SG.hu
Leállt az utolsó szénerőmű az Egyesült Királyságban
A kormányzati politika és a gazdaságtalanság kombinációja hozta el a brit szénfelhasználás végét.
Hétfőn bezárták az Egyesült Királyság utolsó működő szénerőművét, az 1968 óta működő Ratcliffe-on-Soar erőművet. A 2000 megawatt kapacitású erőmű bezárásával véget ért az ország szénfelhasználásának története, amely az első széntüzelésű erőmű 1882-es megnyitásával kezdődött. A szén évszázadon át központi szerepet játszott az Egyesült Királyság villamosenergia-rendszerében, egyes években a teljes villamos energia több mint 90 százalékát biztosította. Több tényező együttesen azonban az energiahordozó hosszú távú hanyatlásához vezetett: a földgázzal működő erőművek és a megújuló energiaforrások növekedése, a környezetszennyezés csökkentésének szándéka, a szén-dioxid kvóták árképzése, valamint a kormány azon célkitűzése, hogy 2050-re elérje az üvegházhatású gázok nettó nulla kibocsátását.
Nehéz túlbecsülni a szén jelentőségét az Egyesült Királyság energiarendszerében. Még 1956-ban is az Egyesült Királyság villamosenergia-termelésének több mint 90 százalékát szénből állították elő. A megtermelt villamos energia összmennyisége ezt követően is tovább emelkedett, és 1980-ra elérte a 212 terawattórás termelési csúcsot. Új szénerőművek építését pedig még a 2000-es évek végén is fontolgatták. A Carbon Brief szervezetnek az Egyesült Királyság szénfelhasználásáról szóló idővonala szerint a szénfelhasználás folytatását is fontolóra vették a szén-dioxid-leválasztás bevetésével.
142 éven át öntötték magukból a füstöt az Egyesült Királyság szénerőművei
De több tényező is háttérbe szorította a tüzelőanyag felhasználását, amelyek közül néhány párhuzamot mutat az amerikai helyzettel. Az Európai Unió - amelyhez akkoriban az Egyesült Királyság is tartozott - új szabályokat vezetett be a savas esők gyakoriságának csökkentésére, ami megnövelte a szénerőművek költségeit. Emellett az Északi-tengeren található olaj- és gázlelőhelyek kiaknázása alternatív tüzelőanyagokhoz biztosított hozzáférést. Eközben a hatékonyság jelentős növekedése és egyes nehézipari ágazatok tengerentúlra történő áthelyezése jelentősen csökkentette a keresletet az Egyesült Királyságban. A szénfelhasználásra gyakorolt hatásuk révén ezek a változások a szénbányászatban foglalkoztatottak számát is csökkentették. A bányászati ágazat régen jelentős szerepet játszott az Egyesült Királyság politikájában, de a széntermelés visszaesése miatt csökkent az ágazatban foglalkoztatottak száma, ami csökkentette politikai befolyásukat.
Mindezek miatt már azelőtt csökkent a szénfelhasználás, hogy a kormányok agresszív lépéseket tettek volna az éghajlatváltozás korlátozására. 2005-ben az EU bevezette a szén-dioxid-kereskedelmi rendszert, amely költséget vetett ki a kibocsátásra. 2008-ra az Egyesült Királyság kormánya nemzeti kibocsátási célokat fogadott el, amelyeket azóta mind a munkáspárti, mind a konzervatív kormányok fenntartottak és megerősítettek, egészen Rishi Sunakig, akit leszavaztak, mielőtt megváltoztatta volna az Egyesült Királyság pályáját. Ami az üvegházhatású gázok kibocsátásának 60%-os csökkentésére vonatkozó ígéretként indult 2050-ig, ma már azt követeli meg, hogy az Egyesült Királyságnak addig az időpontig el kell érnie a nettó nullát.
Ezek közé tartozik a szén-dioxid árára vonatkozó alsó határ, amely biztosítja, hogy a fosszilis energiahordozókat használó erőművek olyan költséget fizessenek a kibocsátásért, amely elég jelentős ahhoz, hogy elősegítse a megújuló energiaforrásokra való átállást, még akkor is, ha az EU szén-dioxid-kereskedelmi rendszerében az árak ehhez túl alacsonyak. Ez az átállás gyors volt, a megújuló energiaforrások által termelt összes energia csaknem megháromszorozódott a 2013 óta eltelt évtizedben, amihez nagyban hozzájárult a tengeri szélenergia növekedése. A tendenciák elég jelentősek voltak ahhoz, hogy 2015-ben az Egyesült Királyság bejelentse, hogy 2025-re célul tűzi ki a széntermelés megszüntetését, annak ellenére, hogy az első szénmentes nap a hálózaton csak két évvel később jött el. Két évvel e mérföldkő után azonban az Egyesült Királyságban már egész hetek teltek el, amikor egyetlen széntüzelésű erőmű sem volt aktív.
