1908. juniús 30-án hatalmas robbanás rázta meg a szibériai erdőket, ereje 10-15 millió tonna TNT felrobbanásával volt egyenértékű. A robbanás több mint 60000 fát döntött ki, a lökéshullám kétszer kerülte meg a földet. A robbanás okát évtizedekig csak találgatták, de már akkor is aszteroidabecsapódásra gondoltak.


A mocsár 90 évvel a becsapódás után
Két nappal utána finom por lepte el az atmoszférát, feljegyezték hogy London utcáin éjszaka újságot lehetett olvasni - 10000 kilométerrel arébb! Emberi áldozata nem volt, mivel csak pár prémvadász él a területen, teljesen lakatlan. Mivel az orosz cárt nem érdekelte a mocsaras, fagyos Tunguzka nevű hely, az első expedicíó - L A Kulik szovjet geológus vezetésével - csak 1930-ban vizsgálta meg alaposabban a körülményeket. Habár a fák koncentrikus körben döltek ki, semmilyen becsapódási nyomot, krátert vagy visszamaradt nem földi anyagból származó anyagot nem találtak, ezért nem tudták eldönteni, hogy aszteroida vagy üstökös csapodott a földbe. Még zavaróbb volt, hogy a helyszínről hozott fa, víz és földminták sem vittek közelebb a megoldáshoz.

A pusztítás 1938-ban

Az utóbbi pár évben számos olasz kutató látogatott el a térségbe, komoly adatgyüjtést végeztek, eddig publikálatlan, orosz nyelvű szemtanú-beszámolókat vizsgáltak át. Elemezték a szibériai szeizmikus jelentéseket, kombinálva az becsapodó objektum pályájával, amit a fák kidőlésének irányából számoltak ki. Feltevésük szerint a Tunguzkára délkelet felől érkező "valami" 11 km/sec sebességgel haladt. A számításokból 886 lehetséges pálya adodótt, több mint 80%-uk aszteroidagyanús, és igen kevés valószinűséget adtak üstökös voltának. De az aszterodia teljesen széttörhetett?

A kutatások szerint igen, mivel a Near-Shoemaker szonda által 1997-ben lefényképezett Matilda aszteroida is a vizhez igen közeli sürűségű volt, por és kőtörmelékből állt. Ez azt jelenti, hogy az aszteroida 1908-ban már az atmoszférában felrobbant és eloszlott, és csupán a lökéshullám érte el a Földet.