SG.hu
Hajtóműhiba okozta a Luna-25 pusztulását
A Luna-25 korrekciós hajtóműve 84 másodperc helyett 127 másodpercig működött, amikor az űrállomás megpróbált a leszállás előtti pályára állni, és a jármű a Holdba csapódott - jelentette ki Jurij Boriszov, a Roszkozmosz orosz állami űrvállalat vezérigazgatója.
Az orosz Hold-programnak a hetvenes évek közepén történt leállását követően a Lavocskin Kutató- és Ipari Társaság által megépített holdállomást augusztus 14-én indították el egy Szojuz 2.1b rakétán, egy Fregat gyorsító fokozattal a Vosztocsnij űrrepülőtérről. Néhány perc múlva a Fregat Föld körüli pályára állt, és 1 óra 20 perccel a felszállás után a Hold felé irányította az űrállomást. A repülés során az állomás kétszer korrigált a röppályájáján, és augusztus 16-án két fékező impulzus leadása után mintegy 100 kilométeres magasságban állt Hold körüli pályájára. A repülés során az állomás műszereinek adatait, valamint számos fényképet, köztük a Hold déli pólusánál lévő Zeeman-kráterről készült felvételt továbbított a Földre. Az állomásnak a tervek szerint augusztus 21-én kellett volna landolnia a Hold látható oldalán, a Boguszlavszkij-krátertől északra.
Azonban Jurij Boriszov szerint a hajtómű leállítása nem rendesen, a ciklogramnak megfelelően történt, és a tervezett 84 másodperc helyett 127 másodpercig működött, amit a szerkezet pusztulása fő okának nevezett. Elmondta, hogy az egész kísérlet a stabil rádiókapcsolat zónájában zajlott, a szakemberek "mindent tudtak az űrhajó helyzetéről". "Ennek ellenére 14 óra 57 perckor a készülékkel való kommunikáció megszűnt. A kommunikáció helyreállítására tett kísérletek nem jártak sikerrel. Az előzetes ballisztikai számítások azt mutatták, hogy a korrekciós hajtóműrendszer rendellenes működése miatt az űrhajó nem zárt Hold-pályára került, és lényegében a Hold felszínébe csapódott" - jelentette ki Boriszov.
A Roszkoszmosz-vezér úgy vélekedett, hogy a történtek után a legrosszabb döntés az orosz Hold-program leállítása lenne és a kudarcért is a korábbi fél évszázados leállást hibáztatta. Szerinte Oroszországnak egyértelműen részt kell vennie a Hold erőforrásainak kiaknázásáért a bolygóközi repülésekhez való felhasználásáért folytatott versenyben. Meglátása szerint Oroszország részvétele a Hold-versenyben "nem csupán az ország presztízséről vagy bizonyos geopolitikai célok eléréséről szól, hanem a védelmi képességek biztosításáról és a technológiai szuverenitásról".
"Egy ilyen terv minden egyes küldetése kolosszális lökést ad a tudomány és a technológia fejlődésének, és ez feltétlenül értéke ezeknek a kísérleteknek" - nyilatkozott. Boriszov szerint a Roszkoszmosz felbecsülhetetlen tapasztalatokat szerzett a Holdra repülés, a Hold-közeli pályára állás terén és több tudományos kísérlet során, anélkül is, hogy a Luna-25 elérte volna küldetés fő célját, vagyis a déli póluson való puha leszállást, valamint a Hold talajának elemzését a víz jelenlétének szempontjából. Kifejezte reményét, hogy a Luna-26, Luna-27 és Luna-28 repülése sikerrel jár majd.
Ez megdöbbentő veszteség az orosz űrprogram számára, tekintve, hogy ez az ország első kísérlete a Holdra való visszatérésre a Szovjetunió 1976-os robotmissziója óta. A Szovjetunió 1991-es összeomlása az orosz gazdaságot mélyrepülésbe taszította. Az orosz űrprogram csekély finanszírozása az alacsony Föld körüli pályán lévő Mir űrállomás fenntartására és a NASA-hoz való csatlakozásra ment el a Nemzetközi Űrállomás megépítésére, elsősorban a Mir fejlesztéséből származó hardver és pótalkatrészek felhasználásával. Oroszország továbbra is embereket indított a Szojuz űrhajókkal, amelyek több mint fél évszázados technológiával készültek.
Az utolsó szovjet Hold-misszió 1976-ban indult. Ami a bolygóközi kutatást illeti, az oroszok 1996-ban és 2011-ben kétszer indítottak kísérletet a Marsra, de egyiknek sem sikerült elhagynia az alacsony Föld körüli pályát. Több európai Mars-küldetés is sikeresen indult orosz rakétákkal, de ezek a küldetések a Mars eléréséhez és az ottani működéshez európai technológiára támaszkodtak. A Szovjetunió felbomlása óta Oroszország nem küldött sikeresen szondát a Holdra.
A tervek szerint a Luna 26-os űrhajó küldetése hivatalosan 2027-ben indulna, amelyet két ambiciózusabb leszállórobot-expedíció követne. De ezek az indítások még évek múlva esedékesek, és tekintve, hogy Oroszországnak milyen sokáig tartott a Luna 25 repülésre való felkészítése, biztosra vehető, hogy a jövőbeli Luna-missziók még tovább késnek, ha egyáltalán megvalósulnak.
