Gyurkity Péter

Az ionoszférát tanulmányozza a NASA

Hosszú késés után indult el a műhold, miközben a SpaceX-szel is tárgyaltak.

A NASA eredetileg még 2017 folyamán indította volna útnak a kifejezetten az ionoszférát, annak dinamikus jellegét tanulmányozni hivatott újabb műholdját, akkor azonban a Northrop Grumman által leszállított Pegasus XL típusú rakétával gondok adódtak. A hosszadalmas késedelmet követően most jött el a rajt, így ezt követően egyszerre két küldetés is vizsgálja majd a megfigyelni kívánt területet.

Az Ionospheric Connection Explorer (ICON) névre keresztelt küldetés alatt a műhold elsősorban azt figyeli majd meg, hogy a dinamikus ionoszférában miként változnak az ottani körülmények. Korábban a szakemberek úgy vélték, hogy itt elsősorban a Nap befolyásolja a viszonyokat, az utóbbi időben elvégzett kutatások azonban arra világítottak rá, hogy a jelentősebb időjárási események, így például a hurrikánok, szintén komoly hatással vannak erre. Így tehát ebben a rétegben valóban összeütköznek az űrbéli és a bolygó saját időjárási hatásai, változásai, a 252 millió dollárba kerülő, innentől kezdve 575 kilométeres magasságban elhelyezkedő ICON pedig ezt követően egy másik, GOLD néven futó társával együtt vizsgálja majd a részleteket – ez utóbbi még 2018-ban indult útjára, azóta pedig 35400 km-es távolságból figyeli ugyanazon területet.

A Stargazer L-1011 repülő, valamint az említett rakéta által elindított műhold rajtja nem az egyetlen komoly fejlemény volt az űrügynökség háza táján a napokban, itt ugyanis az NASA első embere a SpaceX vezetésével folytatott egyeztetéseket, majd pedig tartottak közös sajtótájékoztatót. Az utóbbi hetekben olykor kemény hangon kritizálták egymást a felek, a NASA például azt kifogásolta, hogy a cég elhanyagolta a Crew Dragon fejlesztését, miközben Elon Musk kifejtette, hogy az erőforrások több, mint kétharmadát koncentrálják erre, vagyis még a Starhip-projekt sem befolyásolja azt hátrányosan. Most, a találkozót követően, kiemelték, hogy 2020 első negyedévében sor kerülhet a második repülésre, amit viszont az elkövetkező hetekben az úgynevezett Mark 3 ernyődizájn próbája előz meg – az idén bekövetkezett robbanás Musk szerint annak bizonyítéka, hogy kellően komolyan veszik a kihívást, az ezt követő gyors módosításokat és javításokat pedig a NASA első embere is elismerte.

Néhány hónapon belül tehát jöhet a Crew Dragon újabb tesztje, siker esetén az első űrhajósok ekkor érkeznek majd először az ISS-re a cég fejlesztésével.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • llax #4
    Minden űrhajó visszatérő egysége rendelkezik fedélzeti hajtóanyaggal és egy rakás hajtóművel. Ez USA oldalon hagyományosan hidrazin + NTO, az oroszoknál H2O2.
    (a műszaki egység leválasztás utáni irányba állás-tartás és légköri fékezés közbeni finomabb pozicionálás céljaira)

    A Dragon 2 annyiban különbözik a korábbiaktól, hogy van további 8, sokkal nagyobb tolóerejű hajtómű is, amihez sokkal több üzemanyag kell és azt a hajtómű készenlétbe helyezésekor sokkal nagyobb nyomás alá kell helyezni. A kockázat nem új, csak nagyobb. (csak felszálláskor van "élesítve", egyébként csak a Draco kormányfúvókáknak szükséges, jóval kisebb nyomás alatt tartják a hajtóanyagot - ha jobban belegondolsz, másoknál is van bőven kakaó a fedélzeten a repülési idő majdnem egészében, csak azok a tartályok fél méterrel odébb kezdődnek)

    A 8 SuperDraco hajtóműnek és a sok üzemanyagnak a leszállás lett volna az elsődleges célja, ebből adta magát, hogy egyben lehet ez a mentőrendszer is. (+a tervezés idején rendelkezésre álló F9 képességeibe még nem fért volna bele egy mentőrakéta - a mostaniba kettő is beleférne, ha eldobnák az 1. fokozatot) A történetben valahol a NASA is hibás, sokkal korábban is szólhattak volna, hogy nem mennek bele a hajtóműves leszállásba. A kezdeti koncepciót még el is fogadták így...
    Ha kezdetektől nem számolnak hajtóműves leszállással, akkor talán a mentőrendszer esetén is valami más irányba indulnak el.

    A Boeing sem mentőrakétát használ a Starliner-hez, ráadásul nem is vállalták a mentőrendszer "in flight" tesztjét, a NASA elfogadja a szimulációt is. (felszállás közben az a rendszer is nagy nyomás alá helyezve, "élesítve" utazik) Ez is érdekes...

    A NASA "saját" Orion-ja hagyományos mentőrakétát használ, annak idén végezték a mentőrendszer "in flight" tesztjét, de ejtőernyő nélküli makettel. Egyre jobb...
    Utoljára szerkesztette: llax, 2019.10.22. 22:45:07
  • ostoros #3
    Jól látom, hogy a felső képen épp a légkört szívják el az űrgolyhók?
  • NEXUS6 #2
    Szerintem a Crew Dragon eleve egy koncepciós/konstrukciós hibával küzd.
    A visszatérő kapszulák egyik lényege, hogy amennyire lehet egyszerűek és biztonságosak legyenek. pláne, ha többszöri felhasználásra tervezik őket. -270-től +3000 fokig kell ennek az eszköznek bírnia a gyűrődést. Ez azért kihívás egy esetben is.

    Erre ők beleraknak 8 hajtóművet, meg jó pár kiló mérgező és korrozív hajtóanyagot, oxidálószert, amelyeknek pont az a lényege, hogy nem kell indítani a reakciót, mert összekeveredésre azonnal beindul, robban. És csodák csodájára pont ez történt a teszten.

    A korábbi teljesen rakétás elképzelést is dobták, és ernyővel tér vissza. A mentő funkciót egy áttervezés után a jól bevált szilárd hajtóanyagos mentőtorony is biztosíthatná. Ettől kezdve indokolatlan a veszélyes rakétákat a kapszulába építeni, pláne, hogy valódi funkció nélküli felesleges tömegként cipelik magukkal a kapszula teljes élettartamán.
  • NEXUS6 #1
    Na most kimenne és megnézik, hogy mit baxtak el a HAARP-pal.
    XD