Gyurkity Péter
Az antarktiszi jég alatt is van élet
Véletlenül bukkantak az apró állatkákra, a csaknem 1 km vastag jégtakaró alatt.
A területen dolgozó szakemberek eddig úgy vélték, hogy az igencsak vastag antarktiszi jég alatt uralkodó zord körülmények nem teszik lehetővé az élet megmaradását ezen területen, most viszont egy véletlen felfedezés révén igazolódott be, hogy nem volt igazuk. Egyelőre több a kérdés, mint a válasz, ám néhány részletről már most beszámolhatunk.
A British Antarctic Survey munkatársai tették közzé a napokban a Twitter oldalán saját bejegyzésüket, amelyet egy videóval egészítettek ki. Ebből megtudhatjuk, hogy a Filchner-Ronne selfjégen végeztek kutatásokat, amikor véletlenül az élet nyomaira bukkantak, mégpedig a 900 méter vastag jégtakaró alatt. Ez nagy meglepetést jelent, eddig ugyanis úgy gondolták, hogy ilyen körülmények között, az extrém, többnyire 0 Celsius-fok alatti hőmérsékleten, a fény és a táplálék hiányában, semmi nem él meg ebben a régióban, viszont az eredményekből egyértelművé vált, hogy több kisebb állat is megtalálható a jég alatt. Rögtön megjegyzik, hogy pont ez a régió, vagyis a selfjég-birodalom számít a legkevésbé ismert területnek, legalábbis az élet megmaradása szempontjából, a most közzétett eredményt pedig szerencsés véletlennek titulálják.
A szakemberek nem is az élet jelenlétét kutatták a területen, a szóban forgó méretes (csaknem 1,5 millió négyzetkilométer kiterjedésű) úszó selfjég ugyanis tavaly azzal került figyelmük középpontjába, hogy annak egy kisebb része levált arról, és mozgásával egy olyan helyszínt veszélyeztetett, amely a pingvinek és oroszlánfókák szaporodóhelyének számít. A csapat tagjai emiatt utaztak oda, majd pedig végeztek fúrásokat, hogy mintákat gyűjtsenek a tengerfenékről. A fúrás során sziklába ütköztek, majd pedig a kamera felvételeit tanulmányozva jöttek rá, hogy kisebb állatok vannak jelen a sziklán, ez pedig alaposan meglepte őket, többek között azért, mert a helyszín nagyjából 1500 km-re fekszik a legközelebbi ismert fotoszintézis-forrástól.
Mivel a most megpillantott fajokat nem ismerjük, egyelőre nem tudni, hogy miként szerzik be a szükséges táplálékot, a klímaváltozás miatt pedig viszonylag rövid idő áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy tudásunkat kibővítsük.
A területen dolgozó szakemberek eddig úgy vélték, hogy az igencsak vastag antarktiszi jég alatt uralkodó zord körülmények nem teszik lehetővé az élet megmaradását ezen területen, most viszont egy véletlen felfedezés révén igazolódott be, hogy nem volt igazuk. Egyelőre több a kérdés, mint a válasz, ám néhány részletről már most beszámolhatunk.
A British Antarctic Survey munkatársai tették közzé a napokban a Twitter oldalán saját bejegyzésüket, amelyet egy videóval egészítettek ki. Ebből megtudhatjuk, hogy a Filchner-Ronne selfjégen végeztek kutatásokat, amikor véletlenül az élet nyomaira bukkantak, mégpedig a 900 méter vastag jégtakaró alatt. Ez nagy meglepetést jelent, eddig ugyanis úgy gondolták, hogy ilyen körülmények között, az extrém, többnyire 0 Celsius-fok alatti hőmérsékleten, a fény és a táplálék hiányában, semmi nem él meg ebben a régióban, viszont az eredményekből egyértelművé vált, hogy több kisebb állat is megtalálható a jég alatt. Rögtön megjegyzik, hogy pont ez a régió, vagyis a selfjég-birodalom számít a legkevésbé ismert területnek, legalábbis az élet megmaradása szempontjából, a most közzétett eredményt pedig szerencsés véletlennek titulálják.
A szakemberek nem is az élet jelenlétét kutatták a területen, a szóban forgó méretes (csaknem 1,5 millió négyzetkilométer kiterjedésű) úszó selfjég ugyanis tavaly azzal került figyelmük középpontjába, hogy annak egy kisebb része levált arról, és mozgásával egy olyan helyszínt veszélyeztetett, amely a pingvinek és oroszlánfókák szaporodóhelyének számít. A csapat tagjai emiatt utaztak oda, majd pedig végeztek fúrásokat, hogy mintákat gyűjtsenek a tengerfenékről. A fúrás során sziklába ütköztek, majd pedig a kamera felvételeit tanulmányozva jöttek rá, hogy kisebb állatok vannak jelen a sziklán, ez pedig alaposan meglepte őket, többek között azért, mert a helyszín nagyjából 1500 km-re fekszik a legközelebbi ismert fotoszintézis-forrástól.
Mivel a most megpillantott fajokat nem ismerjük, egyelőre nem tudni, hogy miként szerzik be a szükséges táplálékot, a klímaváltozás miatt pedig viszonylag rövid idő áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy tudásunkat kibővítsük.