SG.hu
Több hatalmat adna a robotpilótának az Airbus
A cél nem az, hogy a pilótákat eltüntessék a pilótafülkéből, hanem hogy biztonságosabb legyen a repülés.
Az elmúlt 50 évben a repülésben az automatizálás átalakította a pilóta szerepét. Manapság a pilótáknak minden eddiginél több segítséget nyújt a pilótafülkében lévő technika. A Project Dragonfly nevet kapott csomag még tovább fogja bővíteni a robotpilóta autonómiáját. Az Airbus A350-1000-es géppel végzett kísérletek három területre összpontosítottak: a továbbfejlesztett automatikus leszállásra, a gurulás segítésére és az automatizált vészhelyzeti elterelésre. Ezek közül a legutolsó a legdrámaibb.
Kicsi a kockázata egy légi balesetnek, de a repülőgépeknek és a személyzetnek minden forgatókönyvre készen kell állniuk, ezért a Project Dragonfly projektben egy automatikus vészleszállási rendszert teszteltek. Az elképzelés szerint ez a technológia átveszi az irányítást, ha a pilóták cselekvőképtelenné válnának. A repülőgép saját magától képes ereszkedni és leszállni, miközben figyeli a többi repülőgépet, az időjárást és a terepet. A rendszer azt is lehetővé teszi, hogy a repülőgép a légiforgalmi irányítással a rádión keresztül, mesterséges intelligencia segítségével létrehozott szintetikus hangon beszéljen.
A repülőgép rendszerei számára ez nem kis feladat. "Az egyik kihívás az volt, hogy megtanítsuk a rendszert az összes információ megértésére és a megoldás kitalálására" - mondta Miguel Mendes Dias, az automatizált vészhelyzeti művelet tervezője. "A repülőgépnek magától kell megszereznie az összes információt. Tehát meg kell hallgatnia a légiforgalmi irányítástól érkező üzeneteket és ki kell választania a legmegfelelőbb repülőteret a leszálláshoz.". A Project Dragonfly két sikeres vészleszállást hajtott végre. A tesztrepülések során a francia légiforgalmi irányítók teljesen megértették a helyzetet, és a repülőgép biztonságosan landolt. "Ez valóban elképesztő teljesítmény" - mondta Mendes.
Az új technológia képes új repülési pályatervet generálni és a repülőgépet autonóm módon leszállítani. Szerencsére szinte minden leszállás sokkal kevésbé drámai, és a Project Dragonfly a megszokott dolgokban is segíteni tud. A legtöbb nagy repülőtéren van olyan technológia, amely a repülőgépet egy adott kifutópályára irányítja, ezt hívják precíziós megközelítésnek. De nem minden repülőtér van ezzel felszerelve, ezért az Airbus a Project Dragonfly keretében azt vizsgálta, hogy különböző szenzorok segítségével hogyan tudja a repülőgép segíteni az automatikus leszállást. Ez magában foglalja normál kamerák, az infravörös- és a radartechnológia kombinációjának használatát.
Kamerákat és érzékelőket szereltek a repülőgép orrára
A csapat adatokat is gyűjtött a világ minden tájáról, így mindenféle időjárási körülményt modellezni tudtak. Amellett, hogy a repülőgép több információt kap, a plusz érzékelők a pilótának a leszállást figyelő pilótának is tisztább körülményeket biztosítanak. Az infravörös kamerák például hasznosak felhős időjárás esetén, és a technológia "megnyugtatja a pilótát abban, hogy valóban megfelelő pályán halad a kifutópályához" - mondja Nuria Torres Mataboch, a Dragonfly projekt számítógépes látásért felelős mérnöke.
A Dragonfly projekt a gurulással is foglalkozott. Bár ez alapvető feladatnak tűnhet, mégis ez lehet a munka legnagyobb kihívást jelentő része, különösen a világ legforgalmasabb repülőterein. Ebben az esetben a pilóta irányította a repülőgépet, és a technológia hangjelzésekkel látta el a személyzetet. Amikor a repülőgép akadályokba ütközött, riasztást adott ki, emellett tanácsokat adott a pilótáknak a sebességgel kapcsolatban, és megmutatta nekik az utat a kifutóhoz. "Olyasmit akartunk, ami segíti és csökkenti a pilóták munkaterhelését a gurulási fázisban" - mondta Ridley.
De mit szólnak a pilóták az ilyen fejlesztésekhez? A lelkesedés nem általános, néhányan nem akarják, hogy a technológia túl nagy hatalmat kapjon. "Nem tudom, hogy bármelyik pilótának különösebben tetszik-e, hogy a számítógép az egyedüli döntőbírája annak, hogy egy járat sikeresen landol-e vagy sem" - mondta Tony Lucas, az Ausztrál és Nemzetközi Pilóták Szövetségének elnöke, aki nincs meggyőződve arról, hogy a számítógép vezérelte repülőgépek képesek lesznek kezelni a felmerülő összetett forgatókönyveket. "Az automatizálás nem helyettesítheti két jól képzett és kipihent pilóta döntéshozatalát a pilótafülkében" - mondta. Lucas a Boeing 737 Max példáját hozta fel, ahol az automatizált rendszer 2018-ban és 2019-ben két halálos balesethez vezetett.
Az Airbus leszögezte, hogy a további automatizálás csak akkor kerül bevezetésre, ha az biztonságos, és hogy a cél nem a pilóták munkájának megszüntetése. "A teljesen automatizált repülőgépek csak akkor kerülnének bevezetésre, ha ez egyértelműen és biztosan a biztonságos megoldás az utasok és a személyzet védelme érdekében" - mondja Ridley.
