Gyurkity Péter
Rövid életű lesz a NASA új rakétája
Erre számít a volt vezető, miközben az ügynökség a Hold nyersanyagait vásárolná fel.
Nem is olyan régen írtunk arról, hogy a NASA SLS valamikor 2021 végén rajtolhat majd el, a többszöri csúszást követően ugyanis nagyjából ekkorra készülhetnek el az utolsó simításokkal. A költségek mellett azonban már a magáncégek előnye is komoly problémát jelent, így egyes vélemények szerint a rakéta nem lesz hosszú életű.
Az ügynökség (pontosabban az amerikai adófizetők és az államadósságot finanszírozó befektetők) eddig nagyjából 20 milliárd dollárt öltek a programba, ezzel jócskán meghaladták az eredeti keretet. A szervezet volt vezetője, aki 2009 és 2017 között irányította a NASA-t, a napokban adott interjúban arról beszélt, hogy a SpaceX eddigi sikere részben már feleslegessé teszi az SLS-t, az elkövetkező néhány évben pedig egyértelművé válhat a magánszektor előnye, hiszen több szereplő is olcsóbban juttathat majd el legénységet és méretes rakományt a kijelölt helyszínekre, miközben az állami szereplők fejlesztése fellövésenként akár 2 milliárd dollárba kerülhet. A kijelentés elsősorban azért érdekes, mert Charlie Bolden korábban maga is a rakéta híve volt, akkor azonban még úgy vélte, hogy a Falcon Heavy nem lesz sikeres, nem beszélve a még nagyobb típusokról, amelyek még úton vannak.
Az SLS tehát alig néhány éves szolgálat után eltűnhet a süllyesztőben, az is előfordulhat, hogy ezzel a típussal nem is érjük majd el a Holdat és a Marsot. Közben azonban az ügynökség a Bennu névre keresztelt aszteroida kapcsán közölt újabb részleteket, illetve több tanulmány is felbukkant az erre koncentráló magazinokban, így megtudhattuk, hogy egyrészt a belső hőhatás miatti felszíni repedések, illetve a becsapódó kisebb-nagyobb meteoritok felelősek a szinte állandó kilökődésekért, amelyek eleinte nagyon meglepték a kutatókat. A tervek szerint a helyszíni munkát végző OSIRIS-REx október 20-án kísérli majd meg a minta begyűjtését, ezt pedig 2023 szeptemberében hozza majd vissza a Földre, így addig lesz bőven miről olvasni.
A NASA a jóval hosszabb távú terveket sem hanyagolja el, most például a Holdon való bányászattal kacérkodó cégek érdeklődését igyekeznek még inkább felsrófolni, egy érdekes ajánlattal. Ennek keretében felvásárolnák a helyben kitermelt regolit jó részét, hogy ezzel hozzanak létre egy új piacot, amely igazából csak 2100 táján lenne igazán fontos, hiszen addigra juthatunk el arra a pontra, ahol már van értelme folyamatos kitermeléssel számolni. Itt a pénzügyi szempontok mellett jogi kérdések is felmerülnek, nem világos például, hogy a terület kisajátítása nélkül (amelyet szeretnének elkerülni) kinek a tulajdonában lesz az ott kitermelt nyersanyag, viszont a kezdeti vásárlásokkal kialakíthatnak egy olyan piacot, amely a későbbiekben életképessé válik.
Nem is olyan régen írtunk arról, hogy a NASA SLS valamikor 2021 végén rajtolhat majd el, a többszöri csúszást követően ugyanis nagyjából ekkorra készülhetnek el az utolsó simításokkal. A költségek mellett azonban már a magáncégek előnye is komoly problémát jelent, így egyes vélemények szerint a rakéta nem lesz hosszú életű.
Az ügynökség (pontosabban az amerikai adófizetők és az államadósságot finanszírozó befektetők) eddig nagyjából 20 milliárd dollárt öltek a programba, ezzel jócskán meghaladták az eredeti keretet. A szervezet volt vezetője, aki 2009 és 2017 között irányította a NASA-t, a napokban adott interjúban arról beszélt, hogy a SpaceX eddigi sikere részben már feleslegessé teszi az SLS-t, az elkövetkező néhány évben pedig egyértelművé válhat a magánszektor előnye, hiszen több szereplő is olcsóbban juttathat majd el legénységet és méretes rakományt a kijelölt helyszínekre, miközben az állami szereplők fejlesztése fellövésenként akár 2 milliárd dollárba kerülhet. A kijelentés elsősorban azért érdekes, mert Charlie Bolden korábban maga is a rakéta híve volt, akkor azonban még úgy vélte, hogy a Falcon Heavy nem lesz sikeres, nem beszélve a még nagyobb típusokról, amelyek még úton vannak.
Az SLS tehát alig néhány éves szolgálat után eltűnhet a süllyesztőben, az is előfordulhat, hogy ezzel a típussal nem is érjük majd el a Holdat és a Marsot. Közben azonban az ügynökség a Bennu névre keresztelt aszteroida kapcsán közölt újabb részleteket, illetve több tanulmány is felbukkant az erre koncentráló magazinokban, így megtudhattuk, hogy egyrészt a belső hőhatás miatti felszíni repedések, illetve a becsapódó kisebb-nagyobb meteoritok felelősek a szinte állandó kilökődésekért, amelyek eleinte nagyon meglepték a kutatókat. A tervek szerint a helyszíni munkát végző OSIRIS-REx október 20-án kísérli majd meg a minta begyűjtését, ezt pedig 2023 szeptemberében hozza majd vissza a Földre, így addig lesz bőven miről olvasni.
A NASA a jóval hosszabb távú terveket sem hanyagolja el, most például a Holdon való bányászattal kacérkodó cégek érdeklődését igyekeznek még inkább felsrófolni, egy érdekes ajánlattal. Ennek keretében felvásárolnák a helyben kitermelt regolit jó részét, hogy ezzel hozzanak létre egy új piacot, amely igazából csak 2100 táján lenne igazán fontos, hiszen addigra juthatunk el arra a pontra, ahol már van értelme folyamatos kitermeléssel számolni. Itt a pénzügyi szempontok mellett jogi kérdések is felmerülnek, nem világos például, hogy a terület kisajátítása nélkül (amelyet szeretnének elkerülni) kinek a tulajdonában lesz az ott kitermelt nyersanyag, viszont a kezdeti vásárlásokkal kialakíthatnak egy olyan piacot, amely a későbbiekben életképessé válik.