Egy a Földtől 6,3 milliárd fényévre lévő galaxishalmazt fényképezett le az űrtávcső, de a felvételen más is látszik.

Az SDSS J1226+2149 galaxiscsoport tömege akkora, olyan mennyiségű csillag, bolygó és egyéb objektum van benne, hogy ugyanúgy hat a térre, mint egy matracra rakott tekegolyó. Az eltorzult kozmikus tér eltorzítja és felnagyítja a távolban lévő objektumokat. "Ez a csillagászok által gravitációs lencsének nevezett hatás akkor jelentkezik, amikor egy hatalmas égi objektum, például egy galaxishalmaz a téridő olyan mértékű görbülését okozza, hogy a fény láthatóan meghajlik körülötte, mint egy gigantikus lencse hatására" - írja az Európai Űrügynökség.

Ez a természetes lencse a Webb-teleszkóp erejével kombinálva lehetővé teszi a csillagászok számára, hogy bepillantsanak a valaha kialakult legkorábbi galaxisok némelyikébe, amelyek több mint 13 milliárd évvel ezelőtt születtek, amikor a világegyetem még fiatal volt. Az alábbi fotó jobb alsó területén lévő piros, hosszúkás alakzatok mutatják a téridő torzulását. Az űrügynökség magyarázata szerint egy vörös, hosszú, fényes és csavart ív látszik a mag közelében. A csillagkép mintegy 6,3 milliárd fényévre van a Földtől a Coma Berenices csillagképben.


A Webb-űrteleszkóp még egy éve sem működik, és várhatóan még szép jövő előtt áll. A fotó célja a távoli galaxisok csillagkeletkezésének vizsgálatára irányuló program népszerűsítése. Ebben amellett, hogy feltárják, milyen gyorsan alakulnak ki a csillagok, és jellemzik az új csillagok keletkezésének környezetét, a Webb képességeit is demonstrálják. A NASA, az ESA és a Kanadai Űrügynökség tudományos együttműködésében jött létre, célja, hogy a kozmosz legmélyebb rétegeibe lásson be, és eddig soha nem látott betekintést nyújtson a korai világegyetemről.