Az elmúlt 50 évben a repülésben az automatizálás átalakította a pilóta szerepét. Manapság a pilótáknak minden eddiginél több segítséget nyújt a pilótafülkében lévő technika. A Project Dragonfly nevet kapott csomag még tovább fogja bővíteni a robotpilóta autonómiáját. Az Airbus A350-1000-es géppel végzett kísérletek három területre összpontosítottak: a továbbfejlesztett automatikus leszállásra, a gurulás segítésére és az automatizált vészhelyzeti elterelésre. Ezek közül a legutolsó a legdrámaibb.
Kicsi a kockázata egy légi balesetnek, de a repülőgépeknek és a személyzetnek minden forgatókönyvre készen kell állniuk, ezért a Project Dragonfly projektben egy automatikus vészleszállási rendszert teszteltek. Az elképzelés szerint ez a technológia átveszi az irányítást, ha a pilóták cselekvőképtelenné válnának. A repülőgép saját magától képes ereszkedni és leszállni, miközben figyeli a többi repülőgépet, az időjárást és a terepet. A rendszer azt is lehetővé teszi, hogy a repülőgép a légiforgalmi irányítással a rádión keresztül, mesterséges intelligencia segítségével létrehozott szintetikus hangon beszéljen.
A repülőgép rendszerei számára ez nem kis feladat. "Az egyik kihívás az volt, hogy megtanítsuk a rendszert az összes információ megértésére és a megoldás kitalálására" - mondta Miguel Mendes Dias, az automatizált vészhelyzeti művelet tervezője. "A repülőgépnek magától kell megszereznie az összes információt. Tehát meg kell hallgatnia a légiforgalmi irányítástól érkező üzeneteket és ki kell választania a legmegfelelőbb repülőteret a leszálláshoz.". A Project Dragonfly két sikeres vészleszállást hajtott végre. A tesztrepülések során a francia légiforgalmi irányítók teljesen megértették a helyzetet, és a repülőgép biztonságosan landolt. "Ez valóban elképesztő teljesítmény" - mondta Mendes.
Az új technológia képes új repülési pályatervet generálni és a repülőgépet autonóm módon leszállítani. Szerencsére szinte minden leszállás sokkal kevésbé drámai, és a Project Dragonfly a megszokott dolgokban is segíteni tud. A legtöbb nagy repülőtéren van olyan technológia, amely a repülőgépet egy adott kifutópályára irányítja, ezt hívják precíziós megközelítésnek. De nem minden repülőtér van ezzel felszerelve, ezért az Airbus a Project Dragonfly keretében azt vizsgálta, hogy különböző szenzorok segítségével hogyan tudja a repülőgép segíteni az automatikus leszállást. Ez magában foglalja normál kamerák, az infravörös- és a radartechnológia kombinációjának használatát.
Kamerákat és érzékelőket szereltek a repülőgép orrára
A csapat adatokat is gyűjtött a világ minden tájáról, így mindenféle időjárási körülményt modellezni tudtak. Amellett, hogy a repülőgép több információt kap, a plusz érzékelők a pilótának a leszállást figyelő pilótának is tisztább körülményeket biztosítanak. Az infravörös kamerák például hasznosak felhős időjárás esetén, és a technológia "megnyugtatja a pilótát abban, hogy valóban megfelelő pályán halad a kifutópályához" - mondja Nuria Torres Mataboch, a Dragonfly projekt számítógépes látásért felelős mérnöke.
A Dragonfly projekt a gurulással is foglalkozott. Bár ez alapvető feladatnak tűnhet, mégis ez lehet a munka legnagyobb kihívást jelentő része, különösen a világ legforgalmasabb repülőterein. Ebben az esetben a pilóta irányította a repülőgépet, és a technológia hangjelzésekkel látta el a személyzetet. Amikor a repülőgép akadályokba ütközött, riasztást adott ki, emellett tanácsokat adott a pilótáknak a sebességgel kapcsolatban, és megmutatta nekik az utat a kifutóhoz. "Olyasmit akartunk, ami segíti és csökkenti a pilóták munkaterhelését a gurulási fázisban" - mondta Ridley.
De mit szólnak a pilóták az ilyen fejlesztésekhez? A lelkesedés nem általános, néhányan nem akarják, hogy a technológia túl nagy hatalmat kapjon. "Nem tudom, hogy bármelyik pilótának különösebben tetszik-e, hogy a számítógép az egyedüli döntőbírája annak, hogy egy járat sikeresen landol-e vagy sem" - mondta Tony Lucas, az Ausztrál és Nemzetközi Pilóták Szövetségének elnöke, aki nincs meggyőződve arról, hogy a számítógép vezérelte repülőgépek képesek lesznek kezelni a felmerülő összetett forgatókönyveket. "Az automatizálás nem helyettesítheti két jól képzett és kipihent pilóta döntéshozatalát a pilótafülkében" - mondta. Lucas a Boeing 737 Max példáját hozta fel, ahol az automatizált rendszer 2018-ban és 2019-ben két halálos balesethez vezetett.
Az Airbus leszögezte, hogy a további automatizálás csak akkor kerül bevezetésre, ha az biztonságos, és hogy a cél nem a pilóták munkájának megszüntetése. "A teljesen automatizált repülőgépek csak akkor kerülnének bevezetésre, ha ez egyértelműen és biztosan a biztonságos megoldás az utasok és a személyzet védelme érdekében" - mondja Ridley.