StarFist#99
Kicsit visszakanyarodnék a korábbi beszélgetésekhez. Tudjátok, én azt nem értem, hogy miért a legbonyolultabb megoldásokat akarják felhasználni a védekezéshez, mikor a legkézenfekvőbb ötlet a kezük ügyében van. Ennyire régen lett volna az SDI program?
Még a program keretében készült egy "tömeg gyorsító", amit ballisztikus rakéták elhárítására terveztek (a gyökerei pedig a náci Németország szuperfegyver kísérleteihez vezethetők vissza). A rendszer lényege az volt, hogy a löveg elektrosztatikus mező segítségével szinte bármilyen anyagot (fém, műanyag stb.) képes volt nagy sebességre (2 km/sec és e fölött) gyorsítani és kilőni. Az egyetlen hátránya az igen magas energia igény volt. Nem kellene mást tenni mint egy (vagy több) ilyen gyorsítót megépíteni pl. Hold felszínén. Itt nagy felületű napelemekkel vagy nukleáris erőművel biztosítható lenne az enegia ellátás, illetve a Hold kérgéből korlátlan mennyiségben, kis ráfordítással helyben elő lehetne állítani a lőszert (szinte csak be kellen lapátolni a hold kőzetet az ágyúba). Ráadásul ez a löveg nem nukleáris robbanásokkal, hanem a lőszer (kődarabok) kinetikus energiájával végezné a rombolást (a mai technikai szint mellett a lövedékekkel 5-10 km/sec torkolati sebesség elérhető lenne). Tehát nem kellene mást tenni, mint az aszteriodát a közeledési ciklusban megszórják nagy mennyiségü, 40-50 kg-os kődarabbal, amik az évek során lassan szétforgácsolják a célpontot (elvégre most van idő, nem szükséges rögtön az első sorozattal szétlőni a célpontot). Magát a löveget pedig később más célra is hasznosítani lehetne, hiszen kisebb gyorsulással műholdak vagy űrhajók is indíthatók vele a Hold felszínéről (hála az alacsony szökési sebességnek).
Mindezt meg lehetne építeni Föld körüli pályán is, de itt macerás lenne az erőmű felépítése és lőszer feljuttatása a keringési pályára (viszont a célzástkevésbé befolyásolná a Hold forgása).