"Az aszteroidák sokkal szövevényesebbek, mint gondoltuk" - kezdte Dr. Erik Asphaug, a University of California munkatársa beszámolóját, azokról az adatokról, amit a tavaly februárban az Eros aszteroidán landoló Near-Shoemaker űrhajó juttatott el a Földre. A kutatást és a leszállást a Near Earth Asteroid Rendezvous (Near) Shoemaker szondája hajtotta végre, megismertetve a nyilvánossággal az Eros sziklákkal és kövekkel megszórt szabálytalan alakú kicsiny világát és a fura és egyben meglepő "mobil" talaját.


Az Eros több mint 4 milliárd éves, egy hajdani bolygó csoport maradványa. Számos becsapódás nyomait viseli magán, az összetétele azonban viszonylag megbolygatlan maradt. A mélyebb területeken a tudósok "tavakat" észleltek, melyek kékes port tartalmaznak. Feltételezések szerint elektrosztatikus erők emelhették ki a felszín alól és úgy folyt be a mélyedésekbe, mint egy folyadék.

A Mathilde aszteroida környékén tett 1997. évi látogatása után a Shoemaker lett az első szonda, ami egy aszteroida körül állt pályára. Bár nem úgy tervezték, hogy leszálljon az Eros-ra, végül mégis kiadták az utasítást. A leszálláskor sérült a szonda, így abbamaradt a felvételek küldése egy időre, ám nem sokkal később a gamma sugarú spektométer segítségével több napig még üzemelt az adatszolgáltatás. Ez elég volt ahhoz, hogy meghatározzák az Eros felszínének összetételét.

A "tavakat" a kráterek mélyét elárasztó üledék alakíthatta ki, míg a kövek egy becsapódás maradványai lehetnek, erre utal egy jókora, nyolc kilométer széles kráter is.

A kövek, mint az Eros geológiai változásai általában, rejtvénynek tűnnek a tudósok számára. Az elméletek szerint az aszteroida felszínének tisztának kellene lenni, a becsapódásokból keletkező törmeléknek ki kellene lökődnie az űrbe. A Shoemaker adatai azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítják, nem kis fejtörés elé állítva a kutatókat. A kövek elhelyezkedése és mérete talán esélyt adhat arra, hogy rájöjjenek milyen az Eros a felszín alatt. Lehet, hogy por és kövek halmozódtak fel a mélyben, ez magyarázatot adna arra, hogyan nyeli el egy hatalmas ütközésből felszabaduló energiát, anélkül, hogy darabokra törne.

A kékes talaj is rejtély. "Az Eros sajátságainak nincs megfelelője az eddigi holdról vagy más aszteroidákról származó adatokban " - mondják a tudósok. Vajon segítségünkre lesznek a most kapott adatok, ha majd egyszer a Földnek is szembe kell néznie egy lehetséges aszteroida becsapódással?

"Nem lehet megmondani, hogyan reagál egy erőteljesebb lökésre, avagy milyen erős behatás kell ahhoz, hogy kitérítsük" - mondta Asphaug. Egy nap még aktuális kérdéssé válhat. Elvileg 5 százalék esély van arra, hogy az Eros összeütközzön a Földdel, szerencsére azonban ez is csak a távoli jövőben történhetne meg.