleáris robbanásoktól, mivel egy kozmikus objektum becsapódásának téves értelmezése szükségtelen nukleáris válaszlépéseket eredményezhet, ahogy erre már több szakértő is figyelmeztetett. A tudósok nem erősítették meg magát a becsapódás tényét Bodaibo közelében.
"Sajnos pillanatnyilag nem tudjuk mi is történt pontosan" - mondta Mihajil Nazarov, a Vernadszki Geokémiai Intézet munkatársa. "Bodaibo szeizmikus állomása rögzített egy jelet, amit nem könnyű értelmezni." Az eseménytől távolabb fekvő szeizmikus megfigyelőpontok semmit sem észleltek, ami arra utal, hogy ha az űrszikla túlélte a légkörbe történő belépés hőjét, akkor a becsapódás viszonylag kicsi volt.
Különös módon a bodaibói esemény történelmi múltra tekinthet vissza, mint az 1908-ban, szintén Szibériában történt eset kistestvére. Akkor a becslések szerint egy futballpálya méretű meteor robbant fel a többségében lakatlan Tunguzka régió fölött, több száz kilométeren át letarolva a fákat. Az esemény az akkori jóval kevésbé érzékeny szeizmikus eszközökkel is jól mérhető volt, sokkal nagyobb távolságokban, mint a bodaibói esetnél, hangsúlyozta Nazarov, aki szerint nehéz lenne megtalálni a krátert, mivel az eset éjjel történt és kevés a szemtanú, aki segíthetne a tudósoknak az objektum röppályájának és egyben a lehetséges becsapódási pont meghatározásában.
Pedig a tudósok kapva kapnak minden lehetőségen, hogy meteor becsapódásokat tanulmányozzanak, abban a reményben, hogy a meteorok darabjaiból többet megtudnak szülő testük összetételéről. Egyes aszteroidák szilárdabbak, mint mások és sokkal nagyobb az esélyük hogy elérjék a felszínt.
Az 1908-as tunguzkai űrszikla mérete a pusztító aszteroidák kategóriájának kezdetét jelenti. Múlt héten egy tudós bejelentette, hogy új számításai szerint nem sok "Tunguzka-meteorit" van a Föld szomszédságában, ezerévenként egy ilyen becsapódásra van esély. A csillagászok eddigi álláspontja szerint ilyen kisebb katasztrófák százévente történnek. Az ennél nagyobb űrsziklák becsapódására még ennél is jóval kisebb az esély.