Az éghajlatváltozás legrosszabb hatásainak korlátozása érdekében kulcsfontosságú, hogy más országok is kövessék az Egyesült Királyság példáját. Érdemes tehát elgondolkodni azon, hogy egy olyan ország, amely viszonylag nemrég még a szén mellett kötelezte el magát, hogyan tudott ilyen gyors átállást végrehajtani. Van néhány olyan, az Egyesült Királyságra jellemző tényező, amelyet nem lehet mindenhol megismételni. Az első az, hogy a kapcsolódó infrastruktúra nagy része meglehetősen régi volt - a Ratcliffe-on-Soar az 1960-as évekből származik -, és így mindenképpen cserére szorult. Az elöregedő üzemek oka részben az volt, hogy viszonylag olcsó földgáz állt rendelkezésre, ami máshol nem biztos, hogy így van, és ez gazdasági nyomást gyakorolt a széntermelésre. Az Egyesült Királyság új munkáspárti kormánya - részben a szénről való sikeres leválasztáson felbuzdulva - 2030-ra hozta előre az energiaszektor szén-dioxid-mentesítésének ütemtervét (az előző konzervatív kormány 2035-ös céljáról).
A másik kulcsfontosságú tényező, hogy a szénerőművek egyre csökkenő létszáma nem gyakorolt jelentős nyomást a kormányzati politikára. Annak ellenére, hogy az Egyesült Királyságban létezett egy hangos klímaellenes csoport, a kérdés soha nem vált erősen átpolitizálttá. Mind a munkáspárti, mind a konzervatív kormányok fenntartották a tényeken alapuló megközelítést az éghajlatváltozással kapcsolatban, és ennek megfelelően alakították ki a politikájukat. Az olyan országokban, mint az Egyesült Államok és Ausztrália, ez nem így van.
Más tényezők azonban számos országra alkalmazhatók lesznek. Miközben az Egyesült Királyság eltávolodott a széntől, a megújuló energiaforrások a világ nagy részén a legolcsóbb energiatermelési móddá váltak. A szén egyben a legszennyezőbb elektromos energiaforrás is, ami bőséges okot szolgáltat a szabályozásra, amelynek kevés köze van az éghajlathoz. Ha a szénfelhasználókat arra kényszerítjük, hogy az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt externális költségeinek akár csak a töredékét is megfizessék, akkor a szén még kevésbé lesz gazdaságos az alternatívákhoz képest.
Hétfőn bezárták az Egyesült Királyság utolsó működő szénerőművét, az 1968 óta működő Ratcliffe-on-Soar erőművet. A 2000 megawatt kapacitású erőmű bezárásával véget ért az ország szénfelhasználásának története, amely az első széntüzelésű erőmű 1882-es megnyitásával kezdődött. A szén évszázadon át központi szerepet játszott az Egyesült Királyság villamosenergia-rendszerében, egyes években a teljes villamos energia több mint 90 százalékát biztosította. Több tényező együttesen azonban az energiahordozó hosszú távú hanyatlásához vezetett: a földgázzal működő erőművek és a megújuló energiaforrások növekedése, a környezetszennyezés csökkentésének szándéka, a szén-dioxid kvóták árképzése, valamint a kormány azon célkitűzése, hogy 2050-re elérje az üvegházhatású gázok nettó nulla kibocsátását.
Nehéz túlbecsülni a szén jelentőségét az Egyesült Királyság energiarendszerében. Még 1956-ban is az Egyesült Királyság villamosenergia-termelésének több mint 90 százalékát szénből állították elő. A megtermelt villamos energia összmennyisége ezt követően is tovább emelkedett, és 1980-ra elérte a 212 terawattórás termelési csúcsot. Új szénerőművek építését pedig még a 2000-es évek végén is fontolgatták. A Carbon Brief szervezetnek az Egyesült Királyság szénfelhasználásáról szóló idővonala szerint a szénfelhasználás folytatását is fontolóra vették a szén-dioxid-leválasztás bevetésével.
142 éven át öntötték magukból a füstöt az Egyesült Királyság szénerőművei
De több tényező is háttérbe szorította a tüzelőanyag felhasználását, amelyek közül néhány párhuzamot mutat az amerikai helyzettel. Az Európai Unió - amelyhez akkoriban az Egyesült Királyság is tartozott - új szabályokat vezetett be a savas esők gyakoriságának csökkentésére, ami megnövelte a szénerőművek költségeit. Emellett az Északi-tengeren található olaj- és gázlelőhelyek kiaknázása alternatív tüzelőanyagokhoz biztosított hozzáférést. Eközben a hatékonyság jelentős növekedése és egyes nehézipari ágazatok tengerentúlra történő áthelyezése jelentősen csökkentette a keresletet az Egyesült Királyságban. A szénfelhasználásra gyakorolt hatásuk révén ezek a változások a szénbányászatban foglalkoztatottak számát is csökkentették. A bányászati ágazat régen jelentős szerepet játszott az Egyesült Királyság politikájában, de a széntermelés visszaesése miatt csökkent az ágazatban foglalkoztatottak száma, ami csökkentette politikai befolyásukat.
