Ez ugyanis betekintést nyújt a belső szerkezetbe és a várható fejleményekbe.

A déli-sarki jégtakaró kapcsán többször olvashattunk már arról, hogy a globális klímaváltozás miatt veszélyben van annak szerkezeti integritása, legutóbb pedig már egy vízalatti fal esetleges felépítése is felmerült, mint komoly lehetőség. A kutatók most a hangokra figyelnek, amelyek betekintést nyújtanak a nem látható folyamatokba.

Érdekes tanulmány jelent meg az interneten, amely egy rövid videóval (lásd lent) egészült ki. Ez utóbbiban ugyan nincs semmi látnivaló, viszont a háttérzajnak tűnő hang nagyon is fontos szerepet játszik a jelenleg zajló kutatásban, hiszen a szakértők véleménye szerint ez további adalékokat szolgáltat, amivel jobban felmérhetjük a jégtakaró aktuális állapotát. A felvételek 34 szenzortól futottak be, amelyek kifejezetten a szeizmikus aktivitást voltak hivatottak megfigyelni, a kezdetben zavaró háttérzajként kezelt hangok azonban szintén hasznosnak bizonyultak, legalábbis a most közzétett magyarázat szerint.


A jégtakaró dalaként aposztrofált zaj ugyan a felszínen tomboló szelek eredménye, a kutatók azonban kifejtik, hogy az erősebb viharok átrendezik az ottani hódűnéket, emiatt pedig az alsóbb jégrétegek eltérő frekvencián vibrálnak, mivel a szeizmikus hullámok terjedési sebessége a felszínen váltakozó hőmérsékletek hatására szintén módosul. Ezen keresztül betekintést nyernek a szerkezeti integritásba, vagyis előre jelezhető, hogy a jégtakaró a felbomlás felé halad-e, ez milyen közel van, illetve hogy mennyire lesz maradandó az adott területet borító jégpáncél. Az itteni stabilitás kihat az egyéb jégtömegek stabilitására, bár itt először fel kell gyorsítani a felvételt, hiszen eredeti állapotban az emberi fül számára nem hallható tartományban zúg az említett „muzsika”.

A munka tovább folytatódik, hogy minél teljesebb képek kapjunk a területről, valamint az ezt borító jégtakaróról.