Az orosz Hold-programnak a hetvenes évek közepén történt leállását követően a Lavocskin Kutató- és Ipari Társaság által megépített holdállomást augusztus 14-én indították el egy Szojuz 2.1b rakétán, egy Fregat gyorsító fokozattal a Vosztocsnij űrrepülőtérről. Néhány perc múlva a Fregat Föld körüli pályára állt, és 1 óra 20 perccel a felszállás után a Hold felé irányította az űrállomást. A repülés során az állomás kétszer korrigált a röppályájáján, és augusztus 16-án két fékező impulzus leadása után mintegy 100 kilométeres magasságban állt Hold körüli pályájára. A repülés során az állomás műszereinek adatait, valamint számos fényképet, köztük a Hold déli pólusánál lévő Zeeman-kráterről készült felvételt továbbított a Földre. Az állomásnak a tervek szerint augusztus 21-én kellett volna landolnia a Hold látható oldalán, a Boguszlavszkij-krátertől északra.
Azonban Jurij Boriszov szerint a hajtómű leállítása nem rendesen, a ciklogramnak megfelelően történt, és a tervezett 84 másodperc helyett 127 másodpercig működött, amit a szerkezet pusztulása fő okának nevezett. Elmondta, hogy az egész kísérlet a stabil rádiókapcsolat zónájában zajlott, a szakemberek "mindent tudtak az űrhajó helyzetéről". "Ennek ellenére 14 óra 57 perckor a készülékkel való kommunikáció megszűnt. A kommunikáció helyreállítására tett kísérletek nem jártak sikerrel. Az előzetes ballisztikai számítások azt mutatták, hogy a korrekciós hajtóműrendszer rendellenes működése miatt az űrhajó nem zárt Hold-pályára került, és lényegében a Hold felszínébe csapódott" - jelentette ki Boriszov.
A Roszkoszmosz-vezér úgy vélekedett, hogy a történtek után a legrosszabb döntés az orosz Hold-program leállítása lenne és a kudarcért is a korábbi fél évszázados leállást hibáztatta. Szerinte Oroszországnak egyértelműen részt kell vennie a Hold erőforrásainak kiaknázásáért a bolygóközi repülésekhez való felhasználásáért folytatott versenyben. Meglátása szerint Oroszország részvétele a Hold-versenyben "nem csupán az ország presztízséről vagy bizonyos geopolitikai célok eléréséről szól, hanem a védelmi képességek biztosításáról és a technológiai szuverenitásról".
"Egy ilyen terv minden egyes küldetése kolosszális lökést ad a tudomány és a technológia fejlődésének, és ez feltétlenül értéke ezeknek a kísérleteknek" - nyilatkozott. Boriszov szerint a Roszkoszmosz felbecsülhetetlen tapasztalatokat szerzett a Holdra repülés, a Hold-közeli pályára állás terén és több tudományos kísérlet során, anélkül is, hogy a Luna-25 elérte volna küldetés fő célját, vagyis a déli póluson való puha leszállást, valamint a Hold talajának elemzését a víz jelenlétének szempontjából. Kifejezte reményét, hogy a Luna-26, Luna-27 és Luna-28 repülése sikerrel jár majd.
Ez megdöbbentő veszteség az orosz űrprogram számára, tekintve, hogy ez az ország első kísérlete a Holdra való visszatérésre a Szovjetunió 1976-os robotmissziója óta. A Szovjetunió 1991-es összeomlása az orosz gazdaságot mélyrepülésbe taszította. Az orosz űrprogram csekély finanszírozása az alacsony Föld körüli pályán lévő Mir űrállomás fenntartására és a NASA-hoz való csatlakozásra ment el a Nemzetközi Űrállomás megépítésére, elsősorban a Mir fejlesztéséből származó hardver és pótalkatrészek felhasználásával. Oroszország továbbra is embereket indított a Szojuz űrhajókkal, amelyek több mint fél évszázados technológiával készültek.
Az utolsó szovjet Hold-misszió 1976-ban indult. Ami a bolygóközi kutatást illeti, az oroszok 1996-ban és 2011-ben kétszer indítottak kísérletet a Marsra, de egyiknek sem sikerült elhagynia az alacsony Föld körüli pályát. Több európai Mars-küldetés is sikeresen indult orosz rakétákkal, de ezek a küldetések a Mars eléréséhez és az ottani működéshez európai technológiára támaszkodtak. A Szovjetunió felbomlása óta Oroszország nem küldött sikeresen szondát a Holdra.
A tervek szerint a Luna 26-os űrhajó küldetése hivatalosan 2027-ben indulna, amelyet két ambiciózusabb leszállórobot-expedíció követne. De ezek az indítások még évek múlva esedékesek, és tekintve, hogy Oroszországnak milyen sokáig tartott a Luna 25 repülésre való felkészítése, biztosra vehető, hogy a jövőbeli Luna-missziók még tovább késnek, ha egyáltalán megvalósulnak.