Mindezek miatt már azelőtt csökkent a szénfelhasználás, hogy a kormányok agresszív lépéseket tettek volna az éghajlatváltozás korlátozására. 2005-ben az EU bevezette a szén-dioxid-kereskedelmi rendszert, amely költséget vetett ki a kibocsátásra. 2008-ra az Egyesült Királyság kormánya nemzeti kibocsátási célokat fogadott el, amelyeket azóta mind a munkáspárti, mind a konzervatív kormányok fenntartottak és megerősítettek, egészen Rishi Sunakig, akit leszavaztak, mielőtt megváltoztatta volna az Egyesült Királyság pályáját. Ami az üvegházhatású gázok kibocsátásának 60%-os csökkentésére vonatkozó ígéretként indult 2050-ig, ma már azt követeli meg, hogy az Egyesült Királyságnak addig az időpontig el kell érnie a nettó nullát.
Ezek közé tartozik a szén-dioxid árára vonatkozó alsó határ, amely biztosítja, hogy a fosszilis energiahordozókat használó erőművek olyan költséget fizessenek a kibocsátásért, amely elég jelentős ahhoz, hogy elősegítse a megújuló energiaforrásokra való átállást, még akkor is, ha az EU szén-dioxid-kereskedelmi rendszerében az árak ehhez túl alacsonyak. Ez az átállás gyors volt, a megújuló energiaforrások által termelt összes energia csaknem megháromszorozódott a 2013 óta eltelt évtizedben, amihez nagyban hozzájárult a tengeri szélenergia növekedése. A tendenciák elég jelentősek voltak ahhoz, hogy 2015-ben az Egyesült Királyság bejelentse, hogy 2025-re célul tűzi ki a széntermelés megszüntetését, annak ellenére, hogy az első szénmentes nap a hálózaton csak két évvel később jött el. Két évvel e mérföldkő után azonban az Egyesült Királyságban már egész hetek teltek el, amikor egyetlen széntüzelésű erőmű sem volt aktív.
Az éghajlatváltozás legrosszabb hatásainak korlátozása érdekében kulcsfontosságú, hogy más országok is kövessék az Egyesült Királyság példáját. Érdemes tehát elgondolkodni azon, hogy egy olyan ország, amely viszonylag nemrég még a szén mellett kötelezte el magát, hogyan tudott ilyen gyors átállást végrehajtani. Van néhány olyan, az Egyesült Királyságra jellemző tényező, amelyet nem lehet mindenhol megismételni. Az első az, hogy a kapcsolódó infrastruktúra nagy része meglehetősen régi volt - a Ratcliffe-on-Soar az 1960-as évekből származik -, és így mindenképpen cserére szorult. Az elöregedő üzemek oka részben az volt, hogy viszonylag olcsó földgáz állt rendelkezésre, ami máshol nem biztos, hogy így van, és ez gazdasági nyomást gyakorolt a széntermelésre. Az Egyesült Királyság új munkáspárti kormánya - részben a szénről való sikeres leválasztáson felbuzdulva - 2030-ra hozta előre az energiaszektor szén-dioxid-mentesítésének ütemtervét (az előző konzervatív kormány 2035-ös céljáról).
A másik kulcsfontosságú tényező, hogy a szénerőművek egyre csökkenő létszáma nem gyakorolt jelentős nyomást a kormányzati politikára. Annak ellenére, hogy az Egyesült Királyságban létezett egy hangos klímaellenes csoport, a kérdés soha nem vált erősen átpolitizálttá. Mind a munkáspárti, mind a konzervatív kormányok fenntartották a tényeken alapuló megközelítést az éghajlatváltozással kapcsolatban, és ennek megfelelően alakították ki a politikájukat. Az olyan országokban, mint az Egyesült Államok és Ausztrália, ez nem így van.
Más tényezők azonban számos országra alkalmazhatók lesznek. Miközben az Egyesült Királyság eltávolodott a széntől, a megújuló energiaforrások a világ nagy részén a legolcsóbb energiatermelési móddá váltak. A szén egyben a legszennyezőbb elektromos energiaforrás is, ami bőséges okot szolgáltat a szabályozásra, amelynek kevés köze van az éghajlathoz. Ha a szénfelhasználókat arra kényszerítjük, hogy az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt externális költségeinek akár csak a töredékét is megfizessék, akkor a szén még kevésbé lesz gazdaságos az alternatívákhoz képest.
