Gyurkity Péter
Feje tetejére állítja a csillagászatot a James Webb
A most regisztrált ősi galaxisok túl nagyok és túl fényesek, megdöntve a jelenlegi elméletet.
A James Webb-űrteleszkóp a fellövése óta eltelt rövid időszakban is több meglepő adatot szolgáltatott, tavaly novemberben például arról írtunk, hogy ősi galaxisokat fotózott az értékes eszköz. Most újabb példányokra bukkantak, ezek viszont jellemzőikkel szembe mennek mindazzal, amit eddig gondoltunk az Univerzum keletkezéséről.
A napokban közzétett hivatalos bejelentésben arról számolnak be a szakemberek, hogy a Hubble segítségével korábban már szemügyre vett, első pillantásra meglehetősen unalmas régiót (Big Dipper) vizsgálták most újra meg, további ősi galaxisok után kutatva. Érdemes ezzel kapcsolatban rögtön megjegyezni, hogy a tavaly közzétett tanulmányban egészen régi, az Univerzum keletkezése után alig 350-400 millió évvel létrejött példányokat azonosítottak be, ezt a rekordot pedig most nem sikerült meghaladni, a friss eredmények ugyanis picit fiatalabb, 200-300 millió évvel később létrejött változatokat mutatnak meg nekünk. Tekintettel azonban arra, hogy ezek fényessége és mérete nagyon meglepő, a számok jóval fontosabbnak bizonyulnak.
A távoli, tőlünk 13 milliárd fényévre lévő régióban megtalálható vörös pontok (foltok) ezúttal olyan galaxisok lenyomatát adják, amelyek a vártnál jóval több csillagot tartalmaznak és sokkal nagyobbak annál, mint ami a jelenleg rendelkezésre álló elméletünk alapján lehetségesnek tűnik. Tudásunk szerint keletkezésük idején nem volt elegendő anyag ilyen példányok kialakulásához, nagyon úgy tűnik azonban, hogy ez valahogy mégis lehetséges volt, és amíg a Tejútrendszer évente 1-2 új csillagnak ad helyet, addig ezek a példányok akár százszor gyorsabb ütemben gyarapodnak, elérve a több tízmilliárd, esetleg több százmilliárd darabot.
A kutatók még szeretnék visszaigazolni, hogy valóban ilyen galaxisokról van szó, az egyéb lehetőségek (így például a halovány kvazárok) azonban szintén érdekes opciónak tűnnek, így mindenképpen izgalmas következtetéseket vonhatunk majd le a további megfigyelésekből.
A James Webb-űrteleszkóp a fellövése óta eltelt rövid időszakban is több meglepő adatot szolgáltatott, tavaly novemberben például arról írtunk, hogy ősi galaxisokat fotózott az értékes eszköz. Most újabb példányokra bukkantak, ezek viszont jellemzőikkel szembe mennek mindazzal, amit eddig gondoltunk az Univerzum keletkezéséről.
A napokban közzétett hivatalos bejelentésben arról számolnak be a szakemberek, hogy a Hubble segítségével korábban már szemügyre vett, első pillantásra meglehetősen unalmas régiót (Big Dipper) vizsgálták most újra meg, további ősi galaxisok után kutatva. Érdemes ezzel kapcsolatban rögtön megjegyezni, hogy a tavaly közzétett tanulmányban egészen régi, az Univerzum keletkezése után alig 350-400 millió évvel létrejött példányokat azonosítottak be, ezt a rekordot pedig most nem sikerült meghaladni, a friss eredmények ugyanis picit fiatalabb, 200-300 millió évvel később létrejött változatokat mutatnak meg nekünk. Tekintettel azonban arra, hogy ezek fényessége és mérete nagyon meglepő, a számok jóval fontosabbnak bizonyulnak.
A távoli, tőlünk 13 milliárd fényévre lévő régióban megtalálható vörös pontok (foltok) ezúttal olyan galaxisok lenyomatát adják, amelyek a vártnál jóval több csillagot tartalmaznak és sokkal nagyobbak annál, mint ami a jelenleg rendelkezésre álló elméletünk alapján lehetségesnek tűnik. Tudásunk szerint keletkezésük idején nem volt elegendő anyag ilyen példányok kialakulásához, nagyon úgy tűnik azonban, hogy ez valahogy mégis lehetséges volt, és amíg a Tejútrendszer évente 1-2 új csillagnak ad helyet, addig ezek a példányok akár százszor gyorsabb ütemben gyarapodnak, elérve a több tízmilliárd, esetleg több százmilliárd darabot.
A kutatók még szeretnék visszaigazolni, hogy valóban ilyen galaxisokról van szó, az egyéb lehetőségek (így például a halovány kvazárok) azonban szintén érdekes opciónak tűnnek, így mindenképpen izgalmas következtetéseket vonhatunk majd le a további megfigyelésekből.